Talált 1833 Eredmények: Õket
Valahányszor sorra lejártak a vendégség napjai, Jób elhívatta és megtisztította õket. Korán reggel fölkelt, és égõáldozatot mutatott be mindegyikükért. Így gondolkodott ugyanis: "Hátha vétkeztek gyermekeim és szívükben káromolták Istent." Így járt el Jób minden alkalommal. (Jób könyve 1, 5)
De rajtuk ütöttek a szabeusok és elrabolták õket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked." (Jób könyve 1, 15)
Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és jelentette: "Isten nyila hullott az égbõl, tûzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította õket. Csak én tudtam megmenekülni, hogy hírt hozzak neked." (Jób könyve 1, 16)
Miért fogtak föl térdek? S miért voltak emlõk, hogy szopjam õket? (Jób könyve 3, 12)
Isten lehelete tönkretette õket, haragjának szele elsodorta õket. (Jób könyve 4, 9)
Reggeltõl estéig tönkreveri õket, eltûnnek örökre, és ki gondol rájuk? (Jób könyve 4, 20)
Fiai messze estek a jóléttõl, a kapunál elnyomják õket, nincs védelmezõjük. (Jób könyve 5, 4)
mikor a jég zajlik, zavarosssá válnak, olvadó hó leve felduzzasztja õket; (Jób könyve 6, 16)
Hegyeket mozdít el és észre sem venni, hogy mivel haragszik, felforgatja õket. (Jób könyve 9, 5)
Népeket fölemel, aztán megsemmisít, kiterjeszti õket, aztán eltörli. (Jób könyve 12, 23)
Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné õket egy táblára! (Jób könyve 19, 23)
Ó, bár vasvésõvel, aztán íróónnal örökre bevésnék õket a sziklába! (Jób könyve 19, 24)