Talált 25068 Eredmények: És
A törvény és a próféták szavaival is bátorította õket, emlékezetükbe idézte azokat a harcokat, amelyeket már megharcoltak, és így fokozta bennük a bátorságot. (Makkabeusok II. könyve 15, 9)
Amikor már fölkeltette bennük a lelkesedést, kiadta a parancsot, utalva a pogányok hûtlenségére és hitszegésére. (Makkabeusok II. könyve 15, 10)
Így nem pajzzsal és lándzsával fegyverezte föl õket, hanem találó, bátorító szavakkal. Egy hitelt érdemlõ álmát is elmondta nekik, egy látomását, amelynek mindannyian örültek. (Makkabeusok II. könyve 15, 11)
Ez volt álmában a látomása: Oniászt látta, az elõzõ fõpapot, ezt a nemeslelkû, igazságos férfiút, akinek viselkedése szerény volt, a lénye csupa jóság, a beszéde pedig megfontolt, s aki ifjúságától törekedett az erényekre. Kitárta kezét és imádkozott a zsidók egész közösségéért. (Makkabeusok II. könyve 15, 12)
Oniász megszólalt és azt mondta: "Testvéreinknek ez a barátja Jeremiás, Isten prófétája. Sokat imádkozik a népért és az egész szent városért." (Makkabeusok II. könyve 15, 14)
Aztán Jeremiás kinyújtotta a jobbját és átadott Júdásnak egy aranykardot. Átadáskor e szavakat intézte hozzá: (Makkabeusok II. könyve 15, 15)
Júdás nagyszerû szavai lelket öntöttek beléjük, hisz alkalmasak voltak rá, hogy fölkeltsék a bátorságot, és megerõsítsék az ifjak szívét. Így elhatározták, hogy nem vernek tábort, hanem bátran támadást indítanak, és kimenetelét a szerencsére bízzák. A várost, a vallást és a templomot ugyanis veszély fenyegette. (Makkabeusok II. könyve 15, 17)
Az asszonyokért és a gyerekekért, a testvérekért és a rokonokért nem aggódtak annyira. Elsõ és legfõbb gondjuk a szent templom volt. (Makkabeusok II. könyve 15, 18)
De a városban maradottak sem aggódtak kevésbé, s voltak kisebb gondban a nyílt mezõn vívandó harc miatt. (Makkabeusok II. könyve 15, 19)
Mindannyian várták a hamarosan elkövetkezõ döntõ ütközetet. Az ellenség már felvonult. A sereg csatasorba állt, az elefántokat odavezették a megfelelõ helyekre és a lovasság elhelyezkedett a két szárnyon. (Makkabeusok II. könyve 15, 20)
Amikor a Makkabeus meglátta a felsorakozó hatalmas sereget, a sokféle fegyvert és a vad elefántokat, kitárta kezét az ég felé, és a csodatevõ Úrhoz folyamodott. Mert tudta, hogy nem a fegyvereké a gyõzelem, hanem azoknak adja Isten, akiket méltónak tart rá. (Makkabeusok II. könyve 15, 21)
Küldd elõre most is, Egek Ura, jó angyalodat, ûzzék el elõlünk a félelmet és a rettenetet! (Makkabeusok II. könyve 15, 23)