Biblia egy év alatt.

A 254. napon Jeremiás 47-48. fejezetei ítéletet hirdetnek a környező nemzetek felett, Isten szuverenitását bizonyítva. A Siralmak 2. fejezete Jeruzsálem pusztulását és Isten irgalmába vetett bizalom szükségességét tükrözi. A Példabeszédek 18:1-4 megtanítja nekünk a megfontolt szavak és az önuralom fontosságát, amelyek elengedhetetlenek a bölcsesség megőrzéséhez a káosz közepette.

Fejezet 47

1. Ezt a filiszteusok ellen szóló szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, mielõtt a fáraó megverte Gázát.

2. Ezt mondja az Úr: Nézzétek, árad a víz észak felõl, és folyammá dagad. Elborítja az országot és azt, ami benne van; mind, a városait és azok lakóit. Mindenki kiabál, s jajgatásban tör ki az ország minden lakója;

3. a lovak patáinak dübörgõ hangja miatt; a harci szekerek robaja és kerekeinek csattogása miatt. Az apák megfeledkeznek gyermekeikrõl; kezük erõtlenül lehanyatlik,

4. mert eljött a nap, amelyen mind elpusztulnak a filiszteusok, és Tírusz meg Szidon városát megfosztják utolsó támaszától is. Igen, az Úr elpusztítja a filiszteusokat, Kaftor szigetének maradékát.

5. Kopaszra nyírják Gázát; elnémul Askalon. Asdod, az enakiták maradéka, meddig akarod még megvagdosni magad?

6. Ó, te kardja az Úrnak! Még meddig nem akarsz megnyugodni? Térj vissza hüvelyedbe, pihenj meg, s maradj csendben!

7. De hogyan nyugodhatna meg, amikor az Úr adott parancsot neki? Askalon és a tengerpart ellen az Úr rendelte ezt.

Fejezet 48

1. Moáb felõl ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztult; bevette az ellenség Kirjataimot. Megszégyenült az erõs vár, rémület vett rajta erõt;

2. nem dicsekedhet vele többé Moáb. Hesbonban gondolták ki romlását: "Gyertek, irtsuk ki a nemzetek sorából!" És te, Madmen, te is elpusztulsz, a kard már a nyomodban van.

3. Kiabálás hallatszik Abarim felõl: "Pusztulás, végromlás!"

4. "Moábot összezúzták!" Egészen Coárig hangzik e kiáltozás.

5. Jaj, Luhit hágói! Sírva mennek fel rajtuk. És Horonaim lejtõin jajkiáltás hallik.

6. "Rajta! Mentsétek meg életetek! Úgy fussatok, mint a pusztai vadszamár!"

7. Bizony, mivel erõdeidben bíztál, téged is elfoglalnak. Kámos maga is fogságba megy, papjaival és fejedelmeivel együtt.

8. Rátör a pusztító minden városra, egyik sem menekül meg tõle; ahogy elvész a völgy, úgy pusztul el a síkság is: az Úr határozott így!

9. Állítsatok síremléket Moábnak, mert mindenestül tönkremegy; városai rommá válnak, senki sem lakik többé bennük.

10. [Legyen átkozott, aki az Úr mûvén hanyagul munkál kodik, és átkozott az is, aki kardját kíméli a vértõl!]

11. Ifjúkora óta nyugodtan élt Moáb, zavartalanul pihent mint seprején a bor. Nem töltögették az egyik edénybõl a másikba, fogságba sem vitték soha. Így megõrizhette sajátos ízét, zamata is változatlan maradt.

12. Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor csapolókat küldök ellene, hogy megcsapolják; azok majd kiürítik edényeiket és darabokra törik korsóit.

13. Akkor Moáb úgy megszégyenül Kámos miatt, mint egykor Izrael háza megszégyenült Bétel miatt, amelybe bizalmát vetette.

14. Hogyan mondhatjátok: "Hõsök vagyunk, harcban megedzett férfiak"?

15. Már felvonult Moáb elpusztítója; ifjúságának színe-javát lemészárolják.

16. Már közel van Moáb veszte, szinte rohanva közelít pusztulása.

17. Sírjatok miatta mind, akik körülötte éltek, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: Hogy összetört az erõs jogar, a dicsõséges pálca!

18. Szállj le dicsõségedbõl, s ülj le a sárba, Dibon leánya, aki még biztonságban érzed magad: Moáb elpusztítója már felvonult ellened, hogy feldúlja erõdeidet.

19. Állj ki az útra, s vigyázva nézz körül, Aroer lakossága! Kérdezd meg, aki elfutott s megmenekült, ezt kérdezd meg tõle: Mi történt?

20. Szétszórták Moábot, szégyent vallott. Jajgassatok és ordítsatok, hirdessétek az Arnon mentén: Elpusztult Moáb!

21. Utolérte az ítélet a sík földet; Holont, Jaszát, Mefaatot,

22. Dibont, Nebót, Bet-Diblatáimot,

23. Kirjataimot, Bet-Gamult, Bet-Meont,

24. Keriotot, Boszrát és Moáb földjének minden városát, közel és távol.

25. Levágták Moáb szarvát; összetörték karját.

26. Részegítsétek meg! Hiszen fölkelt az Úr ellen; ezért a saját okádékában fetreng majd Moáb; gúny tárgyává lesz maga is.

27. Nemde te is csúfot ûztél Izraelbõl? Vagy talán tolvajok közt találtál rá, hogy amikor csak nevét említed, máris csúfolni kezded?

28. Hagyjátok el városaitokat, s lakjatok a sziklák között, Moáb lakói. Legyetek olyan, mint a galamb, amely fészkét a sziklahasadék falába rakja.

29. Hallottunk Moáb gõgjérõl, rettenetes kevélységérõl. Micsoda felfuvalkodás! Micsoda gõg és kérkedés! Mennyire elbizakodott a szíve!

30. Jól ismerem vakmerõ gõgjét - mondja az Úr -, ismerem üres dicsekvését s minden hiábavaló tettét.

31. Ezért jajgatok Moáb miatt, sírva kiáltozom egész Moáb miatt, és gyászolom Kir-Heresz férfiait.

32. Jobban siratlak, mint Jázert siratták, Szimba szõleje: Hajtásaid túlnyúltak a tengeren, elértek egészen Jázerig. De most aratásodra, szüretedre rátört a pusztító.

33. Eltûnt a vígság és az öröm Moáb földjérõl. Nincs többé bor a sajtókban; a szõlõtaposó nem tapos többé, s nem hallatszik többé kitörõ örömnek hangja.

34. Hesbon és Eleále jajkiáltása Jacházig hallik. Coártól Horonaimig és Eglat-Selosjáig hangzik a kiáltás, mert Nimrim vizei is kiszáradtak.

35. Mindenkit kipusztítok Moábban - mondja az Úr -, aki áldozatot mutat be és tömjénez istenének a magaslatokon.

36. Ezért sír fel a szívem Moábért, mint a síp; felzokog a szívem Kir-Heresz férfiaiért, akár a síp, mert minden összegyûjtött vagyonuk veszendõbe megy.

37. Igen, minden fejet kopaszra nyírnak: minden szakállt tövig levágnak; minden kézen sebek láthatók s minden csípõt szõrruha övez.

38. Csak sírás hallatszik Moábban minden háztetõn, s minden utcán, mert úgy összetöröm Moábot, mint egy hasznavehetetlen korsót, amely senkinek sem kell - mondja az Úr.

39. Hogy összetört! Szégyenszemre megfutamodott! Bizony, nevetség tárgya és borzalom lett Moáb minden szomszédja számára.

40. Mert ezt mondja az Úr: [Nézzétek, úgy repül, mint a sas, és Moáb felett suhogtatja szárnyait.]

41. A városokat beveszik, és elfoglalják az erõdöket. [És Moáb harcosainak szíve hasonló lesz azon a napon a vajúdó asszony szívéhez.]

42. Elpusztul hát Moáb, megszûnik nép lenni, mert az Úr ellen ágaskodott.

43. Rettegés, verem és tõr: ez vár rád Moáb lakója - mondja az Úr.

44. Aki a rettegés elõl menekül, verembe esik; aki kimászik a verembõl, az tõrbe esik; Igen, ezt a csapást mind Moábra hozom, ha eljön majd bûnhõdésének esztendeje - mondja az Úr.

45. Hesbon árnyékában állnak meg az elfáradt menekülõk. De tûz csapott ki Hesbonból és láng Szihon palotájából, amely megemésztette Moáb halántékát, és zajongó népének fejét.

46. Jaj neked, Moáb! Elvesztél, Kámos népe! Mert fiaid fogságba estek, a lányaid meg rabságba.

47. De a végsõ napokban jóra fordítom Moáb sorsát - mondja az Úr. Eddig tart a Moábra kimondott ítélet.

1. Ó, mekkora sötétséget borított az Úr haragjában Sion leányára! Az égbõl a földre vetette Izrael dicsõségét. Nem emlékezett lába zsámolyára haragjának napján.

2. Könyörtelenül elpusztította az Úr Jákob minden lakóhelyét; haragjában feldúlta Júda leányának erõdeit. A földre sújtotta, s gyalázattal illette az országot és fejedelmeit.

3. Izzó haragjában összezúzta Izrael egész hatalmát. Jobbjának védelmét visszavonta, amikor betört az ellenség. És lángba borította Jákobot, hadd emésszen meg a tûz körös-körül mindent.

4. Kifeszítette íját, mint valami ellenség, feltartotta a jobbját. Ellenségként elpusztított mindent, ami szép és tetszõ a szemnek. Sion leányának sátorára rázúdította izzó haragját.

5. Olyan lett az Úr, mint az ellenség, elpusztította Izraelt. Lerombolta minden palotáját, romba döntötte erõdeit. És Júda leányának megsokasította a siralmat és a jajt.

6. Elpusztította hajlékát, amely kerthez volt hasonló, lerombolta a helyet, ahol egybegyûltünk. Az Úr átengedte a feledésnek Sion ünnepeit és szombatjait. Izzó haragjában elvetette a királyt és a papot.

7. Az Úr elvetette oltárát, megutálta szentélyét. Ellenség kezére adta palotái falát. Olyan kiáltozás hallatszott az Úr házában, mint valami ünnepnapon.

8. Elhatározta az Úr, hogy lerombolja Sion leányának falait. Kifeszítette a mérõzsinórt, s nem vonta vissza a kezét, amíg teljesen el nem pusztította. Gyászba borult a sánc és a kõfal; romokban hever mind a kettõ.

9. Kapui a földbe süllyedtek; leverte és összetörte zárait. Királya és fejedelmei a pogányok közt vannak, megszûnt a törvény. Prófétái nem kapnak többé látomást az Úrtól.

10. A földön ülnek szótlanul Sion leányának vénei. Hamut szórtak a fejükre, és szõrzsákba öltöztek. Mélyen lehorgasztották a fejüket Jeruzsálem hajadon leányai.

11. Szemem elsorvadt a sírástól, a bensõm megrendült. Megfordult a szívem bennem népem leányának romlása miatt. Mert apró gyerekek és csecsemõk pusztulnak el a város terein.

12. Azt kérdezgették anyjuktól, hogy hol a kenyér és a bor, amikor elpusztultak, mint a sebesültek a város terein, és amikor kilehelték lelküket anyjuk ölében.

13. Mihez hasonlítsalak, mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Ki tudna megvigasztalni, Sionnak szûz leánya? Mert nagy, mint a tenger, a fájdalmad. Ki gyógyíthatna meg?

14. Amit prófétáid jövendöltek neked, az csalárdság volt és balgaság. Soha nem tárták fel vétkedet, hogy indítsanak megtérésre, Hamis látomásokkal hitegettek, becsaptak és félrevezettek.

15. Akiknek erre visz az útjuk, összecsapják a kezüket, amikor meglátnak. Felszisszennek, fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt: "Ezzé lett a szépek szépe, az egész földnek ékessége?"

16. Kitárta ellened a száját minden ellenséged. Füttyentenek, fogukat csikorgatják, és ezt mondják: "Felfaltuk! Ez az a nap, amelyre vártunk - megértük, megláttuk."

17. Amit elhatározott, azt végbevitte az Úr, teljesítette szavát, amelyet már rég kimondott. Könyörtelenül lerombolt! Ellenségeid ujjonghatnak fölötted, mert eltöltötte õket erõvel.

18. Kiálts szívbõl az Úrhoz, zokogj, Sion leánya! Mint a patak, úgy folyjon a könnyed éjjel és nappal! Ne tarts pihenõt, ne szûnjék meg sírni a szemed!

19. Kelj fel, sírj már éjjel, az éjszakai õrváltások kezdetén! Öntsd ki, mint a vizet, szívedet az Úr színe elõtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért!

20. Nézd, Uram, és lásd: Kivel bántál így valaha? Az asszonyok megették kicsinyeiket, gyermekeiket, akiket karjukon hordoztak. És leöldösték a papot és a prófétát az Úr szentélyében.

21. Földön hever az utcán kisgyerek és aggastyán. Szûzeim és ifjaim kard élén hulltak el. Öldököltél haragod napján, könyörtelenül öldököltél.

22. Mint valami ünnepnapra, úgy hívtad meg azokat, akik körülöttem rémületet keltenek. Senki nem menekült meg haragodnak napján, nem maradt életben senki. Akiket karomon hordoztam és fölneveltem, azok az ellenség martalékává lettek.

1. Vágya után fut a különcködõ, rohan minden után, ami sikert ígér.

2. A bolond nem leli kedvét a megértésben, csak azt mutogatja, ami tetszik neki.

3. Hogyha jön a gonosz, lenézés jön vele, aki mást kicsinyell, azzal gyalázás jár együtt.

4. A férfiszájból olyanok a szavak, mint a mély víz, mint a bõvizû patak, az élet forrása.