Biblia egy év alatt.

A 290. napon a Makkabeusok útjának végéről és annak Izrael történelmére gyakorolt ​​hatásáról elmélkedünk. A Sirák könyve 24-25. fejezete a bölcsességet és annak hasznát ünnepli. A Példabeszédek könyve 23:1-4 útmutatást ad az okosságra, a mértékletességre és a tisztánlátásra, emlékeztetve minket arra, hogy bölcsen és felelősségteljesen éljünk Isten előtt.

1. Amikor Demetriusz meghallotta, hogy Nikanor és csapatai elestek a harcban, másodszor is elküldte Júda földjére Bakchideszt és Alkimuszt, serege jobb szárnyával.

2. Galilea felé tartottak, és ostrom alá vették az Arbela vidékén fekvõ Mezalotot. Elfoglalták, és sok embert megöltek.

3. A 152. esztendõ elsõ hónapjában Jeruzsálem elõtt vertek tábort.

4. Aztán fölkerekedtek, és húszezer gyalogossal és kétezer lovassal Beerzet alá vonultak.

5. Júdás egy háromezer férfibõl álló válogatott sereggel Eleazában ütötte fel a táborát.

6. Amikor a töméntelen csapatot megpillantották, nagyon megrémültek, és sokan megszöktek a táborból. Csak nyolcszáz férfi maradt ott belõlük.

7. Amikor Júdás látta, hogy serege felbomlott, a harc pedig elkerülhetetlen, nagyon elcsüggedt, mert már nem volt rá ideje, hogy összegyûjtse õket.

8. Teljesen magába roskadt, és így szólt a megmaradottakhoz: "Rajta, rontsunk rájuk, ellenségeinkre! Hátha mégis legyõzzük õket."

9. Le akarták róla beszélni: "Nem vagyunk rá képesek - mondták. - Mentsük inkább az életünket. Aztán majd visszatérünk testvéreinkkel, és fölvesszük velük a harcot. Most túl kevesen vagyunk."

10. Júdás azonban így felelt: "Távol legyen tõlem, hogy ezt tegyem és meneküljek elõlük! Ha elérkezik az ideje, bátran meghalunk testvéreinkért. De nem hagyjuk, hogy becsületünkön szégyenfolt essék."

11. Ezzel a sereg kitört a táborból. Azok szembeszálltak velük. A lovasság kettéoszlott. A parittyások és az íjászok - a bátrabb elõharcosokkal egyetemben - a sereg élén nyomultak elõre. Bakchidesz maga a jobb szárnyon tartózkodott.

12. A csatasorok két oldalról közeledtek, s zengtek a kürtök. Júdás is megfúvatta a kürtöket.

13. A föld megremegett a harci zajtól. Reggeltõl estig folyt a küzdelem.

14. Akkor Júdás észrevette, hogy Bakchidesz, seregének a zömével a jobb szárnyon van. A bátrak mind csatlakoztak hozzá,

15. s legyõzték a jobb szárnyat. Egészen a hegység szélsõ lejtõjéig üldözték õket.

16. Amikor a bal szárnyon a szírek észrevették, hogy a jobb szárnyat szétverték, megfordultak, és gyalog Júdás és emberei nyomába eredtek.

17. Kemény csata volt, mindkét oldalon sokan megsebesültek és elestek.

18. Júdás is elesett, a többiek pedig menekültek.

19. Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és Modinban atyáik sírboltjába temették.

20. Egész Izrael megsiratta, és nagy gyászt tartott. Sok napig gyászolták és mondogatták:

21. "Hogy eshetett el a hõs, aki Izraelt megszabadította."

22. Júdás történetének többi részét, harcait és véghezvitt hõstetteit, nagyszerû cselekedeteit nem jegyezték föl, annyi volt belõlük.

23. Júdás halála után egész Izraelben elõkerültek a hitehagyottak és fellázadtak a gonosztevõk.

24. Azokban a napokban nagy éhínség támadt, mert az ország is eltévelyedett velük.

25. Bakchidesz istentelen embereket választott ki, és megtette õket az ország vezetõinek.

26. Ezek felkutatták és kifürkészték Júdás követõit, Bakchidesz elé hurcolták õket, aki aztán megbüntette és megfenyítette õket.

27. Így nagy üldözés folyt Izraelben, amilyen nem volt attól az idõtõl, hogy az utolsó próféta megjelent körükben.

28. Akkor Júdás követõi összegyûltek, és így szóltak Jonatánhoz:

29. "Mióta testvéred, Júdás meghalt, nincs senki, aki hozzá hasonló volna, és az ellenség, Bakchidesz, s egyáltalán népünk ellenségei ellen harcba szállna.

30. Ezért megválasztunk helyette fejedelmünknek és vezérünknek, hogy vezess bennünket a harcban."

31. Jonatán tehát átvette azokban a napokban a vezetést, és testvére, Júdás helyébe lépett.

32. Amikor ezt Bakchidesz meghallotta, az életére tört.

33. De Jonatán, valamint testvére, Simon és követõi tudomást szereztek róla, és Tekoa pusztájába menekültek. Aszfar közelében ütöttek tábort, a ciszternánál.

34. [Egy szombaton Bakchidesz értesült róla, s maga vonult át seregével a Jordánon.]

35. (Jonatán) elküldte testvérét a málhás csapat élén, és arra kérte barátait, a nabateusokat, engedjék meg, hogy rengeteg holmijukat náluk hagyhassák.

36. De Medabából kivonultak Amrai fiai, elfogták Jánost, mindennel együtt, ami vele volt és elhurcolták.

37. Ezek után az események után jelentették Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Amrai fiai lakodalmat tartanak, és Nadabatból nagy kísérettel viszik a menyasszonyt, egy tekintélyes kánaáni embernek a lányát.

38. Erre emlékezetükbe idézték testvérüknek, Jánosnak a vérét, kivonultak és elrejtõztek a hegyek közt egy szakadékban.

39. Amikor fölemelték tekintetüket és odanéztek, lám egy nagy, lármás menet - a võlegény meg barátai és rokonai közeledtek dob- és zeneszóval, fegyveresen.

40. Rejtekhelyükrõl rájuk törtek és legyõzték õket. Sokan súlyosan megsebesültek és elestek. A maradék a hegyekbe menekült. Mindent zsákmányul ejtettek.

41. Így a lakodalom gyászra változott, a muzsikaszó meg siratóénekre.

42. Miután megbosszulták testvérük vérét, visszatértek a Jordán mocsaras partjára.

43. Amikor Bakchidesz ezt meghallotta, egy szombaton nagy haderõvel a Jordán partvidékére vonult.

44. Jonatán így szólt embereihez: "Rajta! Vívjunk meg az életünkért! Mert ma másképp áll a dolog, mint tegnap vagy tegnapelõtt.

45. Lám, elölrõl is, hátulról is ütközet fenyeget. Jobbról és balról a Jordán vize, mocsár és vadon - nincs mód kitérni.

46. Könyörögjetek hát az éghez, hogy szabadítson ki benneteket ellenségeink hatalmából!"

47. Fellángolt a harc. Jonatán kinyújtotta kezét, hogy elérje Bakchideszt, de az kitért elõle és visszahúzódott.

48. Akkor Jonatán a vízbe vetette magát az övéivel, és átúsztak a túlsó partra. Azok nem keltek át utánuk a Jordánon.

49. Bakchidesz oldalán azon a napon mintegy ezer férfi elesett.

50. (Bakchidesz) visszatért Jeruzsálembe, és megerõsítette a városokat Júdában: várat épített Jerikóban, Emmauszban, Bet-Horonban, Bételben, Tamnatában, Faratonban és Tefonban, azután ellátta õket magas falakkal, kapukkal, és zárakkal,

51. majd õrséget helyezett el bennük, hogy hadakozzék Izraellel.

52. Bet-Cur városát is megerõsítette, továbbá Gézert, a várral egyetemben. Csapatokat telepített oda és élelmet tartalékolt.

53. Az ország vezetõ embereinek fiait elfogatta, és Jeruzsálem várába vitette õket, túsznak.

54. A 153. esztendõ második hónapjában Alkimusz elrendelte, hogy rombolják le a belsõ templomudvar falait. Megsemmisítette a próféták mûveit, hozzáfogott a romboláshoz.

55. De szélhûdés érte, így abbamaradt a munkája. Szája elnémult, megbénult, nem tudott többé beszélni, sem intézkedni házatája ügyeiben.

56. Alkimusz nagy kínok közt halt meg.

57. Halálát látva Bakchidesz visszatért a királyhoz, így két esztendeig nyugalom uralkodott Júda földjén.

58. A hitehagyottak tanácsot tartottak. "Lám - mondták -, Jonatán és emberei gondtalanul és nyugodtan élnek. Menjünk, hívjuk segítségül Bakchideszt, hogy egy éjszaka fogja el õket mind."

59. Elmentek hát hozzá, és tanácskoztak vele.

60. Erre hatalmas sereg élén elindult, hogy bevonuljon. Titokban levelet küldött híveinek Júdeába, hogy fogják el Jonatánt és embereit. De nem sikerült nekik, mert kitudódott a tervük.

61. Így azok fogtak el mintegy ötven férfit az ország lakói, a gonoszságok szerzõi közül, és megölték õket.

62. Ezután Jonatán és Simon visszavonultak embereikkel Betbassziba, a pusztába. A lerombolt városrészeket újra fölépítették és megerõsítették.

63. Amikor Bakchidesz ezt megtudta, összevonta egész haderejét, és Júdea férfiait is fegyverbe szólította.

64. Aztán kivonult és ostromolta, és ostromgépeket is alkalmazott.

65. Jonatán hátrahagyta testvérét, Simont a városban, maga pedig kevés emberrel bejárta az országot.

66. Legyõzte Odomerát és testvérét, valamint Farizin fiait, a saját táborukban. Amint gyõzni kezdtek, egyre gyarapodott seregük.

67. Simon és csapatai kitörtek a városból, és felgyújtották az ostromgépeket.

68. Majd harcot indítottak Bakchidesz ellen, és legyõzték. Nagy gondot okoztak neki, egész haditervét meghiúsították.

69. Erre haragra lobbant a hitehagyottak ellen, akik azt tanácsolták neki, hogy vonuljon be az országba. Sokat kivégeztetett közülük, aztán elhatározta, hogy visszatér hazájába.

70. Amikor Jonatán ennek hírét vette, követeket küldött hozzá, hogy kössenek békét, és kérje tõle a foglyok hazabocsátását.

71. (Bakchidesz) elfogadta az ajánlatot, és a javaslata szerint járt el. Megesküdött, hogy egész életében többé nem hoz rájuk bajt,

72. és hazaengedte a foglyokat is, akiket korábban magával hurcolt Izrael földjérõl. Aztán megfordult, és visszatért hazájába. Soha többé nem lépett erre a területre.

73. Így elcsendesedtek Izraelben a fegyverek. Jonatán Michmaszban telepedett le. Hozzáfogott az igazságszolgáltatáshoz és elûzte Izraelbõl az istenteleneket.

Fejezet 24

1. A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát.

2. Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekedve mondja:

3. "Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet.

4. Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhõoszlopon állt.

5. Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét.

6. A tenger hullámain és az egész földön, minden nép s nemzet közt uralkodó voltam.

7. Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram.

8. Ekkor a mindenség Teremtõje parancsot adott, Teremtõm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: "A sátradat Jákobban üsd fel, és az örökrészed Izraelben legyen."

9. Õsidõktõl fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre.

10. Szolgáltam elõtte, az õ szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet.

11. Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppenúgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye.

12. Dicsõséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az õ örökrészén.

13. Magasra nõttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben.

14. Magasra nõttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nõttem fel.

15. Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban.

16. Mint a terebint, kiterjesztem ágaim, ágaim szépek és ékesek.

17. Rügyeket hajtottam, mint a szõlõtõke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek.

19. Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel.

20. Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél.

21. Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belõlem, még jobban szomjazik.

22. Nem szégyenül meg, aki rám hallgat, akik hozzám szegõdnek, azok nem vétkeznek."

23. Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt.

25. Bõven, mint a Fizon, árasztja a bölcsességet, mint a Tigris folyó az elsõ termés napjain.

26. Úgy gyarapszik tõle a bölcsesség, ahogy megduzzad az Eufrátesz folyó, vagy mint a Jordán aratás idején.

27. Okulástól árad, akárcsak a Nílus, vagy miként a Gichon a szüret napjain.

28. Nem ért célt az elsõ, aki fürkészni kezdte, de az utolsó sem jutott a végére.

29. Gondolatai, mint a tenger végtelenje, tanácsai pedig mélyebbek az óceánnál.

30. Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet.

31. Így szóltam: "Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat." De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett.

32. Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara.

33. Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késõ nemzedékek.

34. Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres.

Fejezet 25

1. Három dolog van, amit szeret a szívem. Isten s ember elõtt kedves mind a három: A testvérek közt az egység, a baráti szeretet, feleség és férj, akik jól megértik egymást.

2. Háromfajta ember gyûlöletes nekem, az életmódjuktól szörnyen iszonyodom: a gõgös szegényétõl, a hazug gazdagétól s a házasságtörõ, esztelen öregétõl.

3. Ha ifjúkorodban nem gyûjtöttél semmit, mihez nyúlsz majd öreg napjaidban?

4. Bölcs ítélet illik az õsz fejhez, és az öregekhez jó tanács osztása.

5. Az õsz emberekhez a bölcsesség való, a tisztesekhez pedig higgadt megfontoltság.

6. Az aggok koszorúja a gazdag tapasztalat, dicsõségük pedig az Úrnak félelme.

7. Kilenc dolgot dicsérek - ezek az eszemben vannak, a tizedik pedig már a nyelvem hegyén: A férfi, aki örömét leli fiaiban, s aki megéri ellenségei bukását.

8. Boldog, akinek okos asszony a felesége, s aki nem húzat ekét ökörrel-szamárral. Boldog, aki a nyelvével nem botlik, s aki nem szolgál olyannak, aki méltatlan hozzá.

9. Boldog, aki meglelte az okosság nyitját, s aki buzgó hallgatók füléhez beszélhet.

10. Milyen nagy, aki meglelte a bölcsességet! De nincs különb annál, aki az Urat féli.

11. Az Úrnak félelme mindeneken túltesz, van-e párja annak, aki ebben kitart?

13. Nincs seb, amely úgy fájna, mint a szívnek sebe, a legnagyobb gonoszság a nõ gonoszsága.

14. Nincs olyan fájó csapás, mint amit a gyûlölet szül, a legszörnyûbb bosszú az ellenség bosszúja.

15. Nincs erõsebb méreg a kígyó mérgénél, nincsen tajtékzóbb düh, mint az ellenségé.

16. Inkább oroszlánnal vagy sárkánnyal lakni, semmint gonosz nõvel közös fedél alatt.

17. Elsötétül a gonosz asszony arca, olyan lesz az ábrázatja, akár a medvéé;

18. amikor a férje baráti körben ül, akaratlanul is egyre sóhajtozik.

19. Nincs nagyobb baj, mint ha baj van az asszonnyal, szakadjon hát rá a bûnösök végzete.

20. Mint homokos lejtõ vén ember lábának, a csendes férjnek ilyen a nagyszájú asszony.

21. Ne vigyen vesztedbe az asszonyi szépség, ne is kívánkozz utána sohase.

22. Mert harag, szégyen és gyalázat egyszerre, hogyha egy férfinek asszony ad kenyeret.

23. Nyomott kedélyt jelent és szomorú arcot, meg sebet a szívben a rossz asszony. Lankadt kezek jelzik és megroggyant térdek, ha férjét az asszony nem teszi boldoggá.

24. Asszonytól indul el útjára a vétek, az õ bûne miatt halunk meg mindnyájan.

25. Ne nyiss utat a víznek (mert kiárad), a gonosz asszonyt ne hagyd szóhoz jutni.

26. Ha ujjad vagy szemed intésére nem ad, szakíts meg vele minden kapcsolatot.

1. Amikor leülsz enni a parancsolóddal, arra legyen gondod, ami elõtted van.

2. És inkább tedd a kést a torkodra, semmint túl mohó legyél.

3. Ne igen áhítozz a csemegéire, mert (csalfa) étel az, hazugság van benne.

4. Ne törd össze magad, hogy meggazdagodjál, a becstelen haszonról mondj le!