Talált 25068 Eredmények: És
Maga Absalom azonban elmenekült és Ammihud fiához, Gesur királyához, Talmaihoz ment. A király egész idõ alatt gyászolta fiát. (Sámuel II. könyve 13, 37)
Miután Absalom elmenekült és Gesurba jutott, három esztendeig maradt ott. (Sámuel II. könyve 13, 38)
Joáb, Ceruja fia észrevette, hogy a király szíve megenyhült Absalom iránt. (Sámuel II. könyve 14, 1)
Ezért Joáb elküldött Tekoába, és hozatott onnét egy okos asszonyt. Azt mondta neki: "Tégy úgy, mintha gyászolnál. Ölts gyászruhát, ne kend be magadat olajjal, hanem viselkedjél olyan asszony módjára, aki már régóta gyászol egy halottat. (Sámuel II. könyve 14, 2)
Aztán menj be a királyhoz, és így meg így beszélj vele." S Joáb szájába adta az asszonynak a szót. (Sámuel II. könyve 14, 3)
A Tekoába való asszony tehát bement a királyhoz, arcra borult a földön, hódolt elõtte és így beszélt: "Segíts rajtam, ó király!" (Sámuel II. könyve 14, 4)
S volt szolgálódnak két fia. Egymásnak estek, s mivel nem volt ott senki, aki szétválasztotta volna õket, az egyikük akkorát ütött testvérére, hogy megölte. (Sámuel II. könyve 14, 6)
Erre az egész nemzetség rátámadt szolgálódra és azt mondta: Add ki, aki agyonütötte testvérét, hadd vegyük el az életét testvére életéért, akit megölt, s hadd irtsuk ki még az örököst is. Így ki akarták oltani azt a parazsat is, ami még megmaradt nekem, hogy férjemnek se neve, se utódai ne maradjanak a földön." (Sámuel II. könyve 14, 7)
Ám a Tekoába való asszony így válaszolt a királynak: "A bûn rám és családomra száll, uram és királyom, a király és trónja azonban ártatlan marad!" (Sámuel II. könyve 14, 9)
(Az asszony) azonban tovább beszélt: "Mondja hát ki a király az Úrnak, Istenének a nevét, hogy a vérbosszút álló ne törjön vesztére és ne pusztítsa el fiamat." Erre így szólt hozzá: "Amint igaz, hogy az Úr él: a fiadnak egy haja szála sem esik le a földre." (Sámuel II. könyve 14, 11)
Ám az asszony folytatta: "Mondhatna szolgálód valamit uramnak, királyomnak?" "Beszélj!" - felelte. (Sámuel II. könyve 14, 12)
Halandók vagyunk, olyanok, mint a víz, amelyet kiloccsantanak a földre, és nem tudnak többé összegyûjteni. Isten nem kelti életre a halottat. Így hát a királynak legyen gondja rá, hogy ne maradjon tõle számûzve, akit számûzött. (Sámuel II. könyve 14, 14)
