Talált 679 Eredmények: Az Istentől Való Félelem
Volt a hallgatóságban egy Tiatira városából való, Lidia nevû, istenfélõ bíborárus asszony. Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira. (Apostolok Cselekedetei 16, 14)
Errõl minden efezusi zsidó és görög tudomást szerzett. Nagy félelem fogta el õket, és magasztalták Urunk Jézus nevét. (Apostolok Cselekedetei 19, 17)
Pál jól tudta, hogy az egyik részük a szadduceusok, a másik részük a farizeusok közül való, ezért így kiáltott fel a fõtanács elõtt: "Testvérek, férfiak! Farizeus vagyok, farizeusnak a fia. A halottak feltámadásába vetett hitem miatt állok a fõtanács elõtt." (Apostolok Cselekedetei 23, 6)
Elolvasta (a levelet) s megkérdezte, hogy melyik tartományból való. Amint megtudta, hogy kilikiai, (Apostolok Cselekedetei 23, 34)
hogy nyisd meg a szemüket, s visszatérjenek a sötétségbõl a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez, hogy a bennem való hit révén elnyerjék bûneik bocsánatát, és részt kapjanak a megszenteltek között. (Apostolok Cselekedetei 26, 18)
Pál így válaszolt: "Kérem az Istentõl, akár kicsi, akár nagy áron, hogy nemcsak te, hanem egész mai hallgatóságom olyan legyen, mint én vagyok, leszámítva ezeket a bilincseket." (Apostolok Cselekedetei 26, 29)
a szentség lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult. (Rómaiaknak írt levél 1, 4)
Üdvözlöm Rómában mindazokat, akiket az Isten szeret, és a szentségre meghívott. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentõl és Urunktól, Jézus Krisztustól! (Rómaiaknak írt levél 1, 7)
A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival ûzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét. (Rómaiaknak írt levél 1, 27)
az a zsidó, aki bensõleg az, s aki nem betû szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Az ilyen nem embertõl, hanem Istentõl kapja a dicséretet. (Rómaiaknak írt levél 2, 29)
az az Isten elõtti megigazulás, amely a Jézus Krisztusban való hitbõl ered, és amely minden hívõnek szól. Ebben nincs különbség. (Rómaiaknak írt levél 3, 22)
Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetérõl, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bûnösök voltunk. (Rómaiaknak írt levél 5, 8)
