Biblia egy év alatt.

A 196. napon Ézsaiás 9-10 bejelenti a Messiás eljövetelét, és isteni ítéletre figyelmeztet a lázadó nemzetekre. A Tóbit 10-12 Tóbiás kalandjait, Isten iránti engedelmességét és az isteni segítséget meséli el, amit kapott. A Példabeszédek 10:9-12 tanulságokat kínál az igazságosságról, a becsületességről és a jó kapcsolatokról, emlékeztetve minket arra, hogy a bölcsesség által vezérelt élet békét és védelmet hoz.

Fejezet 9

1. A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad.

2. Nagy ujjongással töltöd el õket, kitörõ örömet adsz nekik. Úgy örülnek majd színed elõtt, ahogy aratáskor szoktak örülni, s ahogy akkor örülnek, amikor a zsákmányt osztják.

3. Mert terhes igáját, a vállára nehezedõ rudat, sanyargatója botját összetöröd, mint Midián idejében.

4. Mert minden harcban viselt sarut, minden vérben forgatott ruhát elégetnek, s tûznek lesz martaléka.

5. Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az õ vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erõs Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.

6. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerõsít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltõ szeretete.

7. Az Úr kimondta Jákobra a szót, és az utol is érte Izraelt:

8. Az egész nép megérti, Efraim és Szamaria lakói. Gõgjükben és szívük kevélységében így beszéltek:

9. "A téglaépületek leomlottak, majd kockakövekbõl építjük fel újra. A vadfügefákat kivágták, majd cédrusfákat ültetünk helyükbe."

10. Ám az Úr felvonultatja e nép ellen az ellenségeit, ellenfeleit fölkelésre szítja;

11. kelet felõl Arámot, nyugat felõl a filiszteusokat, és teli szájjal felfalják Izraelt. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.

12. De a nép nem tért meg ahhoz, aki lesújtott rá, és nem kereste a Seregek Urát.

13. Ezért az Úr levágta Izraelrõl egy nap a fejet és a farkot, a pálmaágat és a nádszálat.

14. [Az elõkelõk és a tekintélyesek - ezek a fej, a hamis próféták meg a farok.]

15. E nép vezetõi tévútra tértek, s akiket vezettek, eltévelyedtek.

16. Ezért nem fogja kímélni az Úr az ifjakat, s nem könyörül meg az árvákon és özvegyeken. Mert valamennyi istentelen és gonosz, és minden száj ostobaságot beszél. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.

17. Mert az istentelenség lángra kapott, mint a tûz, megemészti a bogáncsot és a gazt, felgyújtja a sûrû erdõt, úgyhogy magasra csap fel a füstje.

18. A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld, és a nép a tûz martaléka lesz. Senki sem kíméli embertársát, mindenki a másik ember húsát eszi.

19. Jobbról szel, de éhen marad, balról harap, mégse lakik jól.

20. Manassze Efraimot falja, Efraim Manasszét, aztán mindketten Júdának esnek. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.

Fejezet 10

1. Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, akik csak elnyomó rendeleteket írnak.

2. Akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottnak, s megfosztják jogaitól népem szegényeit. Akik kizsákmányolják az özvegyet, és megrabolják az árvát.

3. Mitévõk lesztek majd a látogatás napján, s a vihar idején, amely távolról közeleg? Kihez menekültök majd segítségért, és hol hagyjátok gazdagságtokat?

4. Nem marad más, csak a foglyok közé esni, és a megöltek közé hullani. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.

5. Jaj Asszíriának, haragom vesszejének, a bosszúm suhogtatta botnak.

6. Elküldöm az istentelen nemzet ellen, s a népre szabadítom, amely haragra gerjeszt, hogy zsákmányoljon és prédát szerezzen, és tapossa azt, mint az utca sarát.

7. De hát õ nem így vélekedik, a szíve másképpen gondolkodik: Mert csak az eltipráson jár az esze, és azon, hogy sok népet kiirtson.

8. Azt mondja: "Vajon fõembereim egyúttal nem királyok is?

9. Vajon nem úgy járt-e Kalnó, mint Karkemis, és Emát, mint Arpád, Szamaria meg, mint Damaszkusz?

10. Úgy, ahogy kezem utolérte a bálványok országait, amelyekben még több volt a kép, mint amennyi kép Jeruzsálemben és Szamariában van,

11. amint elbántam Szamariával és bálványaival, vajon nem úgy tesznek-e majd Jeruzsálemmel és bálványaival is?"

12. De ha az Úr mindent végbevisz a Sion hegyén és Jeruzsálemben, akkor megbünteti Asszíria királya szívének kevély szándékát, és nagyralátó szemének gõgjét.

13. Mert ezt mondta: "Ezt mind a saját kezem erejével vittem végbe, és bölcsességemmel, mert okos vagyok. Megszüntettem a népek határait, kifosztottam kincstáraikat, s lakóikat a porba sújtottam.

14. Mint a madárfészek felé szokás, kinyújtottam kezem a népek kincséért, s ahogy összeszedik az elhagyott tojásokat, úgy harácsoltam össze az egész földet. Nem akadt, aki megmozdította volna a szárnyát, vagy száját csipogásra nyitotta volna."

15. Vajon hõsködik-e a fejsze az elõtt, aki vág vele? Vajon szembeszáll-e a fûrész azzal, aki húzza? Mintha a vesszõ meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy a bot fölemelhetné azt, aki nem fából való.

16. Ezért a Seregek Ura sorvasztó betegséget küld majd hõseire, s a jólét helyett tûz lángol fel, emésztõ tûznek lángja.

17. Akkor Izrael Fényessége tûzzé változik, és a Szentje lánggá, aztán egyetlen napon lángra lobbantja és elemészti a bogáncsot és a gazt.

18. Erdejének és kertjének ékességét testestül-lelkestül megemészti, s úgy elsorvad, mint a beteg.

19. Erdejében a fák maradékát könnyû lesz megszámlálni, még a gyermek is összeírhatja õket.

20. Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei többé nem arra támaszkodnak, aki veri õket, hanem hûségesen az Úrra támaszkodnak, Izrael Szentjére.

21. A maradék megtér! Jákob maradéka az erõs Istenhez.

22. Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belõle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat.

23. Igen, a pusztulást, amit elhatározott, végbeviszi a Seregek Ura az egész földön.

24. Ezt mondja a Seregek Ura: "Ne félj Asszíriától, népem, Sion lakója! Vesszõvel ver ugyan, és fölemeli botját ellened,

25. de már csak egy kis idõ: akkor lecsillapszik haragom, és dühöm elsöpri õket."

26. A Seregek Ura rájuk emeli az ostort, mint akkor, amikor megverte Midiánt Oreb sziklájánál, vagy amikor kinyújtotta és a tenger fölé emelte botját Egyiptom felõl az úton.

27. Azon a napon lekerül válladról a terhe, és igája nem nyomja többé nyakad. Rimnon tájáról indul el,

28. gyorsan eléri Ajátot, átvonul Migronon, s Mikmásznál hagyja a málhát.

29. Végigmennek a szoroson, s Gábában tábort ütnek éjszakára. Ráma erre megremeg, Saul Gibeája megfutamodik.

30. Kiabálj, Bát-Gallim! Figyelj Laisa! Anatót válaszolj!

31. Madema fut, s Gébim lakói is menekülnek.

32. Még ma megáll Nobban, s kezet emel Sion leányának hegye, Jeruzsálem dombja ellen.

33. De nézzétek! A Seregek Ura rettentõ erõvel levágja az ágakat. A sudár növésû fákra kivágás vár. A földre zuhannak a hatalmasok.

34. Az erdõ sûrûje megritkul a fejsze csapása alatt, s pompás cédrusaival elbukik a Libanon.

Fejezet 10

1. Közben Tobit mindennap azt számolgatta, hány nap kell is az oda- és visszaérkezéshez. Mind elmúlt, és a fia még mindig nem ért haza.

2. Azt gondolta magában: "Odalent talán elutasították õket. Vagy talán meghalt Gábael, és most nincs senki, aki odaadja a pénzt."

3. Kezdett aggódni.

4. Anna, a felesége azt mondta: "Meghalt ez a gyerek. Nincs ez már életben." Elkezdte siratni a fiát és kesergett. Azt mondta:

5. "Jaj-jaj, fiam, miért is engedtelek el, szemem fénye!"

6. Tobit rászólt: "Nyugodj meg, nõvérem, ne aggodalmaskodjál, jól megy a sora. Valami közbejöhetett nekik ott lent. Útitársa megbízható, testvéreink közül való. Ne búsulj, nõvérem, bármelyik pillanatban betoppanhat."

7. De õ csak erõsködött: "Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam." Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a nap lenyugodott, õ is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom a szemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta a fiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak - Ráguel megfogadta, hogy ilyet rendez a lányának -, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: "De most már engedj el! Különben apám és anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogy visszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon."

8. Ráguel ezt mondta Tóbiásnak: "Maradj nálam, fiam. Küldök majd valakit apádhoz, Tobithoz, hogy hírt vigyen rólad."

9. De Tóbiás nem tágított: "Ne, inkább engem engedj el apámhoz."

10. Ekkor Ráguel fölkelt, átadta neki a feleségét, Sárát, és vagyonának a felét: szolgákat, szolgálókat, ökröket és juhokat, szamarakat és tevéket, ruhát, pénzt és házi fölszerelési tárgyakat.

11. Aztán békében útra bocsátotta õket. Búcsúzóul ezt mondta Tóbiásnak: "Jó egészséget kívánok, fiam, és szerencsés utat. Az ég Ura legyen kedves hozzád és feleségedhez, Sárához. Remélem, hogy meglátom gyermekeiteket, mielõtt meghalok."

12. Lányának, Sárának meg ezt mondta: "Menj csak szépen az apósodhoz! Õk most már éppen úgy szüleid, mint mi, akik életet adtunk neked. Menj békével, lányom. Mindig jót halljak rólad, amíg csak élek!" Aztán megcsókolta, és útjukra bocsátotta õket. Edna azt mondta Tóbiásnak: "Fiam és kedves testvérem, az Úr segítsen vissza, és adjon nekem olyan hosszú életet, hogy megláthassam gyermekeiteket, a tieidet meg Sára lányomét. Az Úr színe elõtt átadom neked a lányomat, hogy vigyázz rá. Ne szomorítsd meg egész életedben! Menj békében, fiam! Mostantól fogva anyád vagyok, és Sára a nõvéred. Bárcsak mindannyian boldogok lehetnénk egész életünkben." Megölelte, és örömmel elbocsátotta õket.

13. Tóbiás elégedetten távozott Rágueltõl. Vidám szívvel magasztalta az ég és a föld Urát, a mindenség Királyát, hogy így sikerült az útja. Õ is áldással búcsúzott Rágueltõl és feleségétõl, Ednától: "Nagyon boldog volnék, ha egész életemben tisztelhetnélek benneteket!"

Fejezet 11

1. Mentek, míg a Ninivével átellenben fekvõ Kaszerin közelébe nem értek.

2. Akkor azt mondta Ráfael: "Tudod, milyen állapotban hagytuk otthon apádat.

3. Menjünk elõre, tegyük rendbe a házat, s feleséged a többiekkel majd utánunk jön."

4. El is mentek mind a ketten. [Azt is meghagyta neki az angyal, hogy az epét vigye magával], a kutya meg ment utánuk.

5. Anna csak ült és az utat kémlelte, nem jön-e a fia.

6. Egyszer csak megpillantotta, amint közeledett, és azt mondta az apának: "Nézd csak, jön a fiad meg az a férfi, aki elment vele."

7. Ráfael így szólt Tóbiáshoz, mielõtt még odaért volna apjához:

8. "Tudom, hogy megnyílik apád szeme. Kend a hal epéjét a szemére. Az orvosság majd csípi és fehér hártyát választ le a szemérõl. De visszanyeri a látását és meglátja a napvilágot."

9. Az anyja odafutott, a fia nyakába borult, és így szólt hozzá: "Csakhogy újra láthatlak! Most már akár meg is halhatok." És sírt.

10. Tobit is fölkelt. Megbotlott, de azért ki tudott menni a kapun. Ekkor Tóbiás odasietett hozzá

11. [kezében vitte a hal epéjét]. Ráfújt a szemére, és átölelve így szólt hozzá: "Bízzál atyám!" Aztán bekente (a szemét) az orvossággal, megvárta, míg hat,

12. majd mind a két kezével kivett egy-egy hártyát a szeme sarkából.

13. Ekkor apja a nyakába borult.

14. Sírva mondta: "Látlak, fiam, szemem fénye!" Majd így folytatta: "Áldott legyen az Isten. Áldott legyen hatalmas neve. Áldott legyen minden angyala. Áldott legyen a neve mindörökké.

15. Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást." Tóbiás belépett a házba, és fennhangon dicsõítette az Istent nagy örömében. Aztán szép sorjában elbeszélte apjának, milyen szerencsés volt az útja: meghozta a pénzt, feleségül vette Ráguel lányát, Sárát, õ is jön nemsokára, közel van Ninive kapujához.

16. Ekkor Tobit kiment Ninive kapujához a menye elé nagy örömmel és Istent magasztalva. A niniveiek nagyot néztek, amikor látták, hogy vezetõ nélkül jár-kel, éppen úgy, mint azelõtt.

17. Tobit elmondta nekik, hogy Isten megkönyörült rajta és megnyitotta a szemét. Amikor Tobit közel ért Sárához, fiának, Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá, ezekkel a szavakkal: "Isten hozott, lányom! Legyen áldott atyád, legyen áldott az én Tóbiás fiam, s légy áldott te is lányom! Isten hozott otthonodba, (legyen részed) örömben és áldásban. Lépj be, lányom!" Azon a napon Ninivében minden zsidó ünnepelt, és unokatestvérei - Achikár és Nádáb - is eljöttek, hogy részt vegyenek Tobit örömében.

Fejezet 12

1. Amikor a lakodalom elmúlt, Tobit hívatta a fiát, Tóbiást, és ezt mondta neki: "Fiam, legyen gondod rá, hogy kísérõdnek megadd a bérét, sõt toldd is meg a kialkudott bért."

2. Az megkérdezte: "Apám, mennyit adjak a szolgálatáért?

3. Magam nem sajnálnám neki adni annak a felét, amit hoztam. Jó egészségben és baj nélkül visszahozott, meggyógyította feleségemet, elhozta nekem a pénzt, és téged is meggyógyított. Mivel hálálhatjuk ezt meg neki?"

4. Tobit így szólt: "Valóban õt illeti a fele annak, amit hoztál."

5. Akkor Tóbiás hívatta útitársát, és így szólt hozzá: "Fogadd el a felét annak, amit hoztál, azért, amit tettél, aztán menj békével!"

6. Akkor Ráfael félrehívta kettõjüket, és így szólt hozzájuk: "Dicsõítsétek Istent minden élõlény elõtt, és mondjatok neki köszönetet azért, amit veletek tett. Dicsõítsétek és magasztaljátok nevét. Mindenki elõtt hirdessétek az Isten tetteit, mert méltó rá, s ne szûnjetek meg köszönetet mondani neki.

7. A király titkait meg kell õrizni. Isten tetteit azonban föl kell fedni és hirdetni kell. Tegyetek jót, és akkor nem árthat nektek a gonosz.

8. Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyûjteni.

9. Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bûntõl. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.

10. De akik vétkeznek és rosszat tesznek, azok ellenségei saját életüknek.

11. Megmondom nektek a színtiszta igazságot és nem titkolok el semmit sem elõttetek. Mondtam már nektek, hogy jó elhallgatni a király titkát, Isten tetteit azonban ki kell nyilvánítani.

12. Tudjátok meg hát, hogy amikor imádkoztatok, te meg Sára, kéréseteket az Úr fölséges színe elé vittem és felolvastam. Éppen úgy azt is, hogy eltemetted a halottakat.

13. Amikor nem restellted, hogy fölkelj és abbahagyd az evést, hanem elmentél és eltemetted a halottat, megbízást kaptam, hogy próbára tegyem a hitedet.

14. Ugyanakkor elküldött Isten, hogy meggyógyítsalak, és a menyedet is, Sárát.

15. Ráfael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen."

16. Erre mindkettõjüket félelem fogta el, és arcra borultak, mert nagyon féltek.

17. (Az angyal) azonban így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Békesség nektek! Magasztaljátok Istent, örökké.

18. Nem magamtól jöttem, hanem Istenünk akaratából. Ezért õt dicsõítsétek minden áldott nap, mert õt illeti a köszönet.

19. Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt.

20. Dicsõítsétek ezért az Urat a földön, és adjatok hálát Istennek. Most visszatérek ahhoz, aki küldött. Írjatok le mindent, ami történt!" Ezzel fölemelkedett.

21. Amikor fölkeltek, már nem látták többé. Magasztalták az Istent dicsõítõ énekkel, és megköszönték neki, hogy ilyen csodát tett, hogy az Úr egyik angyala megjelent.

9. Biztos úton jár, aki tisztességben él, aki görbe utat választ, azt rajtakapják.

10. Aki csak szemével pislog, az szenvedést okoz, de békességet szerez, aki nyíltan dorgál.

11. Az igaz ember szája az élet forrása, a gonoszok szája erõszak rejteke.

12. Veszekedést kelt a gyûlölet, a szeretet fátyolt borít a hibákra.