Biblia egy év alatt.

A 364. napon a Jelenések könyve 18-20. fejezetei Babilon bukását és Isten végső győzelmét írják le a gonosz felett. A Zsidókhoz írt levél 9-10 megerősíti Krisztusban az új szövetség tökéletességét, közvetlen hozzáférést kínálva nekünk Isten szívéhez. A Példabeszédek 31:26-29 a bölcsesség és a pozitív hatás szavait emeli ki, bemutatva, hogy az erény hogyan hat a családra és a közösségre.

Fejezet 18

1. Ezután láttam egy másik angyalt, amint alászállt az égbõl. Nagy hatalma volt, s fénye beragyogta a földet.

2. Teljes erejébõl kiáltozott: "Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyûlöletes állat odúja,

3. mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedõi meggazdagodtak határtalan fényûzésébõl."

4. Egy másik szózatot is hallottam az égbõl, ez így hangzott: "Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bûneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!

5. Bûneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat.

6. Úgy fizessetek neki, ahogy õ fizetett nektek, tetteit kétszeresen viszonozzátok. Serlegébe töltsetek kétannyit, mint amennyit õ töltött.

7. Amennyit gõgösködött és dõzsölt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Hisz ezt mondja magában: Királynõként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt.

8. Ezért egyetlen napon zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhség, sõt tûz fogja elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte."

9. Siratják és gyászolják majd a föld királyai, akik vele bujálkodtak és dõzsöltek, amikor majd látják, hogy füstölögve ég.

10. De gyötrelmeitõl való félelmükben távol állnak, és így kiáltoznak: "Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet."

11. A föld kereskedõi is siratják és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat:

12. az arany- és ezüstárut, a drágakövet és gyöngyöket, a patyolatot, bíbort, selymet és karmazsint, a sokféle tujafát és elefántcsont csecsebecsét, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült mindenféle edényt,

13. a fahéjat és balzsamot, az illatszert, mirhát és tömjént, a bort és olajat, a lisztlángot és búzát, a barmokat, juhokat és lovakat, a kocsikat s a rabszolgák testét és lelkét.

14. Az érett gyümölcs, amelyre lelkedben vágyódtál, elfonnyadt. Minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé.

15. A kereskedõk, akik meggazdagodtak belõle, gyötrelmeitõl való félelmükben távol tõle megállnak, siránkoznak és jajgatnak:

16. "Jaj, jaj, te nagy város! Patyolatba, bíborba és skarlátba öltöztél, arannyal, drágakõvel és gyönggyel voltál ékes.

17. Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!" Minden hajókormányos és révész, minden hajós és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgõ tüzét,

18. és így kiáltozott: "Melyik város hasonlít ehhez a nagy városhoz?"

19. Hamut szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: "Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egy óra elég volt, hogy elpusztulj!"

20. "Örüljetek neki, te ég, ti szentek, apostolok és próféták! Isten kimondta felette az ítéletet miattatok!"

21. Egy erõs angyal ekkor fölemelt egy malomkõ nagyságú követ, és bedobta a tengerbe ezekkel a szavakkal: "Ilyen lendülettel vetik majd el Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni.

22. Többé nem zeng benned hárfa, ének, fuvola és harsona, nem él benned semmiféle mesterember, még malomzúgás sem hallatszik.

23. Nem világít benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik benned többé võlegénynek és menyasszonynak hangja. Kereskedõid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet.

24. Kezéhez tapad a próféták és a szentek vére, és mindenkié, akit csak megöltek a földön."

Fejezet 19

1. Aztán hallottam, hogy nagy sokaság zengi a mennyben, ezt mondva: "Alleluja! Üdv, dicsõség és hatalom legyen a mi Istenünknek,

2. mert igazak és igazságosak ítéletei! Elítélte a nagy kéjnõt, aki megrontotta a földet paráznaságával és megbosszulta rajta szolgái vérét, melyet keze ontott ki."

3. Másodszor is felhangzott: "Alleluja! És a parázna asszony füstje felszáll, örökkön-örökké!"

4. A huszonnégy vén és a négy élõlény leborult, imádták a trónon ülõ Istent, ezekkel a szavakkal: "Amen! Alleluja!"

5. És a trónról hang tört elõ, s így szólt: "Dicsõítsétek Istenünket, akik szolgáltok neki és félitek, kicsik és nagyok!"

6. És hallottam, mint hatalmas tömeg moraját, mint nagy vizek zúgását, mint zengõ mennydörgés robaját: "Alleluja! Megkezdte uralmát Urunk, Istenünk, a Mindenható.

7. Örüljünk, ujjongjunk és dicsõítsük, mert eljött a Bárány menyegzõjének napja. Menyasszonya felkészült.

8. Megadatott neki, hogy ragyogó fehér patyolatba öltözzék." A patyolat a szentek igaz tetteit jelenti.

9. Ekkor hozzám fordult: "Írd! Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzõi lakomájára!" Majd folytatta: "Istennek ezek a szavai igazak."

10. Lába elé borultam, hogy imádjam, de õ így szólt: "Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd!" Mert Jézus tanúsága a prófétaság lelke.

11. Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hûségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol.

12. Szeme olyan, mint a lobogó tûz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak õ.

13. Vértõl ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják.

14. Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve.

15. Szájából éles kard tör elõ, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszõvel kormányozza majd õket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját.

16. Öltözetén a csípõ körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura.

17. Láttam, hogy egy angyal áll a napban. Nagy szóval kiáltotta az égen repülõ madaraknak: "Gyertek, gyûljetek össze az Isten nagy lakomájára.

18. Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, a bajnokok húsát, a lovak és lovasok húsát, minden szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát!"

19. Majd láttam: A vadállat és a föld királyai összegyûltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével.

20. De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták. Elevenen bevetették mind a kettõt a kénköves, tüzes tóba.

21. A többit a Lovas kardja ölte meg, amely a szájából tört elõ. És az összes madár jóllakott a húsukból.

Fejezet 20

1. Aztán láttam, hogy egy angyal szállt alá a mennybõl, a mélység kulcsa volt nála, és nagy láncot tartott a kezében.

2. Megragadta a sárkányt, az õskígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte.

3. Letaszította a mélységbe, bezárta, és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendõ. Akkor rövid idõre szabadon engedik.

4. Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása elõtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal.

5. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendõ. Ez az elsõ feltámadás.

6. Boldog és szent, akinek része van az elsõ feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele.

7. Amikor eltelik az ezer esztendõ, a sátán kiszabadul börtönébõl,

8. és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza õket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye.

9. Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. És tûz szállt le az égbõl és elemésztette õket.

10. A sátánt, aki félrevezette õket, kénköves, tüzes tóba vetették - itt fog gyötrõdni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké.

11. Akkor hatalmas ragyogó trónt láttam, és a rajta ülõt, akinek tekintete elõl menekült a föld s az ég, de nem maradt számukra hely.

12. Láttam, hogy trónja elõtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint.

13. A tenger visszaadta a beleveszett halottakat. A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján.

14. A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál.

15. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

Fejezet 9

1. Mindenesetre az elõzõ szövetségnek is megvolt a maga istentiszteleti rendje és földi szentélye:

2. egy sátor. Ennek elsõ részében ott állt a mécstartó és az asztal, rajta a felajánlott kenyerek. Ezt nevezték szentélynek.

3. A második függöny mögött állt a legszentebbnek nevezett sátorrész,

4. itt volt elhelyezve az illatáldozat aranyoltára és a szövetség ládája, amelyet minden oldalon arany borított. A ládában õrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit.

5. Fölötte a dicsõséges kerubok beárnyékolták az engesztelés lapját. Ezekrõl egyenként most nem szükséges szólnom.

6. Amióta ezt így elrendezték, az elsõ sátorrészbe mindig beléptek a szolgálatot végzõ papok.

7. A másodikba azonban csak a fõpap lépett be, egyszer egy évben, azzal a vérrel, amelyet a maga és a nép bûneiért ajánlott föl.

8. A Szentlélek ezzel azt jelezte, hogy addig, amíg az elsõ sátor fennáll, a legszentebb szentélybe vezetõ út nem nyílik meg.

9. Ez úgy fogható fel, mint utalás a jelen idõkre, mert hisz ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkileg nem tehetik tökéletessé;

10. tudniillik csak testi szertartások, amelyek ételbõl, italból és különféle lemosásokból állnak, és kötelezõ erejük csak az újjárendezés idejéig tart.

11. Krisztus azonban a ránk váró javak fõpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebbõl a világból való.

12. Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett.

13. Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üszõ hamva a tisztátalanokra hintve külsõleg tisztává teszi õket,

14. mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektõl Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élõ Istennek szolgáljunk.

15. Ezért õ új szövetség közvetítõje. Elõbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bûnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.

16. Ahol ugyanis van végrendelet, elõbb bizonyítani kell a végrendelkezõ halálát,

17. hiszen a végrendelet csak halál esetén jogerõs; addig, amíg a végrendelkezõ él, nem érvényes.

18. Ezért az elsõ szövetséget sem kötötték vér nélkül.

19. Miután ugyanis Mózes - a törvény elõírása szerint - minden rendelkezést felolvasott az egész nép elõtt, vette a bakok és borjak vérét a vízzel, majd vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet,

20. e szavakkal: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten veletek kötött."

21. Azután meghintette vérrel a sátort és az összes istentiszteleti edényt is.

22. Sõt a törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bûnbocsánat.

23. A mennyekben levõk elõképeinek így kellett megtisztulniuk, maguk a mennyeiek azonban ennél kiválóbb áldozatot követeltek.

24. Krisztus ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak elõképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe elõtt közbenjárjon értünk.

25. Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a fõpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe,

26. hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idõk végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bûnt.

27. Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része,

28. úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bûnét elvegye. Másodszor nem a bûn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.

Fejezet 10

1. Mivel a törvény a jövendõ javak árnyéka, de nem a valóságok képe volt, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé a résztvevõket, amelyeket évrõl évre megszakítás nélkül bemutattak.

2. Nemde abbahagyták volna az áldozat bemutatását, ha a bemutatók egyszeri megtisztulás után megszabadultak volna a bûntudattól.

3. Ellenkezõleg, éppen ez emlékeztette õket évrõl évre a bûnre.

4. Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és bakok vére bûnöket töröljön el.

5. Ezért nyilatkozik így, amikor a világba lép: Áldozatot és felajánlást nem kívántál, de testet alkottál nekem.

6. Nem kedves elõtted az engesztelõ és égõáldozat.

7. Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.

8. Elõször tehát ezt mondta: "Áldozatot, ajándékot, engesztelõ és égõáldozatot nem akartál, és nem telt benne kedved", jóllehet ezeket a törvény írta elõ.

9. Azután így folytatta: "Megyek, hogy teljesítsem akaratodat." Eltörli az elsõt, hogy helyébe állítsa a másodikat.

10. E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelõdünk.

11. Minden pap naponta elvégzi szolgálatát, és ugyanazt az áldozatot többször bemutatja, ezeknek azonban nincs erejük a bûn eltörlésére.

12. Õ ellenben csak egy áldozatot mutatott be a bûnökért, s örökre helyet foglalt az Isten jobbján.

13. Már csak arra vár, hogy minden ellensége hódolattal leboruljon lába elõtt.

14. Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.

15. Ezt bizonyítja a Szentlélek is, amikor így szól:

16. Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után kötök velük - mondja az Úr. - Törvényemet szívükbe adom és elméjükbe írom,

17. bûneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem.

18. Ám ahol ezek bocsánatot nyertek, ott nincs szükség bûnért való áldozatra.

19. Testvérek, Krisztus véréért megvan tehát a reményünk, hogy beléphetünk a szentélybe.

20. Ezt az élethez vezetõ új utat a függönyön, vagyis saját testén keresztül nyitotta meg nekünk.

21. Fõpapunk is van, akit az Isten a népe fölé rendelt.

22. Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitbõl fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettõl, és testünket is tiszta víz mosta le.

23. Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert hûséges az, aki az ígéretet tette.

24. Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást.

25. Összejöveteleinkrõl ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot.

26. Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bûnért,

27. hanem rettenetes ítélet és lángoló tûz vár ránk, amely megemészti a lázadókat.

28. Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia.

29. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét.

30. Ismerjük jól, azt, aki így szólt: "Enyém a megtorlás, s én megfizetek." Majd ismét: "Az Úr ítélkezik népe fölött."

31. Rettenetes dolog az élõ Isten kezébe jutni.

32. Emlékezzetek vissza az elmúlt idõkre, amikor megvilágosodástok után annyi szenvedésben és küzdelemben helytálltatok.

33. Részint szidalmazásnak és szorongatásnak voltatok kitéve, részint közösséget vállaltatok azokkal, akik hasonlóképpen szenvedtek.

34. Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását is örömmel elviselték, abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek.

35. Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte.

36. Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek:

37. Már csak rövid, nagyon rövid idõ, aztán eljön az eljövendõ és nem késik.

38. Az igaz ember a hitbõl él, de ha elpártol, nem telik benne kedvem.

39. Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek és megmentik életüket.

26. Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás (árad) a nyelvérõl.

27. Szemmel tartja háza népének munkáját, a tétlen lustaság nem kenyere.

28. Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel és így dicséri:

29. "Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod õket, mind valamennyit!"