Biblia egy év alatt.

A 247. napon Jeremiás 33-34. fejezetei a helyreállítás és az igazságos ítélet ígéreteit hirdetik. Judit könyve 3-5. fejezetei továbbra is bátorságot, hitet és stratégiát mutatnak népe védelmében a hatalmas ellenségektől. A Példabeszédek 16:29-33 megerősíti, hogy az igazságosság és a becsületesség békéhez vezet, és hogy a hitet és a türelmet az Úr megjutalmazza.

Fejezet 33

1. Jeremiás még mindig ott volt bezárva az õrség udvarában, amikor az Úr másodszor is szózatot intézett hozzá:

2. Ezt mondja az Úr, aki a földet teremtette, kiformálta és megszilárdította, és akinek Jahve a neve:

3. Kiálts hozzám és meghallgatlak; nagy és megfoghatatlan titkokat akarok rád bízni, amelyekrõl még nem tudsz semmit.

4. Mert ezt mondja az Úr, Izrael Istene ennek a városnak a házairól és Júda királyi palotáiról, amelyekre pusztulás vár: a bástyáknál és a várfalnál

5. ütköznek meg a káldeusokkal, s az lesz a vége, hogy emberek holttestével telik meg a város, azokéval, akikre indulatomban és haragomban lesújtottam, és akiktõl gonoszságaik miatt elfordítottam arcomat.

6. De nézd: orvosságot és gyógyulást készítek nekik; meggyógyítom õket, és megmutatom nekik a békesség és biztonság kincseit.

7. Jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát; fölépítem õket, amint azelõtt voltak.

8. Megtisztítom õket minden vétküktõl, amelyet elkövettek ellenem; és gonoszságaikat, amelyekkel megbántottak és elpártoltak tõlem, megbocsátom.

9. Jeruzsálem örömöm, dicsõségem és hírnevem lesz a föld minden nemzete elõtt; ha majd hallanak mindarról a jóról, amelyet népemmel teszek, félelem fogja el õket és megremegnek; mert valóban nagy javakat és jólétet szerzek nekik.

10. Ezt mondja az Úr: Ezen a helyen, amelyrõl azt mondjátok: "Pusztaság ez, sem ember, sem állat nem maradt benne", aztán Júda városaiban és Jeruzsálem kipusztult utcáin, ahol sem ember, sem állat nem maradt, felhangzik újra

11. az öröm és a vigalom hangja, a võlegény és a menyasszony szava, és azok énekének hangja, akik hálaáldozatokat hoznak az Úr templomába. "Dicsõítsétek a Seregek Urát, mert az Úr jó; mert irgalma örökkévaló." Mert ennek az országnak sorsát jóra fordítom, ahogy egykor volt - mondja az Úr.

12. Ezt mondja a Seregek Ura: Ezen a pusztává lett helyen, ahol nincs sem ember, sem állat, és minden városában újra legelõt találnak a pásztorok, és itt legeltetik nyájaikat.

13. A hegyvidék, a síkság és a Negeb minden városában, aztán Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban ismét átmennek a nyájak annak kezén, aki megolvassa õket. Az Úr mondja ezt.

14. Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor majd teljesítem ígéretemet, amelyet Izrael házának és Júda házának tettem:

15. Azokban a napokban és abban az idõben igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot teremt az országban.

16. Azokban a napokban megszabadul Júda, és biztonságban él Jeruzsálem. És ez lesz a név, ahogyan a várost hívják: "Az Úr a mi igazságunk!"

17. Mert ezt mondja az Úr: Dávid nem marad férfi sarjadék nélkül, hogy legyen, aki Izrael házának trónjára üljön.

18. De a levita papok se lesznek olyan férfi híján, aki színem elé áll, és bemutatja az égõáldozatot, elégeti az ételáldozatot, és naponta elkészíti a véres áldozatot.

19. Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:

20. Ezt mondja az Úr: Ha megszeghetnétek szövetségemet a nappallal és az éjszakával, úgyhogy ne legyen nappal és éjszaka, amikor elérkezik az ideje,

21. csak akkor szûnne meg szövetségem szolgámmal, Dáviddal, hogy ne legyen többé utóda, aki trónján ül. Éppenígy nem szûnhet meg a levita papokkal kötött szövetségem sem, akik a szolgáim.

22. Mert ahogy nem lehet megszámlálni az ég seregét, vagy megmérni a tenger partján a fövényt, úgy megsokasítom szolgámnak, Dávidnak utódait és a levita papokat, akik velük együtt nekem szolgálnak.

23. És ezt a szózatot intézte még az Úr Jeremiáshoz:

24. Nem veszed észre, mit beszélnek a népek: "A két nemzetséget, amelyet az Úr magának kiválasztott, most elvetette", és hogy annyira megvetik népemet, hogy már nemzetnek se tekintik?

25. Azért ezt mondja az Úr: Amint igaz, hogy én teremtettem a nappalt és az éjszakát, és én szabtam törvényt az égnek és a földnek,

26. éppen olyan biztos, hogy nem vetem el soha Jákobnak és szolgámnak, Dávidnak utódait úgy, hogy ne az õ utódai közül válasszak uralkodókat Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai számára. Mert jóra fordítom sorsukat és megkönyörülök rajtuk.

Fejezet 34

1. Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Babilon királya, Nebukadnezár és egész serege, meg az uralma alá tartozó összes országa a földnek, és valamennyi nép háborút viselt Jeruzsálem és a hozzá tartozó összes város ellen.

2. Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Menj és beszélj Cidkijával, Júda királyával. Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Nézd, ezt a várost Babilon királyának kezére adom, hadd gyújtsa fel.

3. Te sem menekülsz meg kezébõl, hanem fogságba jutsz és hatalmába kerülsz. Szemtõl szemben látod majd Babilon királyát, sõt személyesen beszélsz vele. Aztán Babilonba mégy.

4. Mégis halld az Úr szavát, Cidkija, Júda királya: Ezt mondja az Úr: Nem halsz meg kard által,

5. békében halsz meg. És amint illatszereket égettek atyáid az elõtted élt királyok temetésekor, érted is égetnek majd illatszereket és így fognak siratni: "Jaj, uram!" Igen, magam jelentem ezt ki - mondja az Úr.

6. Jeremiás próféta elismételte ezeket a szavakat Cidkijának, Júda királyának, Jeruzsálemben.

7. Közben Babilon királyának serege Jeruzsálemet és Júda megerõsített városait ostromolta, mert már csak Lachis és Azeka, ez a két megerõsített város maradt meg Júda városai közül.

8. Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Cidkija megegyezett Jeruzsálem egész népével, hogy felszabadítják rabszolgáikat.

9. Mindenkinek föl kellett szabadítania héber rabszolgáját, akár férfi volt, akár nõ. Mert senki sem tarthatta rabszolgasorsban júdai testvérét.

10. Valóban megértették és meg is egyeztek az összes fõemberek és az egész nép, hogy mindenki felszabadítja rabszolgáit és rabszolganõit, és nem tartják õket tovább rabszolgasorsban. Megegyeztek benne, s aztán fel is szabadították õket.

11. Késõbb azonban meggondolták magukat, visszavitték az elõzõleg szabadon bocsátott rabszolgákat és rabszolganõket, és újra szolgasorba vetették õket.

12. Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz.

13. Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Szövetséget kötöttem atyáitokkal, amikor kihoztam õket Egyiptom földjérõl, a szolgaság házából. Így rendelkeztem:

14. "Hét esztendõ elteltével mindenki bocsássa szabadon héber testvérét, akit eladtak neked; hat esztendeig lehet a rabszolgád, de azután szabadon kell bocsátanod." De atyáitok nem hallgattak rám, és nem ügyeltek szavamra.

15. Ti most magatokba szálltatok és azt tettétek, ami kedves a szememben: felszabadulást hirdettetek embertársaitoknak, és errõl megegyezést kötöttetek színem elõtt a templomban, amely a nevemet viseli.

16. De aztán meggondoltátok magatokat, és nevemet megszentségtelenítve visszavitte mindegyiketek a rabszolgáját és a rabszolganõjét, akiket azért szabadítottatok fel, hogy szabadok legyenek. Bizony, arra kényszerítettétek õket, hogy újra szolgáitok legyenek.

17. Ezért ezt mondja az Úr: Nem engedelmeskedtetek nekem, s nem szabadította fel ki-ki a testvérét és embertársát. Nos hát - mondja az Úr -, most szabadjára engedem a kardot, az éhínséget és a dögvészt ellenetek; iszonyattá teszlek benneteket a föld minden országa elõtt.

18. Azokat, akik megszegték szövetségemet és nem tartották meg a színem elõtt megkötött szerzõdés föltételeit, hasonlóvá teszem ahhoz a borjúhoz, amelyet kettévágtak, és amelynek részei közt átmentek.

19. Tehát Júda és Jeruzsálem fõembereit, az udvari tiszteket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között,

20. ellenségeik kezére adom; azok kezére, akik életükre törnek. Holttestük az ég madarainak és a mezõ vadjainak lesz martalékává.

21. Ami pedig Cidkiját, Júda királyát és fõembereit illeti, õket is kiszolgáltatom ellenségeiknek a kezébe, azok kezébe, akik életükre törnek: a babiloni király seregének kezébe, amely éppen most vonult el tõletek.

22. Mert parancsot adok nekik - mondja az Úr -, és visszahozom õket ez alá a város alá, hogy támadják meg, foglalják el, és borítsák lángba. És Júda városait lakatlan pusztasággá teszem.

Fejezet 3

1. Ezért követeket küldtek, hogy kérjenek békét. Ezek így szóltak hozzá:

2. "Szolgái vagyunk Nebukadnezárnak, a nagy királynak, és leborulunk elõtted. Tégy velünk, amint tetszik.

3. Majorjaink, egész földünk, vetéseink, nyájaink és gulyáink, bekerített karámaink mind szolgálatodra vannak. Használd õket, amint jónak látod.

4. Városaink és lakóik szolgálatodra állnak. Gyere és bánj velük tetszésed szerint!"

5. Az emberek Holofernesz elé járultak és átadták neki ezt az üzenetet.

6. Ezután seregével levonult a partvidékre. A megerõsített városokban helyõrséget hagyott, aztán válogatott férfiakat szedett össze, segédcsapatnak.

7. A városok és az egész partvidék lakói koszorúkkal és dobszóra táncot lejtve fogadták.

8. Õ azonban lerombolta szentélyeiket és kivágta szent ligeteiket. Azt a parancsot kapta ugyanis, hogy a föld minden istenét semmisítse meg, s minden nemzet csak Nebukadnezárnak szolgáljon: minden nyelv és faj úgy könyörögjön hozzá, mint istenhez.

9. Így érkezett meg Ezdrelon elé Dotaia közelébe, amely Júdea nagy hegylánca elõtt terül el.

10. Geba és Szkütopolisz között ütött tábort, és egy egész hónapig ott maradt, hogy seregének élelmet szerezzen.

Fejezet 4

1. Amikor Izrael fiai, akik Júdeában laktak, megtudták, hogy Nebukadnezárnak, az asszírok királyának fõvezére, Holofernesz mit tett a nemzetekkel: kifosztotta és lerombolta szentélyeiket,

2. igen nagy rémület vett erõt rajtuk, és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért.

3. Nemrég tértek vissza a fogságból, még alig hogy egybegyûlt Júda népe, s a szent edények, az oltár és a meggyalázott templom megtisztítása is friss esemény volt.

4. Hírvivõket küldtek tehát egész Szamariába, Konátba, Bet-Horonba, Belmainba, Jerikóba, Kobába, Eszorába és a Szálem völgyébe.

5. A legmagasabb hegyek csúcsait megszállták, az ottani helységeket megerõsítették, és háború esetére ellátták élelemmel, mert földjeiket épp akkor aratták le.

6. Joakim, a fõpap, aki abban az idõben Jeruzsálemben volt, írt Betilua és Betomesztaim lakóinak, amely Ezdrelonnal szemközt a Dotain közelében elterülõ síkság elõtt fekszik,

7. hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert csak ezeken át lehetett eljutni Júdeába. Könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy legföljebb két ember fért el benne.

8. Izrael fiai aszerint jártak el, amint Joakim fõpap és a nép vezetõinek Jeruzsálemben székelõ tanácsa elrendelte.

9. Izrael férfiai mindnyájan az Úrhoz kiáltottak nagy áhítattal, és megalázkodtak.

10. Maguk, asszonyaik, gyermekeik, állataik s akik velük éltek, sõt, a napszámosok és a rabszolgák is szõrzsákkal övezték csípõjüket.

11. Izrael fiai, akik Jeruzsálemben laktak, az asszonyokkal és a gyerekekkel egyetemben mind leborultak a szentély elõtt, hamut szórtak a fejükre, és kitárták kezüket az Úr elõtt.

12. Az oltárt is szõrzsákkal borították le. Hangosan, egy szívvel és buzgón könyörögtek Izrael Istenéhez, ne engedje, hogy gyermekeiket lemészárolják, asszonyaikat elrabolják, örökrészük városait lerombolják, s a templomot megszentségtelenítsék és gyalázattal és gúnnyal illessék a pogányok.

13. Az Úr meghallotta szavukat és tekintetbe vette szorongattatásukat. A nép napokon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye elõtt.

14. Joakim, a fõpap és azok, akik vele az Úr színe elõtt álltak - a papok és az Úr szolgái -, mind szõrzsákkal övezték csípõjüket. Bemutatták a napi áldozatot, a fogadalmi áldozatot, és a nép önkéntes adományait.

15. Turbánjukon hamu volt. Minden erejükbõl az Úrhoz kiáltottak, hogy tekintsen le irgalmasan Izrael egész házára.

Fejezet 5

1. Hírül vitték Holofernesznek, az asszír hadsereg fõparancsnokának, hogy Izrael fiai ellenállásra készülnek, megszállták a hegyek hágóit, megerõsítették a hegyek magaslatait és a síkságon akadályokat helyeztek el.

2. Nagy haragra gerjedt, és összehívta Moáb összes fõemberét, Ammon hadvezéreit, a partvidék minden szatrapáját.

3. Így szólt hozzájuk: "Kánaán fiai, mondjátok meg, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyen erõs a serege? Miben rejlik hatalma és ereje? Ki a királyuk, aki élükön áll és vezeti seregét?

4. A nyugati vidék lakói közül miért csak õk nem jöttek ki elénk?"

5. Achior, Ammon fiainak vezére azt mondta neki: "Uram, hallgasd meg a beszédet szolgád szájából! Az igazságot mondom el neked errõl a néprõl, amely a közeledben ezt a hegyvidéket lakja. Szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság. Ez a nép a káldeusok ivadéka.

6. Azelõtt Mezopotámiában laktak,

7. mert nem akarták követni Káldea földjén lakó atyáik isteneit.

8. Letértek hát õseik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért azok elûzték õket isteneik színe elõl. Így tehát Mezopotámiába menekültek, s hosszú ideig ott éltek.

9. Akkor Istenük meghagyta nekik, hagyják el lakóhelyüket, s menjenek Kánaán földjére. Ott telepedtek le, s igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek.

10. Késõbb éhínség ütött ki Kánaán földjén, azért Egyiptomba vonultak, és ott maradtak addig, amíg ott élelmet találtak. Ott igen elszaporodtak, és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni.

11. Egyiptom királya ellenük fordult, és téglamunkára szorította õket.

12. Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel sújtotta. Erre az egyiptomiak elûzték õket.

13. Isten kiszárította elõttük a Vörös-tengert,

14. s a Sínai és Kádes-Barnea felé vivõ útra vezette õket. A puszta minden lakóját elûzték,

15. s letelepedtek az amoriták földjén. Olyan erõsek voltak, hogy kiirtották Hesbon minden lakóját. Majd átkeltek a Jordánon és elfoglalták az egész hegyvidéket.

16. Kiûzték maguk elõtt a kánaánit, a perizitát, a jebuzitát, a szichemieket, valamint az összes girgasitát, és régóta ott élnek.

17. Amíg nem vétkeztek Istenük színe elõtt, jól ment a soruk, mert olyan Istenük van, aki gyûlöli a gonoszságot.

18. Amikor azonban letértek a megszabott útról, egy részük elpusztult a sok háborúban, a maradékot meg fogságba hurcolták, idegen földre. Istenük templomát lerombolták, városaik pedig ellenségeik hatalmába kerültek.

19. Most azonban, hogy újra Istenükhöz tértek, visszajöttek szétszórtságukból, azokról a helyekrõl, ahová elszéledtek, újra birtokba vették Jeruzsálemet, ahol templomuk található, és benépesítették a hegyvidéket, amely pusztasággá vált.

20. Most tehát, uram és parancsolóm, ha ez a nép eltévelyedett és vétkezett Istene ellen, akkor látni fogjuk, hogy az romlásukat okozza. Akkor felvonulhatunk és megtámadhatjuk õket.

21. Ha azonban nincs gonoszság népükben, akkor óvakodjék, uram ettõl, mert Uruk és Istenük oltalmazza õket, s mi az egész földön gúny tárgyává leszünk."

22. Amikor Achior befejezte beszédét, az egész nép elkezdett zúgolódni, s összesereglett a sátor körül. Holofernesz fõemberei, a partvidék és Moáb lakói mind azt mondták, hogy darabokra tépik.

23. "Mi ugyanis nem félünk Izrael fiaitól, hiszen olyan nép, amelynek nincs sem ereje, sem hatalma kemény ütközetre.

24. Vonuljunk csak fel! Seregednek csak egy harapás lesz, parancsolónk, Holofernesz!"

29. Az erõszakos ember elcsábítja társát, és a balszerencse útjára vezeti.

30. Aki hunyorít szemével, fondorlaton töpreng, s aki összenyomja ajkát, kész a gonoszsággal.

31. Ékes koszorú a fehér hajkorona, az igazságosság útján található.

32. Jobb a béketûrõ, mint a harcias hõs, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost.

33. A sorsot ölbe vetik, de minden döntés az Úrtól származik.