Talált 5395 Eredmények: Aki
Egészen biztos, hogy valamelyik szurdokban vagy egyebütt rejtõzik. Ha csak néhányan esnek is el a népbõl mindjárt az elején, és híre megy, mindjárt azt fogják mondani: Azok az emberek, akik Absalommal tartottak, vereséget szenvedtek. (Sámuel II. könyve 17, 9)
Aztán az lesz a vége, hogy még a legbátrabbnak is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné, inába száll a bátorsága; mert hisz egész Izrael tudja, hogy atyád hõs, és bátor emberek veszik körül. (Sámuel II. könyve 17, 10)
Akkor támadjuk meg, ahol épp van, s úgy elárasztjuk, mint a harmat a földkerekséget. Nem marad belõle és emberei közül, akik vele tartanak, egyetlen egy sem élve. (Sámuel II. könyve 17, 12)
Most hát rögtön küldjetek el valakit Dávidhoz. Mondja meg neki: Ne maradj éjszakára a puszta gázlóinál, hanem kelj át sürgõsen a túlsó partra, nehogy elvesszen a király a vele tartó egész csapattal együtt." (Sámuel II. könyve 17, 16)
Erre Dávid és az egész csapat, amely vele tartott, elindultak, és átkeltek a Jordánon. Hajnalra nem volt egyetlen ember sem, aki még nem kelt volna át a Jordánon. (Sámuel II. könyve 17, 22)
Absalom Amazát tette meg Joáb helyett a sereg parancsnokává. Amaza egy Jitra nevû izmaelitának volt a fia, akinek kapcsolata volt Abigaillal, Izaj lányával, Cerujának, Joáb anyjának nõvérével. (Sámuel II. könyve 17, 25)
Joáb így felelt az embernek, aki a hírt vitte neki: "Hogyan, hát ha láttad, akkor miért nem ölted meg ott helyben és fektetted a földre? Aztán az én dolgom lett volna, hogy adjak neked tíz ezüstöt meg egy övet." (Sámuel II. könyve 18, 11)
Absalom még életében szerzett magának egy emlékkövet, és felállította a Királyok völgyében. Azt mondta ugyanis: "Nincs fiam, aki fenntartaná emlékezetemet." Így az emlékkövet nevezte el a nevérõl. Mind a mai napig Absalom kövének hívják. (Sámuel II. könyve 18, 18)
Achimaac megérkezett és odakiáltotta a királynak: "Üdv!" Aztán arcra borult a földön a király elõtt, és így szólt: "Legyen áldott az Úr, a te Istened, aki cserbenhagyta azokat az embereket, akik uram királyomra kezet emeltek!" (Sámuel II. könyve 18, 28)
Most megérkezett a kusita is, és jelentette: "Örömhírt hall, uram és királyom! Az Úr ma igazságot szolgáltatott neked azokkal szemben, akik fellázadtak ellened." (Sámuel II. könyve 18, 31)
A király azonban megkérdezte a kusitától: "Jól van a fiú, Absalom?" "Bárcsak az történne uram és királyom ellenségeivel és azokkal is mind, akik a vesztedre törnek, ami a fiatalemberrel!" - válaszolta a kusita. (Sámuel II. könyve 18, 32)
Joáb bement a királyhoz a házba, és azt mondta: "Ma szégyenbe borítottad embereid arcát, akik ma megmentették az életedet, fiaid és lányaid életét, feleségeid életét és ágyasaid életét. (Sámuel II. könyve 19, 6)
