Biblia egy év alatt.

A 244. napon Jeremiás 30. fejezete bejelenti Izrael jövőbeli helyreállítását és az Úr ígért vigasztalását. Dániel 12-13. fejezete lezárja az utolsó napokról szóló látomásokat, megerősítve Isten hűségét és az igazak jutalmát. A Példabeszédek 16:17-20 arra buzdít minket, hogy a helyes utat válasszuk, és minden döntésünkben bízzunk Isten gondviselésében.

1. Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:

2. Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Írd le egy könyvbe a szavakat, amelyeket hozzád intéztem.

3. Mert eljön az idõ - mondja az Úr -, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek [és Júdának] sorsát - mondja az Úr. És visszahozom õket, hogy birtokukba vegyék ezt a földet, amelyet atyáiknak adtam.

4. Ezek az Úr szavai, amelyeket Izrael [és Júda] felõl mondott:

5. Ezt mondja az Úr: Szörnyû kiáltást hallottam; a rettegés szavát, nem a békességét.

6. Kérdezzétek meg, s nézzetek utána: Vajon szülnek-e férfiak gyermeket? Miért látom hát, hogy minden férfi derekán tartja kezét, mint a vajúdó asszony? Miért változott meg minden arc és lett halálsápadt?

7. Valóban, annyira nagy ez a nap, hogy nincs hozzá hasonló. A szorongattatás napja Jákob számára, de megmenekül.

8. Azon a napon - mondja a Seregek Ura -, összetöröm az igát nyakukon és szétzúzom bilincseiket. Nem lesznek többé idegenek szolgái,

9. hanem az Úrnak, Istenüknek fognak szolgálni, és Dávid királynak, akit támasztok nekik.

10. Ne félj hát, szolgám, Jákob, - mondja az Úr -, Izrael, ne rettegj. Nézd, kiszabadítalak a távoli országokból, és utódaidat fogságuk földjérõl. Jákob újra nyugalmat élvez, és jólétben él, senki sem háborgatja.

11. Mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak, igen, megsemmisítem mind a nemzeteket, amelyek közé szétszórtalak. De téged nem semmisítlek meg, csak megfenyítelek, ahogy igazságosságom kívánja, mert nem engedhetem, hogy teljesen büntetlen maradj.

12. Igen, ezt mondja az Úr: Gyógyíthatatlan a sebed, halálosan veszedelmes a sérülésed.

13. Senki sincs, aki sebeddel törõdnék; nincsen számodra gyógyulás.

14. Szeretõid mind megfeledkeztek rólad, nem törõdnek többé veled. Mert ellenséges csapással sújtottalak, kegyetlenül megfenyítettelek [sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért].

15. Miért panaszkodol romlásod miatt? Bizony, gyógyíthatatlan a fájdalmad; sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért tettem ezt veled.

16. De mind felfalják majd azokat, akik téged faltak, és fogságba jut minden ellenséged. Kifosztják, akik téged fosztogattak, és aki zsákmányt szed tõled, zsákmánnyá teszem.

17. Mert számkivetettnek neveztek, és olyannak, akivel senki sem törõdik: gyógyulást hozok neked és kigyógyítalak sebeidbõl - mondja az Úr.

18. Ezt mondja az Úr: Helyreállítom Jákob sátrait, és megkönyörülök hajlékain. Újraépítik romjaiból a várost, és a palotát is a maga helyén.

19. Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom õket, és nem fogyatkoznak meg; megdicsõítem õket, és nem szégyenülnek meg.

20. Fiaik becsesek lesznek a szememben, mint egykor voltak, gyülekezetük szilárdan fennmarad színem elõtt; sanyargatóikat meg mind megfenyítem.

21. Vezérük közülük származik, és fejedelmük a maguk körébõl. Színem elé engedem, úgyhogy elém járulhat. Mert ki merné életét kockáztatni, hogy elém járuljon? - mondja az Úr.

22. Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek.

23. De megindul az Úr haragjának fergetege is, és pusztító vihar zúdul a gonoszok fejére.

24. Az Úr fölgerjedt haragja nem csillapul le, míg csak végbe nem viszi és meg nem valósítja szívének szándékait; az idõk végén értitek ezt meg.

Fejezet 12

1. Abban az idõben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az idõben megszabadul néped, mind, aki be van írva a könyvbe.

2. Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.

3. Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylõ égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

4. Te meg, Dániel, zárd el ezeket a szavakat, pecsételd le a könyvet a végsõ idõkig. Sokan eltévelyednek, és a gonoszság növekedni fog."

5. Ekkor én, Dániel, azt láttam, hogy két más valaki is áll ott: az egyik a folyó innensõ partján, a másik pedig a folyó túlsó partján.

6. Akkor megszólítottam azt a gyolcsruhába öltözött férfiút, aki a folyóvíz fölött állt: "Mikor lesz vége ennek a sok csodálatos dolognak?"

7. Erre a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyóvíz fölött állt, jobbját és balját az égre emelte. S hallottam, amint megesküdött az Örökkévalóra: "Egy idõ, két idõ és egy fél idõ múlva ez mind beteljesedik, akkor, amikor az az erõ, amely a szent népet szétszórta, nem lesz többé."

8. Hallottam ugyan a szót, de nem értettem, azért újra megkérdeztem: "Uram, hogy állunk ezekkel a végsõ dolgokkal?"

9. Így válaszolt: "Eredj, Dániel, mert el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végsõ idõkig.

10. Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értõ szívûek meg fogják érteni.

11. Attól az idõtõl kezdve, amint megszûnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz.

12. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.

13. Te meg menj és légy nyugodt! Amikor véget érnek a napok, te is fölkelsz a végsõ napon kijelölt sorsodra."

Fejezet 13

1. Bábelben lakott egy férfi, akinek Jojakim volt a neve.

2. Chilkija leányát vette feleségül, akit Zsuzsannának hívtak. Ez nemcsak igen szép, de istenfélõ asszony is volt,

3. mert szülei igazak voltak és lányukat is Mózes törvénye szerint nevelték.

4. Jojakim igen gazdag volt. Gyümölcsöskertje is volt háza szomszédságában. A zsidók nála szoktak összejönni, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt.

5. Abban az esztendõben a nép két olyan vént tett meg bíróvá, akikre ráillett az Úr szava: A vénektõl, a bíráktól indult ki Bábelben az igazságtalanság, noha úgy látszott, hogy õk kormányozzák a népet.

6. Gyakran megfordultak Jojakim házában, ott keresték fel õket mind, akiknek peres ügyük volt.

7. Amikor déltájban szétoszlott a nép, Zsuzsanna bement sétálni férje gyümölcsöskertjébe.

8. A két vén mindennap látta, amint bement és ott sétált. S fölgerjedt bennük iránta a vágy.

9. Eszüket félretették, szemüket meg lesütötték, hogy ne lássák az eget és ne emlékezzenek az igazságos ítéletekre.

10. Mindkettõjüket elragadta a szenvedély, de egyik se mondta el kínját a másiknak.

11. Szégyellték ugyanis elmondani vágyukat, hogy szeretnének együtt hálni vele.

12. Mint akiket nem hagy nyugodni a féltékenység, úgy lesték mindennap az alkalmat, hogy láthassák.

13. Egyszer azt mondta az egyik a másiknak: "Menjünk haza, mert itt az ebéd ideje!" Elindultak és el is váltak egymástól,

14. de aztán csak visszatértek és újra találkoztak. Mivel ennek okát kellett adniuk, megvallották egymásnak a vágyukat. Majd közösen megállapodtak, hogy keresik az idõpontot, amikor egyedül találhatják.

15. Lesték hát a kedvezõ alkalmat. Egy nap aztán történt, hogy Zsuzsanna bement a gyümölcsösbe, mint a többi napokon is szokott, de csak két szolgálója kísérte. Meg akart fürdeni a gyümölcsöskertben, mert nagy hõség volt.

16. Senki se volt ott, csak a két vén, akik elrejtõzve lesték.

17. A lányoknak meghagyta: "Hozzatok nekem olajat és kenõcsöt! Aztán zárjátok be a kert kapuját, hogy megfürödhessem."

18. Eleget is tettek a parancsnak és bezárták a kert kapuját. Majd a hátsó kapun is kimentek a kívánt dolgokért. Nem is sejtették, hogy a vének benn rejtõzködnek.

19. Amikor a lányok elmentek, a két vén felugrott és odafutott hozzá.

20. Mindjárt azzal kezdték: "Lángol bennünk utánad a vágy. Érts hát velünk egyet, és légy a miénk!

21. Különben tanúbizonyságot teszünk ellened, hogy itt volt veled egy ifjú, azért küldted ki a lányokat."

22. Zsuzsanna felsóhajtott: "Szorongatás vesz körül mindenfelõl. Ha ugyanis megteszem, meg kell halnom; ha meg ellenkezem, nem kerülhetem el a kezeteket.

23. De mégis jobb nekem ártatlanul a kezetekbe esnem, mint az Úr ellen vétkeznem."

24. Ekkor Zsuzsanna elkezdett hangosan sikoltozni, de a vének is kiabáltak ellene.

25. Sõt az egyik odafutott a kert kapujához és szélesre tárta.

26. Amikor a háznép meghallotta a nagy kiáltozást a kertben, a hátsó kapun berontottak, hogy lássák, mi történt asszonyukkal.

27. A vének elmondták vádjaikat. Erre a szolgák nagyon elszégyellték magukat, mert még sose mondtak ilyesmit Zsuzsannáról.

28. Másnap, amikor a nép odasereglett férjéhez, Jojakimhoz, megjelent a két vén is bosszút lihegve Zsuzsanna ellen, hogy halálra adják.

29. A nép elõtt kiadták a parancsot: "Hívjátok ide Zsuzsannát, Chilkija leányát, Jojakim feleségét!" El is mentek érte.

30. Szüleinek, gyermekeinek és egész rokonságának kíséretében jelent meg.

31. Zsuzsanna feltûnõen szép volt és nagyon csinos.

32. Mivel le volt fátyolozva, a törvényszegõk felszólították, tegye le fátylát, hogy legalább a szépségével jóllakhassanak.

33. Hozzátartozói, és mindnyájan, akik csak látták, zokogásban törtek ki.

34. A két vén odament a néptömeg közepére, és kezüket a fejére tették,

35. õ meg sírva nézett az égre, mert szívbõl bízott az Úrban.

36. A vének elõadták a vádat: "Mialatt mi egyedül sétálgattunk a gyümölcsöskertben, ez bejött két szolgálójával, bezáratta a kert kapuját, majd elküldte a szolgálókat.

37. Akkor odament hozzá egy ifjú, aki addig rejtõzködött és lefeküdt vele.

38. Mi a kert szögletében tartózkodtunk, de megláttuk a törvényszegést, s odarohantunk hozzájuk.

39. Tetten értük õket, de az ifjút nem tudtuk elfogni, mert erõsebb volt nálunk. Kinyitotta a kaput, s elmenekült.

40. Ezt azonban elfogtuk és vallatóra fogtuk: Ki volt az az ifjú?

41. De nem akarta megmondani. Ennek mi magunk vagyunk a tanúi." A gyülekezet hitelt adott nekik, hisz a nép vénei és bírái voltak, és Zsuzsannát halálra ítélték.

42. Ekkor õ hangosan felkiáltott és így imádkozott: "Örök Isten! Te ismered a titkokat és tudsz mindenrõl, még mielõtt világra jött volna.

43. Te azt is tudod, hogy hazug módon megrágalmaztak. Nézd, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el abból, amit ezek gonoszul rám fogtak."

44. Az Úr meghallgatta könyörgését.

45. Amikor halálra vitték, az Úr felszította egy Dániel nevû, egészen fiatal fiúban a szent lelket,

46. úgyhogy hangosan felkiáltott: "Én ártatlan vagyok ennek az asszonynak a vére dolgában!"

47. Erre az egész nép körülfogta és kérdõre vonta: "Miféle szavak azok, amiket mondtál?"

48. Megállt középen és így válaszolt: "Milyen ostobák vagytok, ti, Izrael fiai! Anélkül, hogy vizsgálatot tartottatok és a tényeket földerítettétek volna, elítélitek Izrael egyik leányát.

49. Tartsatok újra ítéletet, mert ezek hamisan tanúskodtak ellene!"

50. Erre a nép sietve visszatért. A vének ekkor így szóltak hozzá: "Ülj csak közénk és okosíts fel bennünket! Mert hiszen neked adta meg az Isten az öregkor élettapasztalatát."

51. Dániel ezt válaszolta: "Különítsétek el õket egymástól jó messzire, hogy kihallgathassam õket!"

52. Amikor elkülönítették õket egymástól, hívatta közülük az egyiket, s így szólt hozzá: "Te megátalkodott, vén gonosztevõ! Most napvilágra kerülnek bûneid,

53. amelyeket eddig elkövettél. Mert igazságtalan ítéletet hoztál, elítélted az ártatlanokat és futni engedted a gonosztevõket, noha megmondta az Úr: Az ártatlant és az igazat ne öld meg.

54. Most tehát, ha csakugyan láttad, mondd meg: milyen fa alatt láttad õket együtt?" Azt felelte: "Mézgafa alatt."

55. Dániel erre így válaszolt: "Helyesen hazudtál a magad fejére. Isten angyala ugyanis középen kettévág, mert ez az Isten parancsa."

56. Majd félreállította és elõhívatta a másikat. Így szólította meg: "Kánaánnak vagy ivadéka, nem Júdának! A szépség elcsábított és a vágy eszedet vette.

57. Így viselkedtek Izrael leányaival, s félelembõl szóba is álltak veletek, Júda leánya azonban nem engedett gonoszságotoknak.

58. Mondd csak meg nekem: Milyen fa alatt kaptad rajta õket, hogy együtt voltak?" Azt felelte: "Tölgyfa alatt."

59. Dániel erre így válaszolt: "Te is helyesen hazudtál a saját fejedre. Az Isten angyala kardjával készen áll rá, hogy középen kettészeljen és így kiirtson benneteket."

60. Ekkor az egész gyülekezet hangos ujjongásban tört ki, és áldották az Istent, aki megmenti a benne bízókat.

61. Ezután a két vénre rontottak, mert Dániel a saját szájukból igazolta, hogy hamis tanúságot tettek.

62. Úgy bántak el velük, ahogyan gonoszságukban õk akartak elbánni embertársukkal. Ebben Mózes törvényei szerint jártak el: meg kellett halniuk. Az ártatlan vér pedig megszabadult azon a napon.

63. Chilkija és a felesége, az asszony férjével, Jojakimmal és az egész rokonsággal együtt dicsõítették az Istent leányukért, Zsuzsannáért, hogy nem találtak benne szégyenletes dolgot.

64. Dániel ettõl a naptól fogva nagy embernek számított a nép elõtt.

17. A rossznak kerülése az igazak útja, aki vigyáz az útjára, az megtartja életét.

18. Összeomlás elõtt kevélység a hírnök, felfuvalkodottság jár a bukás elõtt.

19. Jobb a szerényekkel alázatban élni, mint a gõgösökkel zsákmányon osztozni.

20. Jól megy a sora annak, aki hallgat az intõ szóra, jó sora van annak, aki az Úrban bízik!