Biblia egy év alatt.

A 337. napon Pált és Silást követjük az Apostolok Cselekedetei 16. fejezetében, beleértve letartóztatásukat és csodálatos szabadon bocsátásukat. Az 1Korinthus 13-14-ben Pál emlékeztet minket arra, hogy a szeretet az egyház minden ajándékának és gyakorlatának vezérelve, kiemelve a prófétálást és az építést. A Példabeszédek 28:13-15 hangsúlyozza a bűnbánat, a bűnvallomás és a helyreigazítás gyakorlásának fontosságát a közösségben.

1. Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevû tanítvánnyal, aki egy hívõ zsidó feleségnek és egy görög apának volt a fia.

2. A lisztrai és ikóniumi testvérek jó véleménnyel voltak róla.

3. Pál magával akarta vinni útitársul, ezért a környékbeli zsidókra való tekintettel körülmetéltette, hisz mindenki tudta, hogy az apja görög volt.

4. Ahogy sorra járták a városokat, lelkükre kötötték, hogy tartsák meg a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak Jeruzsálemben.

5. Így az egyházak megerõsödtek a hitben, és a hívõk száma napról napra nõtt.

6. A Szentlélek megtiltotta, hogy Ázsiában hirdessék az Isten szavát, ezért Frigia és Galácia felé vették útjukat.

7. Amikor Miziába értek, megkísérelték, hogy Bitiniába utazzanak, de Jézus Lelke nem engedte meg nekik.

8. Ezért átvágtak Mizián, és lementek Troászba.

9. Éjszaka Pálnak látomása volt: Egy macedón férfi állt elõtte, és kérte: "Gyere át Macedóniába, és segíts rajtunk!"

10. A látomás után rajta voltunk, hogy mielõbb útra keljünk Macedóniába, mert biztosak voltunk benne, hogy az Isten rendelt oda minket hirdetni az evangéliumot.

11. Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen Szamotrákiába tartottunk, majd másnap Neápoliszba,

12. onnan pedig Macedónia körzetének legfontosabb városába, egy kolóniába, Filippibe. Néhány napig ebben a városban maradtunk.

13. Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert úgy véltük, hogy ott van az imádkozóhely. Leültünk és beszélni kezdtünk a körénk gyûlt asszonyokhoz.

14. Volt a hallgatóságban egy Tiatira városából való, Lidia nevû, istenfélõ bíborárus asszony. Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira.

15. Egész háza népével együtt megkeresztelkedett, aztán kért minket: "Ha nézetetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam." És erõvel rá is vett erre minket.

16. Egyszer, ahogy az imádkozóhely felé tartottunk, találkoztunk egy jós szellemtõl megszállt leánnyal, aki jóslásaival nagy hasznot hajtott gazdáinak.

17. Pál után és miutánunk szaladt, és így kiáltozott: "Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, s az üdvösség útját hirdetik nektek."

18. Ezt több napon át megismételte. Pál már bosszankodott miatta, hátrafordult és rászólt a lélekre: "Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, menj ki belõle!" Ki is ment akkor mindjárt.

19. Amikor gazdái látták, hogy nem húzhatnak belõle több hasznot, megragadták Pált és Szilást, és a fórumra hurcolták, az elöljárók elé.

20. Bírák elé állítva így vádolták õket: "Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban,

21. olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi - rómaiak lévén - nem fogadhatunk el, és nem követhetünk."

22. A nép is ellenük fordult. A bírák lehúzatták róluk a ruhát, és megvesszõztették õket.

23. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették õket, s megparancsolták az õrnek, hogy jól vigyázzon rájuk.

24. Ez a kapott parancs értelmében a belsõ börtönbe zárta õket, és a lábukat kalodába szorította.

25. Pál és Szilás éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsõítették az Istent, a foglyok meg hallgatták õket.

26. Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megremegtek. Az ajtók mind kinyíltak, és mindenkirõl lehullott a bilincs.

27. Amikor a börtönõr felriadt álmából, s meglátta, hogy a börtön ajtai tárva-nyitva vannak, kihúzta kardját, s meg akarta magát ölni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek.

28. Pál hangosan rászólt: "Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!"

29. Az õr világot kért, berohant, és remegve Pál és Szilás elé borult,

30. aztán kivezette õket s megkérdezte: "Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?"

31. "Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is!" - válaszolták.

32. Aztán hirdették neki és egész háza népének az Isten szavát.

33. Az pedig még akkor magához vette õket, éjszaka kimosta sebeiket, s rögtön megkeresztelkedett, hozzátartozóival együtt.

34. Aztán házába vezette õket, asztalt terített nekik, s örült egész háza népével, hogy az Isten híve lett.

35. Virradatkor a bírák hivatali szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: "Engedd szabadon azokat az embereket!"

36. A börtönõr ezt rögtön hírül vitte Pálnak: "Üzenték a bírák, hogy engedjelek benneteket szabadon. Menjetek hát, távozzatok békében!"

37. Pál azonban így válaszolt: "Ítélet nélkül nyilvánosan megvesszõztettetek és börtönbe vetettetek minket, jóllehett római polgárok vagyunk, s ráadásul most titokban akartok minket elbocsátani? Azt már nem! Jöjjenek és kísérjenek ki maguk minket!"

38. A törvényszéki szolgák jelentették e szavakat a bíráknak. Azok meghallva, hogy rómaiak, megijedtek,

39. odasiettek, kikísérték õket, kérve, hogy hagyják el a várost.

40. A börtönbõl kiszabadulva Lidiához tértek be, viszontlátva megvigasztalták a testvéreket, és útra keltek.

Fejezet 13

1. Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengõ érc vagyok vagy pengõ cimbalom.

2. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

3. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözõk közt, odaadhatom a testemet is égõáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

4. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.

5. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

6. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság gyõzelmében leli.

7. Mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

8. S a szeretet nem szûnik meg soha. A prófétálás végetér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik.

9. Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is.

10. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér.

11. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait.

12. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színrõl színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.

13. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.

Fejezet 14

1. Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok.

2. Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szól, nem emberekhez beszél, hanem az Istenhez. Senki sem érti, hiszen a Lélektõl indíttatva titokzatos dolgokat mond.

3. Aki viszont prófétál, az emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél.

4. Aki az elragadtatás nyelvén szól, csak a maga lelki épülését szolgálja, aki azonban prófétál, az Egyházat építi vele.

5. Szeretném, ha mindnyájan szólnátok az elragadtatás nyelvén, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, hiszen aki prófétál, az nagyobb annál, mint aki az elragadtatás nyelvén szól, hacsak szavait meg nem magyarázza, hogy az Egyház is épüljön rajta.

6. Ha tehát elmennék hozzátok, testvérek, és az elragadtatás nyelvén beszélnék, mi hasznotokra volnék, ha nem a kinyilatkoztatás, a tudás szavait intézném hozzátok, nem prófétálnék vagy tanítanék,

7. Az élettelen hangszerek is, akár fuvola, akár hárfa, ha nem adnak különbözõ hangot, honnan lehet tudni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a hárfán?

8. S ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki indul csatába?

9. Így van ez veletek is: ha a nyelv adományával megáldva nem hallattok érthetõ szavakat, hogyan értsék meg az emberek, amit mondtok? Csak a levegõbe beszéltek!

10. Lám, milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen.

11. De ha nem ismerem a szó jelentését, idegen maradok a beszélõnek, és a beszélõ is idegen nekem.

12. Ezért ti is, ha egyszer törekedtek a lelki adományok elnyerésére, igyekezzetek a közösség épülésére bõvelkedni bennük.

13. Aki tehát az elragadtatás nyelvén szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni.

14. Ha ugyanis elragadtatásban imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de tudatom nem kapcsolódik bele.

15. Mi következik ebbõl? Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam értelemmel is, énekeljek lélekkel, de énekeljek értelemmel is.

16. Ha ugyanis csak lélekben dicsõíted az Istent, hogyan mondhat áldó imádra ament az, akinek a be nem avatottak szerepe jutott? Azt sem tudja, mit beszélsz.

17. Te szép hálaimát mondhatsz, de a másik nem épül rajta.

18. Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok az elragadtatás nyelvén szólni,

19. az egyházban azonban inkább szólok öt érthetõ szót azért, hogy másokat tanítsak, mint tízezer szót az elragadtatás nyelvén.

20. Testvérek, értelem dolgában ne legyetek gyerekek. Csak a gonoszság terén maradjatok kiskorúak, gondolkodásotokban azonban legyetek felnõttek.

21. A törvényben ezt olvassuk: "Idegen nyelven és idegen ajakkal szólok majd e néphez, de mégsem hallgatnak rám - mondja az Úr."

22. Így a nyelv adománya sem a hívõk, hanem a hitetlenek számára csodajel, a prófétálás azonban a hívõknek szól, nem a hitetleneknek.

23. Ha tehát egybegyûl az egész Egyház, s mindenki az elragadtatás nyelvén szól, és be nem avatottak vagy hitetlenek lépnek be, vajon nem azt mondják-e, hogy elment az eszetek?

24. De ha mind prófétálnak, s belép egy hitetlen vagy be nem avatott, mind ellene érvelnek, mind ítéletet mondanak fölötte,

25. rejtett gondolatai felszínre kerülnek, úgyhogy arcra borul, imádja az Istent és megvallja: "Valóban köztetek az Isten!"

26. Mi következik ebbõl, testvérek? Amikor egybegyûltök, akinek csak van dicsõítõ éneke, tanítása vagy kinyilatkoztatása, nyelvadománya vagy magyarázata, az mind épülésetekre szolgáljon.

27. Az elragadtatás nyelvén kettõ vagy legföljebb három szóljon csak, mégpedig sorjában, és valaki magyarázza meg.

28. Ha nem akadna magyarázó, hallgassanak az egyházban. Beszéljenek maguknak és az Istennek.

29. A próféták közül is kettõ vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg.

30. Ha egy másik jelenlevõ kap kinyilatkoztatást, az elõbbi hallgasson el.

31. Egymás után mind prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon és felbuzduljon.

32. A prófétaság lelke alá van vetve a prófétáknak.

33. Isten ugyanis nem a zûrzavarnak, hanem a békességnek az Istene. Mint a szentek minden egyházában,

34. az asszonyok hallgassanak összejöveteleiteken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, nekik engedelmeskedniük kell, ahogy a törvény is mondja.

35. Ha tudni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüktõl, mert az asszonynak nem illik az Egyházban beszélnie.

36. Vajon tõletek ered az Isten tanítása, vagy csak hozzátok jutott el?

37. Aki prófétának vagy lelki adománnyal megáldottnak tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az az Úr akarata.

38. Ha nem veszi tudomásul, róla sem vesznek majd tudomást.

39. Törekedjetek tehát a prófétálásra, testvérek, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást.

40. De minden illõ módon és rendben menjen végbe.

13. Nincs sikere annak, aki titkolja a bûnét, de irgalomra lel, aki bevallja, s kerüli.

14. Jól jár az az ember, aki mindig résen van, aki megkeményíti a szívét, az elbukik.

15. Bömbölõ oroszlán és kitörõ medve a gonosz, aki védtelen népen uralkodik.