Biblia egy év alatt.

A 336. napon az Apostolok Cselekedetei 15. fejezete bemutatja a jeruzsálemi zsinatot, amely lényeges kérdésekben döntött a törvénnyel és a pogányok egyházba való befogadásával kapcsolatban. Az 1Korinthus 11-12 az Úrvacsora ünneplésével és a lelki ajándékok sokféleségével foglalkozik, az egységet és a kölcsönös tiszteletet tanítva. A Példabeszédek 28:10-12 az okosság és a megkülönböztető képesség alapelveit kínálja a mindennapi cselekedeteinkben.

1. Néhányan, akik Júdeából jöttek, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek."

2. Mivel emiatt zavar és nagy vita támadt Pál, Barnabás és közöttük, azt határozták, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe, s ebben a vitás ügyben forduljon az apostolokhoz és a presbiterekhez.

3. Az egyház egy darabon elkísérte õket, aztán átszelték Föníciát és Szamariát, és elbeszélték a pogányok megtérését. Ezzel nagy örömet szereztek minden testvérnek.

4. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, szívesen fogadta õket az egyház: az apostolok és a presbiterek. Beszámoltak róla, mi mindent tett közremûködésükkel az Isten.

5. Azok közül, akik a farizeusok felekezetébõl lettek hívõvé, néhányan felálltak és kijelentették: "Körül kell nekik metélkedni, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét."

6. Összegyûltek az apostolok és a presbiterek, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.

7. Heves vita támadt, végül felállt Péter, és ezt a beszédet intézte hozzájuk: "Testvérek! Tudjátok, hogy az Isten kezdettõl fogva kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium tanítását, és higgyenek.

8. S maga az Isten, aki ismeri a szívet, tanúsította, hogy nekik is megadta a Szentlelket, éppúgy, mint nekünk.

9. Nem tett különbséget köztünk és köztük, amikor a hittel megtisztította a szívüket.

10. Mit teszitek hát próbára az Istent, miért akarjátok a tanítványok nyakára rakni az igát, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni?

11. Az a hitünk, hogy Urunk Jézus kegyelmébõl üdvözülünk mi is, s ugyanígy õk is."

12. Erre az egész gyülekezet elhallgatott, és meghallgatták Pált meg Barnabást, hogy milyen csodákat tett általuk az Isten a pogányok között.

13. Amikor befejezték a beszámolót, Jakab vette át a szót: "Testvéreim, hallgassatok meg!

14. Simon elmondta, miként gondoskodott róla Isten elõször, hogy a pogányok soraiból népet szerezzen nevének.

15. Ezzel megegyeznek a próféták szavai, hiszen meg van írva:

16. Aztán visszatérek és újra fölverem Dávidnak bedõlt sátrát. Roncsait helyrehozom és a sátrat felállítom,

17. hogy a többi ember is keresse az Urat, minden nép, mely hívja nevemet. Az Úr mondja ezt, s meg is teszi,

18. amit öröktõl fogva kinyilvánított.

19. Ezért az a véleményem, hogy nem kell terhet rakni azokra, akik a pogányságból tértek meg az Istenhez,

20. hanem csak azt írjuk elõ nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak miattuk, továbbá a paráznaságtól, a fojtott állattól és a vértõl.

21. Mert Mózesnek õsi nemzedékek óta hirdetõi vannak a városokban, akik minden szombaton felolvassák a zsinagógákban."

22. Erre az apostolok, a presbiterek és az egész egyház jónak látták, hogy kiválasszanak maguk közül néhány férfit, és Pállal és Barnabással elküldjék õket Antióchiába, mégpedig Júdást, másik nevén Barszabbászt, meg Szilást, akik a testvérek között vezetõ szerepet vittek.

23. Ezt írták a kezük által: "Az apostolok és a presbiterek, a testvérek, üdvözletüket küldik az Antióchiában, Szíriában és Kilikiában élõ, pogányságból megtért testvéreiknek!

24. Hallottuk, hogy közülünk néhányan - megbízásunk nélkül tanítva - megzavartak titeket, feldúlták lelketeket.

25. Ezért közmegegyezéssel elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük õket hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal,

26. ezekkel az emberekkel, akik egész életüket Urunk, Jézus Krisztus nevének szolgálatára szentelték.

27. Elküldtük hát Júdást és Szilást, õk majd élõszóval is elmondják nektek ezeket.

28. Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél, annál,

29. hogy tartózkodnotok kell a bálványoknak áldozott eledeltõl, a vértõl, a fojtott állattól és a paráznaságtól. Ha ezektõl tartózkodtok, helyesen jártok el. Jó egészséget!"

30. Amint útnak indították õket, elmentek Antióchiába, összehívták a közösséget és átadták a levelet.

31. Azok örömmel olvasták a vigasztaló sorokat.

32. Júdás és Szilás szintén próféták voltak, beszédeikben vigasztalták és erõsítették a testvéreket.

33. Hosszabb ott-tartózkodás után a testvérek békét kívánva megváltak tõlük, hogy visszatérjenek megbízóikhoz.

34. .

35. De Pál és Barnabás Antióchiában maradtak, tanítottak, és hirdették az Úr szavát, sok más (társukkal) együtt.

36. Néhány nap elteltével Pál így szólt Barnabáshoz: "Menjünk s nézzük meg, hogy vannak a testvérek azokban a városokban, ahol hirdettük az Úr szavát."

37. Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost is,

38. de Pál arra kérte, hogy ne vigyék magukkal, hisz Pamfíliában is otthagyta õket, nem ment velük dolgozni.

39. Így nézeteltérés támadt köztük, s elváltak egymástól. Barnabás magával vitte Márkot, és Ciprusba hajózott.

40. Pál Szilást választotta társul, és a testvérektõl az Úr kegyelmébe ajánlva útra kelt.

41. Bejárta Szíriát és Kilikiát, és megszilárdította az egyházakat.

Fejezet 11

1. Legyetek követõim, mint ahogy én Krisztus követõje vagyok.

2. Megdicsérlek titeket, mivel emlékeztek mindenre, s rendelkezéseim szerint jártok el, úgy, ahogy meghagytam nektek.

3. Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.

4. Minden férfi, aki fedett fõvel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére.

5. S minden asszony, aki födetlen fõvel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna.

6. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha megszégyenítõ az asszonyra, hogy a haját levágassa vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét.

7. A férfi nem köteles a fejét befödni, mert Isten képmása és dicsõsége, az asszony ellenben a férfi dísze.

8. Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfibõl.

9. S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.

10. Ezért viselje az asszony annak jelét, hogy hatalom alatt áll, az angyalokra való tekintettel.

11. Igaz ugyan, hogy az Úrban sem férfi nincs asszony nélkül, sem asszony nincs férfi nélkül,

12. mert bár az asszony a férfibõl lett, a férfit az asszony szüli, így végül is minden Istentõl van.

13. Ítéljétek meg magatok, illik-e az asszonynak födetlen fõvel imádkoznia Istenhez?

14. Nem tanít-e maga a természet arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik?

15. Ha viszont az asszony növeszti meg a haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta.

16. Ha meg valaki tovább akarna vitatkozni, hát nekünk ez nem szokásunk, sem Isten egyházának.

17. A következõ intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérlek meg titeket, mivel összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál.

18. Elõször is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyûltök, szakadás mutatkozik köztetek, s ezt részben el is hiszem.

19. Kell is, hogy szakadás legyen körötökben, mert a megbízhatók csak így tûnnek ki közületek.

20. Amikor ugyanis egybegyûltök, már nem az Úr vacsoráját eszitek,

21. hiszen étkezéskor ki-ki a saját vacsoráját veszi elõ, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dõzsöl.

22. Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek a szegényeket? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek benneteket.

23. Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret,

24. hálát adott, megtörte, és így szólt: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."

25. Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belõle, az én emlékezetemre."

26. Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelybõl isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

27. Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.

28. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérbõl és igyék a kehelybõl,

29. mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza.

30. Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak.

31. Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet.

32. Ha azonban az Úr ítél meg bennünket, az fenyítésünkre szolgál, hogy ezzel a világgal együtt el ne kárhozzunk.

33. Ezért, testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjátok meg egymást.

34. Aki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyûljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el.

Fejezet 12

1. Nem akarom, testvérek, hogy a lelki adományokat illetõen tudatlanok maradjatok.

2. Emlékeztek, hogy amikor még pogányok voltatok, hogyan hajszoltak benneteket ellenkezést nem tûrve a néma bálványok elé.

3. Ezért értésetekre adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: "Átkozott legyen Jézus." De azt sem mondhatja senki: "Jézus az Úr", csak a Szentlélek által.

4. A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz.

5. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz.

6. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz.

7. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.

8. Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektõl, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektõl,

9. a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben.

10. Van, aki csodatevõ hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul.

11. Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek mûveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.

12. A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.

13. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át.

14. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból.

15. Ha a láb azt mondaná is: "Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik.

16. Ha pedig a fül azt mondaná: "Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik.

17. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás?

18. Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint.

19. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test?

20. Így azonban sok a tag, de a test csak egy.

21. A szem nem mondhatja a kéznek: "Nincs rád szükségem" vagy a fej a lábnak: "Nincs rád szükségem."

22. Ellenkezõleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek.

23. Sõt a test alacsonyabb rendû tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek,

24. a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendû tagot nagyobb tisztességben,

25. hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törõdjenek egymással.

26. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.

27. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.

28. Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevõ hatalmat, gyógyítóerõt, segítõkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt.

29. Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Valamennyien rendelkeznek csodatevõ hatalommal

30. és gyógyítóerõvel? Mindnyájan értelmezik a beszédeket?

31. Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.

10. Aki az igazakat gonosz útra viszi, beleesik a saját vermébe; a bûnteleneknek jóban lesz részük.

11. A gazdag bölcsnek gondolja magát, de az okos szegény keresztüllát rajta.

12. Ha az igazak gyõznek, nagy a fény és ujjongás, de ha a gonoszok gyõznek, mindenki elrejtõzködik.