Talált 25068 Eredmények: És
Mindezek ellenére nem vétkezett Jób, és nem szólt dõreséget Isten ellen. (Jób könyve 1, 22)
Történt egy napon, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr színe elé járultak. Közöttük volt a sátán is. (Jób könyve 2, 1)
Ekkor az Úr így szólt a sátánhoz: "Honnét kerülsz ide?" A sátán azt felelte az Úrnak: "Szerte bebarangoltam a földet és kószáltam rajta." (Jób könyve 2, 2)
Erre az Úr megkérdezte a sátánt: "Észrevetted-e szolgámat, Jóbot is? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat. Még mindig kitart feddhetetlenségében. Hiába ingereltél föl, hogy tegyem tönkre!" (Jób könyve 2, 3)
Emeld csak rá kezedet, és nyúlj a csontjához és húsához! Szavamra, szemtõl szemben fog majd káromolni!" (Jób könyve 2, 5)
A felesége meg így beszélt hozzá: "Még mindig kitartasz feddhetetlenségedben? Átkozd az Istent és halj meg!" (Jób könyve 2, 9)
Õ azonban így válaszolt neki: "Mint valami féleszû asszony, úgy beszélsz. Ha a jót elfogadjuk Isten kezébõl, miért ne fogadnánk el a rosszat is?" Mindamellett nem vétkezett Jób az ajkával. (Jób könyve 2, 10)
Jóbnak három barátja értesült a csapásokról, amelyek rászakadtak, és eljöttek hazájukból: Elifáz Temánból, Bildád Suachból és Cofár Naamából. Megállapodtak egymás közt, hogy elmennek hozzá, kifejezik együttérzésüket és megvigasztalják. (Jób könyve 2, 11)
Amikor távolból ráemelték tekintetüket, nem ismerték meg. Hangos sírásban törtek ki, megszaggatták ruhájukat és hamut szórtak a fejükre. (Jób könyve 2, 12)
Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma. (Jób könyve 2, 13)
Jób ezután megnyitotta száját, s elátkozta születése napját. (Jób könyve 3, 1)
Vesszen a nap, amikor világra jöttem, az éj, amelyen azt mondták: "Fiú fogantatott." (Jób könyve 3, 3)