Fejezet 16
1. Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
2. Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és lányaid ezen a helyen.
3. Mert ezt mondja az Úr a fiakról és a lányokról, akik ezen a helyen születnek, és az anyákról, akik szülik, meg az apákról, akik nemzik õket ezen a földön:
4. Nyomorúságos halállal halnak majd meg; senki sem siratja meg és el sem temetik õket; olyanok lesznek, mint a föld színén szétszórt ganéj; kard és éhínség által vesznek el, s holttestük az ég madarainak és a mezõ vadjainak lesz a martalékuk.
5. Majd így folytatta szózatát az Úr: Ne menj be olyan házba, ahol gyászolnak; se sírni ne menj be, se részvétedet kifejezni. Mert elvettem ettõl a néptõl a békességet - mondja az Úr -, megvontam tõlük az irgalmat és a könyörületet.
6. Meghal apraja-nagyja ennek az országnak, és nem lesz részük sem temetésben, sem siratásban. Senki nem vagdossa meg magát értük, sem a haját nem nyírja le.
7. A gyászolónak nem tör senki kenyeret, hogy megvigasztalja halottjáért; a vigasztalás poharát sem nyújtják neki apjáért és anyjáért.
8. De a víg lakoma házába se menj be, hogy ott leülj, egyél és igyál.
9. Mert azt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, elhallgattatom ezen a helyen a szemetek láttára, és még a ti napjaitokban az öröm szavát és a vidámság szavát, a võlegény szavát és a menyasszony szavát.
10. Ha majd ezt mind tudtára adod ennek a népnek, és megkérdezik: "Miért határozta el az Úr ellenünk ezt a veszedelmet? Mi a mi bûnünk? Miféle vétekkel vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen?" -
11. akkor majd ezt mondd nekik: "Azért történt ez, mert már atyáitok elhagytak engem - mondja az Úr -, más istenekhez szegõdtek, nekik szolgáltak és õket imádták. Engem pedig elhagytak és nem tartották meg törvényeimet.
12. Ti pedig még atyáitoknál is nagyobb gonoszságot mûveltetek. Hiszen mindegyiketek megátalkodott, gonosz szíve szándékát követi, és nem hallgat rám.
13. Ezért kivetlek benneteket errõl a földrõl olyan országba, amelyet sem ti, sem atyáitok nem ismertek; ott majd szolgálhattok éjjel-nappal az idegen isteneknek, mert többé nem könyörülök meg rajtatok."
14. Igen, jönnek napok, amikor nem mondják többé: "Amint igaz, hogy él az Úr, aki kivezette Izrael fiait Egyiptom földjérõl",
15. hanem: "Amint igaz, hogy él az Úr, aki kivezette Izrael fiait észak földjérõl és azokból az országokból, ahová szétszórta õket." Mert visszahozom õket erre a földre, amelyet atyáiknak adtam.
16. Íme, sok halászt küldök - mondja az Úr -, hogy kihalásszák õket; aztán sok vadászt küldök, hogy felhajtsák õket minden hegyen és minden dombon, egészen a kõsziklák barlangjaiig.
17. Mert szemmel tartom minden útjukat, nincsenek elrejtve elõlem, és jól ismerem a vétkeiket.
18. Kétszeresen fizetek meg nekik gonoszságaikért és bûneikért, mert utálatosságaik megfertõzték országomat, és örökségemet megtöltötték undokságaikkal.
19. Uram, én erõm és erõsségem, menedékem a nyomorúság napján! Eljönnek hozzád a nemzetek a föld végsõ határairól és így szólnak: Csupa hazugság volt atyáink örökrésze; mihaszna bálványok, közülük egy sem tud segíteni.
20. Alkothat-e magának isteneket az ember? Ha igen, akkor bizony nem istenek.
21. Ezért most megismertetem velük, ezúttal megmutatom nekik a kezemet és a hatalmamat. Így megtudják majd, hogy az én nevem: az Úr.
Fejezet 17
1. Júda vétke vastollal van felírva, hegyes gyémánttal rávésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira,
2. így tanúskodik ellenük. (Vétkének okozói az oltárok és a berkek, minden lombos fa alatt, a magas dombokon,
3. a hegyeken és a tágas mezõkön.) Gazdagságodat és minden kincsedet a zsákmányolók kezére juttatom, és így megfizetek minden vétkedért az egész országodban.
4. El kell majd hagynod örökrészedet, amelyet adtam neked; ellenségeid szolgaságába vetlek olyan országban, amelyet nem ismersz. Mert haragom tüze fellobbant ellened, és égni fog örökké.
5. Ezt mondja az Úr: Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és szíve elfordul az Úrtól.
6. Olyan lesz, mint a cserje a pusztában: Ha valami jó jön, semmit sem lát belõle, hanem a kiaszott sivatagban tanyázik, sós és lakhatatlan földön.
7. Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye.
8. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hõség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szûnik meg gyümölcsöt teremni.
9. Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe?
10. Én, az Úr, aki a szíveket vizsgálom, és próbának vetem alá a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek életmódja és tetteinek gyümölcse szerint.
11. A fogolymadár kikölti a tojást, amit nem õ tojt. Ilyen az az ember, aki gazdagságot gyûjt hamis úton: élete delén itt kell hagynia, így végül is bolondnak bizonyul.
12. Dicsõséges királyi szék, magasztos kezdettõl fogva: a mi szent helyünk.
13. Izraelnek reménysége, Uram! Azok, akik elhagynak, mind megszégyenülnek; akik pedig elfordulnak tõled, azokat gyökerestül kitépik földjükbõl, mert elhagyták az élõ vizek forrását.
14. Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy egyetlen reménységem.
15. Folyvást azt mondogatják nekem: "Hol van az Úr szava? Valósuljon meg!"
16. Mégsem követeltem, hogy rosszat hozz rájuk, és a nyomorúság napját sem kívántam: ezt te jól tudod. Ami ajkamat elhagyta, nyilvánvaló volt elõtted.
17. Ne légy hát félelmemre, te, aki menedékem vagy a nyomorúság napján.
18. Valljanak szégyent, akik üldöznek, ne én szégyenüljek meg! Rettegjenek õk, ne én rettegjek! Rájuk hozd el a nyomorúság napját, és kétszeres csapással zúzd õket össze!
19. Így szólt hozzám az Úr: "Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen ki- és bejárnak Júda királyai, és Jeruzsálem minden kapujában.
20. És ezt mondd nekik: Halljátok az Úr szavát Júda királyai, Júda egész népe és Jeruzsálem minden lakója, akik bejártok e kapukon!
21. Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok magatokra, ne hordjatok terhet szombati napon, és ne vigyetek be semmit Jeruzsálem kapuin.
22. Házaitokból se hordjatok ki terhet szombati napon, és semmiféle munkát ne végezzetek. Szenteljétek meg a szombati napot, amint atyáitoknak megparancsoltam.
23. De õk nem hallgattak rám, s nem fordították felém a fülüket, hanem megkeményítették nyakukat; nem hallgattak meg, s nem fogadták el az intést.
24. De ha ti hallgattok rám - mondja az Úr -, és szombati napon nem visztek be terheket ennek a városnak kapuin, hanem megszentelitek a szombatot, és semmiféle munkát nem végeztek rajta,
25. akkor e város kapuin királyok vonulnak majd be, akik Dávid királyi székén ülnek; szekéren és lovon járnak majd, õk maguk, udvari embereik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. És ennek a városnak mindig lesz lakója.
26. Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékérõl, Benjámin földjérõl, a síkságról és a hegyvidékrõl meg a Negebrõl, hogy égõ- és véres áldozatot, ételáldozatot, tömjént és hálaáldozatot mutassanak be az Úr templomában.
27. De ha nem hallgattok parancsomra, hogy szenteljétek meg a szombati napot, s tilalmamra, hogy ne lépjetek be Jeruzsálem kapuin terhet hordozva szombati napon, akkor el nem alvó tüzet bocsátok kapuira, úgyhogy megemészti Jeruzsálem palotáit."
