Talált 2379 Eredmények: ősz
Aztán Absalom reggelente korán fölkelt, és kiállt a kapu felé vivõ út mentére. S amikor valaki, akinek peres ügye volt, a király ítélõszéke elé igyekezett, magához szólította és megkérdezte: "Honnan, melyik városból jössz?" Ha így válaszolt: "Izraelnek ebbõl és ebbõl a törzsébõl való szolgád", (Sámuel II. könyve 15, 2)
Így tett Izraelnek minden fiával, aki a király ítélõszéke elé igyekezett. Így Absalom csalárdul megnyerte Izrael népének szívét. (Sámuel II. könyve 15, 6)
Aztán az lesz a vége, hogy még a legbátrabbnak is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné, inába száll a bátorsága; mert hisz egész Izrael tudja, hogy atyád hõs, és bátor emberek veszik körül. (Sámuel II. könyve 17, 10)
Aztán három részre osztotta a csapatot: egy harmadukat Joábnak, egy harmadukat Joáb testvérének, Ceruja fiának, Abisájnak és egy harmadukat a Gátból való Ittainak rendelte alá. Aztán azt mondta a király az embereinek: "Magam is kivonulok veletek." (Sámuel II. könyve 18, 2)
Absalom véletlenül útjába került Dávid embereinek. Absalom ugyanis egy öszvéren ült, és az öszvér egy nagy tölgyfa koronája alá tévedt. Absalom feje beleakadt a tölgyfába, s ott maradt ég és föld között himbálózva, az öszvér meg, amely alatta volt, tovább ment. (Sámuel II. könyve 18, 9)
s így szólt a királyhoz: "Ne tartson uram gonosznak, ne gondoljon arra a gonoszságra, amelyet szolgád elkövetett azon a napon, amelyen uram és királyom elhagyta Jeruzsálemet. Ne vegye szívére a király a dolgot. (Sámuel II. könyve 19, 20)
A király ezt felelte neki: "Mit szaporítod a szót? Elrendelem, hogy te és Ciba osztozzatok a földön." (Sámuel II. könyve 19, 30)
Izrael fiai így válaszoltak a júdeaiaknak: "Tíz rész az enyém a királyból. Azonkívül én vagyok az elsõszülött. Miért nézel hát le? Nem én mondtam elõször, hogy hozzuk vissza a királyt?" De a júdeaiak válasza még keményebb volt, mint Izrael fiaié. (Sámuel II. könyve 19, 44)
elrejtõzöm benne. Kõsziklám, pajzsom, üdvösséget szerzõ szarvam, váram és menedékem, megmentettél az erõszaktól! (Sámuel II. könyve 22, 3)
Megremegett és megrendült a föld, az ég alapjai meginogtak. [Reszkettek, mert oly bõsz volt haragja.] (Sámuel II. könyve 22, 8)
Ki hát az Isten, ha nem az Úr? Van más kõszirt Istenünkön kívül? (Sámuel II. könyve 22, 32)
Megmentett ellenfeleimtõl, támadóim fölé emelt és kiragadott az erõszak emberének hatalmából. (Sámuel II. könyve 22, 49)
