Talált 99 Eredmények: Írva

  • A pogányok pedig irgalmasságáért magasztalják Istent, amint írva van: Azért magasztallak a pogányok között, és zsoltárt zengek nevednek. (Rómaiaknak írt levél 15, 9)

  • De önérzetbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus nevét már ismerték, s ne a mások rakta alapra építsek, hanem ahogy írva van: (Rómaiaknak írt levél 15, 20)

  • Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten elõtt. Amint írva van: "Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket". (Korintusiaknak írt I. levél 3, 19)

  • Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására! (Korintusiaknak írt I. levél 4, 6)

  • Ti vagytok a mi ajánlólevelünk, a szívünkbe írva. Olvassa és megérti minden ember, (Korintusiaknak írt II. levél 3, 2)

  • Mivel a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme él, mint amirõl írva van: "Hittem, azért beszéltem", mi is hiszünk, s azért beszélünk. (Korintusiaknak írt II. levél 4, 13)

  • Hiszen írva van: Örülj te magtalan, aki nem szülsz, fejezd ki örömöd és ujjongj, aki nem vajúdol. Mert több a gyermeke a magányosnak, mint annak, akinek férje van. (Galatáknak írt levél 4, 27)

  • Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van. (Zsidóknak írt levél 10, 7)

  • mert meg van írva: "Szentek legyetek, amint én is szent vagyok." (Szent Péter I. levele 1, 16)

  • Boldog, aki olvassa és aki hallgatja ezeket a prófétai szavakat, és meg is tartja, ami bennük meg van írva, mert az idõ közel van. (Jelenések könyve 1, 3)

  • Homlokára egy titokzatos név volt írva: "A nagy Babilon, a föld utálatra méltó kicsapongóinak anyja." (Jelenések könyve 17, 5)

  • Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei. (Jelenések könyve 21, 12)


“Amar significa dar aos outros – especialmente a quem precisa e a quem sofre – o que de melhor temos em nós mesmos e de nós mesmos; e de dá-lo sorridentes e felizes, renunciando ao nosso egoísmo, à nossa alegria, ao nosso prazer e ao nosso orgulho”. São Padre Pio de Pietrelcina