Biblia egy év alatt.

A 297. napon az 1Makkabeusok 16. fejezete a zsidó vezetők előtt álló utolsó kihívásokról számol be. A Sirák könyve 38-39. fejezetei a túlzásba vitt fogyasztásra és a függőségre figyelmeztetnek, az óvatosságra és az önuralomra buzdítva, míg a Példabeszédek 23:29-35 megerősíti az alkohol és a élvezetek veszélyeit, kiegyensúlyozott és bölcs életre vezetve minket.

1. Akkor Gezerbõl visszatért János és jelentette atyjának, mit tett Kendebeusz.

2. Simon magához hívatta két legidõsebb fiát, Júdást és Jánost és így szólt hozzájuk: "Magam is, testvéreim is, atyám egész háza kora ifjúságunktól mind a mai napig harcoltunk Izrael ellenségei ellen. Küzdelmeink oly eredményesek voltak, hogy Izrael ismételten szabad lett.

3. De már megöregedtem. Ti ellenben - az ég jóvoltából - olyan korban vagytok, amikor az ember tud cselekedni. Lépjetek hát az én és a testvéreim helyébe! Vonuljatok ki és harcoljatok népünkért. Segítsen benneteket az ég!"

4. Aztán kiválasztott az országból húszezer gyalogost és lovast. Kivonultak Kendebeusz ellen és Modinban töltötték az éjszakát.

5. Kora reggel útnak indultak és a síkságra vonultak. És lám, hatalmas sereg állt velük szemben, gyalogos csapatok és lovasok. Egy patak volt közöttük.

6. János velük szemközt táborozott embereivel. Mivel látta, hogy a nép fél átkelni a patakon, maga kelt át elsõnek. Ezt látva, a katonák is utána mentek.

7. Ezután kettéosztotta seregét, és a lovasságot a gyalogosok közé állította, mert az ellenség lovassága nagyon erõs volt.

8. Megfújták a kürtöket és legyõzték Kendebeuszt és seregét. Sokan megsebesültek és elestek közülük. A többiek az erõdbe menekültek.

9. János testvére, Júdás is megsebesült. János azonban üldözõbe vette õket, egészen addig, amíg az általa megerõsített Kedronba nem ért.

10. A többiek az Asdod vidékén lévõ bástyákba menekültek. Felgyújtotta a várost. Mintegy kétezer férfi elesett közülük. Õ maga épségben visszatért Júdeába.

11. Akkoriban Abubusz fia, Ptolemeusz volt Jerikó síkságának a parancsnoka. Sok ezüstje, aranya volt,

12. hiszen a fõpapnak volt a veje.

13. Szíve eltelt gõggel, és azt tervezte, hogy az ország urává lesz. Simon és fiai ellen cselhez folyamodott, így akarta eltenni õket láb alól.

14. Simonnak ugyanis szokása volt, hogy bejárja az ország városait, és ellenõrizze, hogyan intézik ügyeiket. Így a 177. esztendõ tizenegyedik hónapjában, azaz Sebat hónapjában fiaival, Mattatiással és Júdással Jerikóba érkezett.

15. A Dok nevû kis erõdben, amelyet õ épített. Abubusz fia fogadást rendezett nekik. Alkalmat teremtett az ivásra. Közben azonban embereket rejtett el ott.

16. Amikor Simon és fiai ittasak lettek, Ptolemeusz és emberei fölkeltek, fegyverhez nyúltak, behatoltak Simonhoz az ebédlõterembe, és megölték két fiával és kísérete néhány tagjával egyetemben.

17. Így szégyenletes hûtlenséget követett el, rosszal viszonozta a jót.

18. Ptolemeusz levélben értesítette a dologról a királyt, és követséget küldött hozzá, hogy küldjön neki csapatokat segítségül és engedje át neki a városokat és a tartományt.

19. Más embereket Gezerbe küldött azzal, hogy öljék meg Jánost, a parancsnokoknak meg azt írta, keressék fel, s aranyat, ezüstöt és más ajándékokat ad nekik.

20. Ismét más embereket pedig azért küldött, hogy foglalják el Jeruzsálemet és a templomdombot.

21. De valaki elõresietett és jelentette Gezerben Jánosnak, hogy atyját és testvéreit megölték: "Már útnak indította embereit, hogy téged is öljenek meg."

22. Erre a hírre nagyon megrémült. Elfogatta az embereket, akik azért mentek, hogy megöljék, és kivégeztette õket. Mert tudta, hogy a vesztére törnek.

23. János történetének többi részét, háborúit és véghezvitt hõstetteit, a falak újjáépítését és egyéb tetteit

24. mind följegyezték fõpapsága könyvébe, attól az idõtõl fogva, hogy atyja helyett õ lett a fõpap.

Fejezet 38

1. Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye.

2. A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitõl, mint az ajándék, amit a királytól kapsz.

3. Tudása miatt az orvos emelt fõvel járhat, még a hatalmasok körében is megcsodálják.

4. A gyógyszereket a földbõl adja az Úr, és az okos ember nem veti meg õket.

5. Vajon nem fától lett talán édes a víz, hogy így megmutassa, mily erõ van benne?

6. Az embernek is õ adott értelmet, hogy magasztalja hatalmas mûveit.

7. Ápolás, enyhítés céljára használja a gyógyszerész is a gyógyszert, azért készíti.

8. Mûködése soha meg ne szûnjék, jóvoltából az egészség terjed a földön.

9. Fiam, ne késlekedj, hogyha megbetegszel, imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged.

10. Menekülj a bûntõl, s legyen tiszta a kezed, tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól.

11. Mutass be tömjén- és lisztlángáldozatot, s adakozz bõkezûen, amint telik tõled.

12. De hívd az orvost is, az Úr alkotta õt is, õ se hiányozzék, mert rá is szükség van.

13. Van, amikor az õ kezében van az egészség,

14. mert hiszen õ is könyörög az Úrhoz, hogy munkája nyomán javulás álljon be, s adjon gyógyulást az élet javára.

15. Az, aki vétkezik Teremtõje ellen, az orvosoknak kerül a kezébe.

16. Fiam, a halottért ontsad könnyeidet, énekeld el a siratóéneket; ahogy az jár neki, temesd el tetemét, és ne rejtõzz el, amikor temetik.

17. Sírj keservesen, jajgass fájdalmadban, és tartsd meg érte a gyászt, ahogy megilleti, egy napig, kettõig, nehogy megszóljanak. Aztán hagyd fájdalmadat, s keress vigasztalást,

18. mert a szomorúság a halálhoz vezet, és a kedvetlenség megtöri az erõt.

19. A temetés után vesd le a fájdalmat, mert örökös gyászban nem lehet élni.

20. Ne engedd át szíved a szomorúságnak, utasítsd el, s gondolj a saját végedre.

21. Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés. Mit használnál neki? Magadnak meg ártasz.

22. Gondold meg: "Ami az én sorsom, az lesz a tied is, tegnap rám, ma rád kerül a sor".

23. Ha pihen a halott, pihenjen emléke, vigasztalódj meg, ha már elszállt a lelke.

24. Az írástudó szabad idejében szerzi bölcsességét, aki ment a nehéz munkától, az eljut a bölcsességre.

25. Hogy legyen bölcs, aki az eke szarvát tartja, vagy aki kezében az ostort suhogtatja, aki ökröket hajt, s csak velük dolgozik, aki egyre csak borjúkról beszélget,

26. vagy aki boronáláson járatja az eszét, és hogy a hizlalást be tudja fejezni?

27. Épp ilyen elfoglalt a kézmûves, s a mûvész: hiszen éjjel-nappal megvan a munkája. Aki pecsétgyûrût metsz vagy színeket kever, s igyekszik egy képet hûen visszaadni, azon van, hogy mûvét jól befejezhesse.

28. Így van a kovács is: üllõje mellett ül, s vizsgálja a nyers vasat. Közben a tûz heve pörköli a bõrét, s küzdenie kell a forró kemencével. A kalapács zaja süketíti fülét, mégis a mintadarabra szegezi a szemét, s a munkáján járatja az eszét, mûve díszítésén töri a fejét.

29. Így a fazekas is munkája mellett ül, s közben a lábával hajtja a korongot. Gondosan végzi a munkáját, s ki van számítva minden mozdulata.

30. Az agyagot a saját karjával formálja, miután lábával rugalmassá tette. Gondosan ügyel a máz készítésére, s közben a kemence fûtésére gondol.

31. Ezek mind a kezükben bíznak, a maga szakmájában mindegyikük bölcs.

32. Nem lehet nélkülük várost építeni, sem letelepedni, sem vándorként élni.

33. De a népgyûlésre nem hívják meg õket, s vezetõ szerepük nincs a közösségben. Nincsen számukra hely a bírói székben, mivel nem értenek a törvénykezéshez.

34. Mûveltséggel, ítélõképességgel nem dicsekednek, s nincsen jártasságuk a bölcs mondásokban. Mégis támaszai az egész világnak, és az imájuk is mesterségük körül forog.

Fejezet 39

1. Milyen más, aki egész lelkét arra adja, hogy a Magasságbeli törvényét tanulja; kutatja az elõdök bölcsességét, s a jövendölésnek szenteli idejét.

2. Neves emberek mondásait õrzi, s behatol a példabeszédek világába.

3. A hasonlatok titkait fürkészi, s a bölcs mondások értelmét keresi.

4. A fõemberek közt teljesít szolgálatot, és megjelenik a fejedelmek elõtt. Bejárja idegen népek országait, fölfedez jót, s rosszat az emberek között.

5. De szíve azon van, hogy reggeltõl Urát s Teremtõjét keresse. Lelkét a Magasságbelihez emeli, imára nyílik ajka, s bûneiért eseng.

6. Ha tetszik Urának, a Hatalmasnak, akkor eltölti az értelem lelkével. Bölcs szavak törnek elõ belõle, és imádságában az Urat dicséri.

7. Bölcsen gondolkodik, ért a tudományhoz, s titkok megértésén járatja az eszét.

8. Nyilvánosságra is hozza tanítását, s dicsekszik az Úrnak szent szövetségével.

9. Bölcsességét sokan magasztalják, s az nem is múlik el az idõk végéig. Az emlékezete nem enyészik el, késõ nemzedékek emlegetik nevét.

10. A népek regélnek nagy bölcsességérõl, és a gyülekezet zengi dicséretét.

11. Amíg él, más ezernél jobban magasztalják, és mikor elszenderül, elég neki ennyi.

12. Megfontoltan tovább folytatom beszédem, mert úgy tele vagyok, akár a telihold.

13. Hallgassatok rám, istenes fiaim, s virulni fogtok, mint rózsa a víz mentén.

14. Illatotok árad, akár a tömjéné, s mint a liliomok, virágot hajtotok. Zendüljön hangotok dicsérõ énekre, áldjátok az Urat minden mûveiért.

15. Adjatok nevének illõ tiszteletet, és magasztaljátok dicsérõ énekkel, húros hangszeren kísért dallamokkal, ujjongjatok és zengjetek éneket.

16. Hatalmas az Úrnak minden keze mûve, amit csak elrendel, minden megvalósul. Ne kérdezze senki: "Mire jó ez vagy az?" A maga idején kell mindent megtudni.

17. Szava felfogta a vizeket, mint a töltés, de egyetlen szava megnyitja zsilipjüket.

18. Bármit akar, meglesz, hogyha elrendeli, és a segítsége nem ismer akadályt.

19. Az élõk minden tette nyitott könyv elõtte, az õ szeme elõl semmi sincs elrejtve.

20. Õsidõktõl fogva letekint (a földre), és nincsen semmi, amin csodálkoznék.

21. Ne kérdezze senki: "Mire jó ez vagy az?", mert mindennek megvan a rendeltetése.

22. Amint áldása folyóként mindent elárasztott, s mint az árvíz szokta, mindent átitatott,

23. éppúgy haragját is öröklik a népek - sós tengerré tett termékeny földeket.

24. Az igazak számára simák az útjai, de járhatatlanok az istenteleneknek.

25. A jóknak jót rendelt a kezdet kezdetétõl, ám a gonoszoknak rosszat rendelt.

26. Ami a legfontosabb az ember életében, az a víz, a tûz, a vas és a só, a búza java, a tej meg a méz, a szõlõ leve, az olaj és a ruha.

27. Ezek mind javukra szolgálnak a jóknak, de a gonoszoknak ártalmukra vannak.

28. A szelek között is van, amit büntetésnek szánt, s büntetõ ostorként forgat haragjában. A pusztítás napján kiadják erejük, és Teremtõjük haragja elcsitul.

29. A tûzvészt, jégesõt, éhséget és pestist - ezt mind büntetésnek szánta.

30. A ragadozó vadak, skorpiók, viperák, és a bosszú kardja: az istentelenek vesztére szolgálnak.

31. Ujjonganak, ha parancsot ad nekik, készen állnak, mikor szüksége van rájuk, és parancsának nem szegülnek ellen.

32. Kezdettõl fogva meg voltam gyõzõdve, átelmélkedtem és írásba foglaltam:

33. Az Úristennek minden mûve jó, ami szükséges, azt bõven és kellõ idõben megadja.

34. Ne mondja senki: "Ez rosszabb, mint az". A maga idejében érték valamennyi.

35. Most hát ujjongjatok egész szívetekbõl, és magasztaljátok fennen az Úr nevét!

29. Ki van tele jajjal, viszállyal, panasszal? Ok nélkül kinek van sebe, s kinek vörös a szeme?

30. Azoknak, akik késõ óráig a bor mellett ülnek, akik fûszeres bort járnak kóstolgatni.

31. Ne nézd, milyen piros színben játszik a bor, azt se nézd, hogyan csillog a serlegben, hiszen olyan könnyen megissza az ember,

32. végül aztán megmar, akárcsak a kígyó, és mérget fecskendez, úgy, mint a vipera.

33. Különös dolgokat látnak a szemeid, és a szíved (csupa) bolondságot beszél.

34. Úgy érzed magad, hogy mély tengeren hányódsz, mintha az árbocrúd tetején feküdnél.

35. "Ütöttek, de nem fájt, vertek, de semmit sem éreztem!