Talált 34 Eredmények: ütött
Ezek a városok Izrael fiainak, az idegennek és a körötökben tartózkodónak egyaránt szolgáljanak menedékül, hogy bárki oda menekülhessen, aki nem szándékosan ütött agyon egy embert. (Számok könyve 35, 15)
vagy pedig ellenségeskedésbõl úgy sújt rá öklével, hogy belehal, akkor azt, aki ütött, halállal kell büntetni. Mert gyilkos, s a vérbosszút állónak a gyilkost meg kell ölnie, ahol utoléri. (Számok könyve 35, 21)
Az elsõ hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál. (Józsue könyve 4, 19)
A nép a várostól északra ütött tábort, a leshelyet pedig a várostól nyugatra állították. Józsue az egész éjszakát a nép között töltötte. (Józsue könyve 8, 13)
Józsue tehát hirtelen rajtuk ütött, miután az egész éjszakát azzal töltötték, hogy felvonuljanak Gilgalból. (Józsue könyve 10, 9)
Józsue váratlanul rajtuk ütött összes harcosával Merom vizei mellett, és megtámadta õket. (Józsue könyve 11, 7)
Jerubbaal tehát, vagyis Gedeon, kora reggel fölkelt, és az egész néppel, amely vele volt, elindult, és Ain-Hárodnál ütött tábort. Midián tõle északra táborozott a Móre domb lábánál, a völgyben. (Bírák könyve 7, 1)
Majd a pusztában vándorolt, megkerülte Edom és Moáb földjét és eljutott a Moáb földjérõl keletre esõ vidékre. Az Arnonon túl ütött tábort, de Moáb határát nem lépték át, mert hiszen az Arnon Moáb határa. (Bírák könyve 11, 18)
Szichon azonban nem engedte meg, hogy Izrael átvonuljon földjén, összegyûjtötte egész seregét, tábort ütött Jahacban és megtámadta Izraelt. (Bírák könyve 11, 20)
A nép sajnálkozott Benjamin miatt, mert az Úr rést ütött Izrael törzsein. (Bírák könyve 21, 15)
Sámuel szava egész Izraelnek szólt. Éli nagyon megöregedett, s fiai folytatták üzelmeiket az Úr színe elõtt. Abban az idõben Izrael hadba vonult a filiszteusok ellen, és Eben-ha-Ezer mellett ütött tábort. (Sámuel I. könyve 4, 1)
Ám Ceruja fia, Joáb is hadba szállt Dávid embereivel. Gibeon tavánál találkoztak. Egyikük a tavon innen, a másikuk azon túl ütött tábort. (Sámuel II. könyve 2, 13)