Biblia egy év alatt.

A 242. napon Jeremiás folytatja figyelmeztetéseit, bűnbánatra és Isten akaratának való alávetettségre szólítva fel a népet. Dániel könyve 8-9. fejezete prófétai látomásokat tár fel Izrael jövőjéről és Isten megváltási tervéről. A Példabeszédek 16:9-12 az igazak útjáról, az Isten által vezetett tervezés fontosságáról és az igazságosságról tanít a mindennapi cselekedeteinkben.

Fejezet 26

1. Jojakim, Jozija fia, Júda királya uralkodásának kezdetén ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:

2. Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked. Ne hallgass el egyetlen szót sem.

3. Hátha szót fogadnak és megtérnek gonosz útjaikról; akkor én is megbánom azt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni tetteik gonoszsága miatt.

4. Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényeim szerint, amelyet elétek tártam,

5. és nem figyeltek szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket folyton-folyvást küldtem hozzátok, de ti soha nem hallgattatok rájuk:

6. ezt a templomot Silóhoz teszem hasonlóvá, ezt a várost pedig átokká teszem a föld összes nemzete elõtt.

7. A papok, a próféták és az egész nép hallotta, amint Jeremiás elmondta ezt a beszédet az Úr házában.

8. Amikor tehát Jeremiás mind elmondta, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok és a próféták megragadták és így szóltak: Halállal kell lakolnod!

9. Miért jövendöltél az Úr nevében így: "Ez a templom Silóhoz lesz hasonlóvá, ez a város meg úgy elpusztul, hogy lakója sem marad"? Az egész nép ott tolongott Jeremiás körül az Úr házában.

10. Amikor ezeket az eseményeket meghallották Júda fõemberei, fölmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr házának új kapuja elõtt.

11. Akkor a papok és a próféták így kezdtek beszélni a fõemberekhez és az egész néphez: Ez az ember halált érdemel, mert ez a város ellen jövendölt, amint azt saját fületekkel hallottátok.

12. Jeremiás erre így válaszolt a fõembereknek és a népnek: "Maga az Úr küldött, hogy elmondjam a templom és a város ellen mindazokat a szavakat, amelyeket hallottatok tõlem.

13. Most hát változtassatok életmódotokon és tetteiteken; hallgassatok az Úrnak, Isteneteknek a szavára; mert akkor az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel megfenyegetett benneteket.

14. Ami engem illet, a kezetekben vagyok. Tegyetek velem úgy, ahogy jónak és helyesnek látjátok.

15. De tudjátok meg, hogy ha halálra adtok, ártatlan vér száll a fejetekre, erre a városra és lakóira, mert valóban az Úr küldött, hogy ezt mind elmondjam a fületek hallatára."

16. Ekkor a fõemberek és az egész nép így szóltak a papokhoz és a prófétákhoz: "Nem szabad halálra ítélni ezt az embert, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében beszélt hozzánk."

17. Néhányan felálltak az ország vénei közül, és így szóltak a nép egész gyülekezetéhez:

18. "A moreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának idejében prófétált, így beszélt egykor Júda egész népéhez: Ezt mondja a Seregek Ura: Siont felszántják, mint a szántóföldet; Jeruzsálem romhalmazzá válik, és a templom hegye erdõs magaslattá lesz.

19. Vajon halálra ítélte ezért õt Júda királya, Hiszkija és egész Júda? Nem, hanem inkább félni kezdték az Urat és könyörögtek hozzá, erre az Úr megbánta a veszedelmet, amellyel fenyegette õket. Mi meg ilyen nagy gonoszságot követnénk el a saját kárunkra?"

20. Volt egy másik férfi is, aki az Úr nevében jövendölt: Semaja fia, Urija, Kirjat-Jearimból. Pontosan ugyanazt jövendölte a városról és az országról, mint Jeremiás.

21. Amikor Jojakim király vezéreivel és fõembereivel együtt tudomást szerzett beszédérõl, a király halálra kerestette. Meghallotta ezt Urija, megijedt és elmenekült Egyiptomba.

22. Jojakim király azonban Akbor fiát, Elnatánt más férfiakkal együtt Egyiptomba küldte érte.

23. Ezek visszahozták Uriját Egyiptomból, és Jojakim király elé vezették, aki aztán megölette karddal, és holttestét a köznép temetõjébe vetette.

24. De Ahikám, Safan fia megoltalmazta Jeremiást. Így nem került a nép kezére és nem ölték meg.

Fejezet 27

1. [Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:]

2. Így szólt hozzám az Úr: Csinálj magadnak köteleket és egy igát, és vedd a nyakadba õket.

3. Aztán üzenj Edom királyának, Moáb királyának, az ammoniták királyának, Tírusz királyának és Szidón királyának azoknak a követeknek a közvetítésével, akik Cidkijához, Júda királyához jöttek Jeruzsálembe.

4. Ezt az üzenetet adják át uralkodóiknak: "Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene, így szóljanak uralkodóikhoz:

5. Én teremtettem a földet, az embert és az állatokat, amelyek a föld színén vannak, nagy hatalommal és kinyújtott karral. Én annak adom, akinek akarom.

6. Most ezeket az országokat mind Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe adtam, aki az én szolgám; még a vadállatokat is neki adtam, hogy õt szolgálják.

7. [Valóban, neki szolgál majd minden nép; sõt, fiának és unokájának is mindaddig, amíg el nem jön az õ országának ideje is, amikor hatalmas nemzetek és nagy királyok õt is szolgaságba vetik.]

8. Amelyik nemzet és ország nem hódol meg Nebukadnezárnak, Babilon királyának, és nem hajtja nyakát Babilon királyának igájába, azt karddal, éhínséggel és döghalállal sújtom - mondja az Úr -, amíg csak kezébe nem adom õket.

9. Ne hallgassatok hát prófétáitokra, jósaitokra, álomfejtõitekre, jövendõmondóitokra és varázslóitokra, akik azt mondogatják nektek: Nem lesztek Babilon királyának alattvalói.

10. Mert hazugságot jövendölnek nektek, ezért számkivetésbe visznek benneteket országotokból; kiûzlek benneteket, és elvesztek.

11. Azt a nemzetet azonban, amely Babilon királyának igájába hajtja nyakát, és meghódol neki, azt békén hagyom országában - mondja az Úr -, hogy mûvelje és lakjék benne."

12. Ugyanígy szóltam Cidkijához, Júda királyához: "Hajtsátok nyakatokat - mondtam neki - Babilon királyának igájába; hódoljatok meg elõtte és népe elõtt, így életben maradtok.

13. [Miért is halnátok meg, te és a te néped, kard, éhínség és döghalál által, amint az Úr megfenyegette azt a népet, amely nem akar meghódolni Babilon királyának?]

14. Ne hallgassatok a próféták szavára, akik így beszélnek hozzátok: Nem lesztek Babilon királyának alattvalói; hiszen hazugságot jövendölnek nektek.

15. Mert nem én küldtem õket - mondja az Úr -, és így hazug módon beszélnek nevemben. A vége aztán az lesz, hogy elûzlek titeket, elvesztek, és elvesznek a próféták is, akik jövendölnek nektek."

16. Majd a papokhoz és az egész néphez így beszéltem: "Ezt mondja az Úr: Ne hallgassatok azoknak a prófétáknak a szavára, akik ilyenformán jövendölnek nektek: Íme, az Úr templomának edényei [nemsokára] visszakerülnek Babilonból, mert hazugságot mondanak nektek.

17. [Ne hallgassatok rájuk! Inkább hódoljatok meg Babilon királya elõtt, mert így életben maradtok; miért is jusson ez a város pusztulásra?]

18. Ha õk valóban próféták, és az Úr szava van bennük, akkor inkább járuljanak könyörögve a Seregek Ura elé, hogy ne jussanak azok az edények is Babilonba, amelyek még megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben.

19. Mert ezt mondja a Seregek Ura [az oszlopokról, a medencérõl, az üstlábakról] és a többi edényrõl, amelyek még megmaradtak ebben a városban,

20. amiket annak idején nem vitt el Babilon királya, Nebukadnezár, amikor Jeruzsálembõl Babilonba fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát [Júda és Jeruzsálem vezetõ embereivel együtt].

21. Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene azokról az edényekrõl, amelyek megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben:

22. Babilonba viszik õket, [és ott is maradnak addig a napig, amelyen majd megkeresem õket] - mondja az Úr. [Akkor majd visszahozom és visszatétetem õket erre a helyre.]"

Fejezet 8

1. Baltazár király uralkodásának harmadik esztendejében az elõbbi látomásom után nekem, Dánielnek, látomásom volt.

2. Azt láttam a látomásban, hogy az Elám tartománybeli Susa várában vagyok. Aztán úgy láttam a látomásban, hogy az Uláj folyó partján vagyok.

3. Amikor fölemeltem tekintetem, azt láttam, hogy íme, egy kos áll a víz mellett. Két szarva volt. Bár mind a két szarv nagy volt, de az egyik nagyobb volt, mint a másik, a második nõtt nagyobbra.

4. Láttam, amint a kos nyugat, észak és dél felé döfött. Semmiféle vadállat nem tudott neki ellenállni és hatalmából kiszabadulni. Tehetett, amit akart, s nagy dolgokat vitt végbe.

5. Míg erre figyeltem, egyszerre nyugat felõl egy kecskebak rontott neki az egész földnek, anélkül, hogy a lába érte volna a földet. A baknak hatalmas szarva volt a két szeme között.

6. Eljutott egészen addig a kétszarvú kosig, amely - mint láttam - a folyó mellett állt, és teljes erejébõl nekirontott.

7. Láttam, hogy amikor a kos közelébe ért, elkeseredett dühvel nekitámadt. Legyõzte a kost, és letörte mind a két szarvát. A kosnak nem volt hozzá ereje, hogy ellenálljon neki. Aztán földre terítette, összetiporta, és senki se tudta kiszabadítani a kost hatalmából.

8. A kecskebak még nagyobb lett, de ereje teljében letört a nagy szarva. Helyébe négy vadállat lépett, az ég négy tája felé fordulva.

9. Közülük az egyikbõl szarv nõtt ki. Elõször parányi volt, de aztán annál jobban megnõtt dél, kelet és a dicsõ ország felé.

10. Sõt felnõtt az ég seregéig, a seregbõl és a csillagok közül néhányat a földre vetett, és összetiporta õket.

11. Felnõtt egészen a (mennyei) sereg Fejedelméig, megszüntette a mindennapi áldozatot, és elpusztította szentélye helyét

12. és seregét. A mindennapi áldozatot gonosztettel váltotta fel, az igazságot földre tiporta, és minden tette sikerrel járt.

13. Akkor fölfigyeltem egy szent szavára. Egy másik szent meg azt kérdezte attól, aki beszélt: "Mennyi ideig tart, amit láttunk: a mindennapi áldozat, a pusztító bûn, a szentély és a sereg lábbal tiprása?"

14. Azt felelte neki: "Kétezer-háromszáz estig, reggelig, aztán tiszta lesz a szentély."

15. Történt, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam, és értelmét kerestem: íme, egyszer csak elõttem állt egy férfiúhoz hasonló alak.

16. Az Uláj felõl pedig emberi hangot hallottam, amint szólt: "Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!"

17. Erre odajött, ahol álltam. Amint közeledett, olyan rémület vett rajtam erõt, hogy elvágódtam. Megszólított: "Értsd meg, emberfia, hogy a végsõ idõkre vonatkozik a látomás."

18. Míg beszélt hozzám, mély kábulatban hevertem arccal a földön. De õ megfogott, és fölsegített.

19. Aztán így szólt hozzám: "Nézd, tudtodra adom, mi történik a harag végsõ idején, amikor véget ér a kiszabott idõ.

20. Az a kétszarvú kos, amelyet láttál: a médek és a perzsák királya,

21. a kecskebak pedig Javan királya. A nagy szarv, amel a szeme közt van: az elsõ király.

22. Az, hogy összetört és négyen léptek a helyébe (azt jelenti): négy ország keletkezik népébõl, de nem lesz olyan erejük, mint neki.

23. Uralmuk végén, amikor teljessé válik a gonoszság, egy ravasz és cselszövõ király támad.

24. Nagy hatalma lesz, bár nem a maga erejébõl. Hallatlan módon pusztít, és sikerrel jár a vállalkozása. Irtja a hatalmasokat és a szentek népét.

25. Ravaszsága miatt sikerre viszi keze a cselszövést. Erre szíve felfuvalkodik, és minden lelkiismeretfurdalás nélkül sokakat megöl, sõt még a fejedelmek Fejedelmének is nekitámad. Akkor utoléri a vég, nem is kell hozzá emberi kéz.

26. Az estérõl és a reggelrõl szóló látomás: való igazság. Mégis, õrizd meg a látomás titkát, mert hosszú évekre szól."

27. Én, Dániel, napokon keresztül betegen feküdtem, de aztán fölkeltem, és továbbra is elláttam feladataimat a király szolgálatában. A látomásról azonban hallgattam, mert nem volt, aki felvilágosítást tudott volna adni.

Fejezet 9

1. Elsõ éve volt annak, hogy Achasvéros fia, a médek nemzetségébõl való Dárius a kaldeusok birodalma fölött uralkodott.

2. Uralkodásának elsõ esztendejében, én, Dániel, megértettem a szent könyvekbõl, hogy annyi évnek kell elmúlnia, amennyit az Úr Jeremiás próféta által elõre megmondott, vagyis hogy Jeruzsálem pusztulása hetven évig tart.

3. Istenhez, az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szõrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam és esdekeltem hozzá.

4. Könyörögtem az Úrhoz, az én Istenemhez és bûnvallomást tettem ezekkel a szavakkal: "Ó Uram, nagy és félelmetes Isten, hozzád könyörgök. Te megtartod szövetségedet, és irgalmat tanúsítasz azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsaidat.

5. Vétkeztünk és gonoszságot mûveltünk, gonoszok és lázadók lettünk, megszegtük parancsaidat és törvényeidet.

6. Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez.

7. Te igazságos voltál, Uram, nekünk pedig mind a mai napig szégyen borítja arcunkat, nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak, Izrael egész népének, akik közel vagy távol laknak azokban az országokban, ahová számûzted õket, amiért elpártoltak tõled.

8. Uram, pirul az arcunk, a királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened.

9. De te, Urunk és Istenünk, irgalmas vagy és megbocsátasz, bár lázadoztunk ellened.

10. Nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, s nem éltünk törvénye szerint, amelyet szolgái, a próféták által adott nekünk.

11. Egész Izrael megszegte törvényedet, és elfordult tõled, hogy ne is hallja figyelmeztetésedet. Ezért zúdult ránk az átok és a fenyegetés, amely meg van írva Mózesnek, Isten szolgájának könyvében, mert továbbra is vétkeztünk ellene.

12. Erre teljesítette szavát, amelyet kimondott ránk és vezetõinkre, akik kormányoztak minket, hogy olyan csapást zúdít ránk, amilyen még nem fordult elõ az egész ég alatt, csak Jeruzsálemmel.

13. Amint meg van írva Mózes törvényében, mind ránk zúdultak ezek a csapások. Nem tettünk semmit, hogy arcod, Urunk és Istenünk, kiengesztelõdjön: nem tértünk meg gonoszságainkból és nem ismertük el igaz voltodat.

14. Az Úr szemmel tartotta és ránk hozta a bajt. Igazságos az Úr, a mi Istenünk, minden tettében, amelyet véghezvitt, mert nem hallgattunk a szavára.

15. Urunk és Istenünk, aki erõs kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjérõl és így nevet szereztél magadnak mind a mai napig, vétkeztünk ellened és gonoszat mûveltünk.

16. Most azonban, Uram, végtelen igazságosságodra kérlek, forduljon el bosszúd és haragod városodtól, Jeruzsálemtõl és szent hegyedtõl. Hiszen a mi vétkeink és atyáink gonoszsága miatt lett Jeruzsálem és a te néped gyalázat tárgyává minden szomszédunk elõtt.

17. Hallgasd meg végre, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését, és feldúlt szentélyed fölött ragyogjon fel arcod, ó Urunk, tenmagadért.

18. Istenünk, fordítsd felénk füled és hallgass meg minket. Nyisd ki a szemed, és lásd meg elhagyatottságunkat és a szent várost, amely a te nevedet viseli. Hiszen nem a mi igaz voltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket.

19. Hallgass meg, Uram! Bocsáss meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Városod és néped a te nevedet viseli, azért cselekedj tenmagadért és ne késlekedj!"

20. Egyre beszéltem: imádkoztam, megvallottam bûneimet és népemnek, Izraelnek bûneit, s az Úr, a mi Istenünk elé terjesztettem könyörgésemet Istenünk szent hegyéért.

21. Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit már láttam az elõbbi látomásomban, hirtelenül leszállt hozzám az esti áldozat idején.

22. Megszólított és azt mondta: "Máris eljöttem, hogy felvilágosítást adjak.

23. Amikor imádkozni kezdtél, egy szózat hallatszott. Eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert kedvelt férfiú vagy. Figyelj hát a szózatra, és értsd meg a látomást!

24. Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bûnt és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést, és fölkenik a Szentek Szentjét.

25. Tudd meg és értsd meg: Attól, hogy elhangzik a parancs: Jeruzsálem épüljön fel újra, hét hét telik el a felkent Fejedelemig. Hatvankét hét alatt újra felépül az utca és a fal, mégpedig sok szorongattatás közepette.

26. Hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, (bírói ítélet) nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendõ nép és vezér. Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart.

27. Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres- és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra."

9. A szív megtervezi az embernek az útját, de a lépéseit az Úr irányítja.

10. Ami a király ajkát elhagyja, az az Isten szava, amikor igazságot szolgáltat, nem téved.

11. A mérleg és serpenyõje az Úrra tartozik, a tarsolyban minden súly az õ mûve.

12. Utálat a királyok elõtt az igaztalan cselekedet, mert az igazságosság a trónja szilárdsága.