Fejezet 41
1. Két év múlva a fáraónak álma volt. Úgy tûnt neki, mintha a Nílusnál állna.
2. Hét szép és kövér tehén jött elõ a Nílusból, és legelt a füves réten.
3. Utánuk azonban hét más tehén jött elõ a Nílusból, csúnya és sovány, és odament a többi tehénhez a Nílus partjára.
4. A csúnya és sovány tehenek felfalták a hét szép és kövér tehenet. Erre a fáraó fölébredt.
5. Mikor újra elaludt, másik álma volt. Hét kalász nõtt egy száron, szép és kövér,
6. utánuk azonban üres, és a keleti széltõl megperzselt kalászok nõttek.
7. Az üres kalászok elnyelték a hét kövér és tele kalászt. A fáraó erre fölébredt, és tisztában volt vele, hogy álmodott.
8. Másnap nyugtalannak érezte magát. Elküldött, összehívta Egyiptom minden írástudóját és bölcsét. A fáraó elbeszélte nekik az álmot, de nem akadt egy sem, aki a fáraó álmát meg tudta volna fejteni.
9. Ekkor a fõpohárnok így szólt a fáraóhoz: "Nekem most vissza kell emlékeznem vétségemre.
10. A fáraó megharagudott szolgájára, és fogva tartotta a testõrség parancsnokának házában, így engem és a fõsütõmestert is.
11. Azon az éjszakán álmunk volt, nekem és neki, s mindegyikünknek olyan álma, amelyiknek jelentõsége volt számunkra.
12. Ott volt velünk egy fiatal héber férfi, a testõrség parancsnokának rabszolgája. Ennek elbeszéltük álmunkat, s õ megfejtette nekünk. Mindegyikünknek megadta a megfelelõ jelentést.
13. Ahogy megfejtette, úgy teljesedett. Engem ismét visszahelyeztek hivatalomba, a fõsütõmestert fölakasztották."
14. A fáraó erre elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a börtönbõl, s miután megnyiratkozott és ruhát váltott, elindult a fáraóhoz.
15. A fáraó ezt mondta Józsefnek: "Álmot láttam, és senki sem tudja megfejteni. De hallottam rólad, hogy neked elég hallani az álmot, és meg tudod fejteni."
16. József így felelt a fáraónak: "Én nem tudok semmit, de Isten kinyilvánítja a fáraónak a jó hírt."
17. A fáraó tehát ezt mondta Józsefnek: "Álmomban a Nílus partján álltam.
18. A Nílusból hét kövér és szép tehén jött, és legelt a réten.
19. Azután láttam, hogy utánuk más hét nyomorúságos, csúnya és sovány tehén jön fel. Egész Egyiptomban nem láttam olyan csúnyákat, mint ezek voltak.
20. A sovány és csúnya tehenek felfalták a hét elsõt, a kövér teheneket.
21. De amikor a gyomrukba értek, nem látszott, hogy a gyomrukba jutottak, mert alakjuk éppen olyan csúnya volt, mint azelõtt. Erre fölébredtem.
22. Azután álmomban azt láttam, hogy egy száron hét teli és szép kalász nõtt,
23. de utánuk hét üres, kiaszott és a keleti széltõl megperzselt kalász hajtott ki.
24. A hét üres kalász elnyelte a hét jó kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nem tudták megfejteni."
25. József így válaszolt a fáraónak: "A fáraó álmai ugyanazok. Isten tudtára adta a fáraónak, amit tenni akar.
26. A hét szép tehén hét esztendõt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendõt jelent.
27. Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendõt jelent, és a hét száraz, s keleti széltõl perzselt kalász hét ínséges esztendõt jelent.
28. Erre gondoltam, amikor a fáraónak mondtam: Isten betekintést engedett a fáraónak abba, amit tenni készült.
29. Íme, hét esztendõ következik, amikor Egyiptom egész földjén nagy bõség uralkodik.
30. De utána jön hét ínséges esztendõ, s akkor Egyiptom földjén elfelejtik az egész bõséget. Az ínség Egyiptom egész földjét emészteni fogja.
31. Az éhínség következtében, ami bekövetkezik, semmit sem látnak majd az országban a bõségtõl, mert az nagyon nyomasztó lesz.
32. Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlõdött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erõsen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja.
33. Ezért a fáraó válasszon ki egy okos és bölcs férfit, s állítsa Egyiptom élére.
34. Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelõket az országban, hogy a bõség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt.
35. A most következõ hét bõ esztendõben az egész termést gyûjtsék össze, a gabonát a fáraó rendelkezésére helyezzék magtárba, hozzák a városokba és raktározzák el.
36. A gabona szolgáljon majd készletül az országnak a hét ínséges esztendõben, amely majd rátör Egyiptom földjére. Így az ország nem megy tönkre az éhínség miatt."
37. A beszéd tetszett a fáraónak és minden szolgájának.
38. A fáraó így szólt szolgáihoz: "Találhatnánk más olyan embert ezen kívül, akiben Isten szelleme van?"
39. Azután a fáraó így szólt Józsefhez: "Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos és bölcs volna, mint te.
40. Te állsz majd házam élén. Egész népem köteles engedelmeskedni parancsodnak, és én csak a trónommal foglak megelõzni."
41. A fáraó még ezt mondta Józsefnek: "Ezennel Egyiptom egész földje fölé rendellek."
42. Azután a fáraó levette pecsétgyûrûjét az ujjáról és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette, és aranyláncot akasztott a nyakába.
43. Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották elõtte: "Vigyázat!" Így emelte õt Egyiptom egész földje fölé.
44. A fáraó még így szólt Józsefhez: "Én vagyok a fáraó. Akaratod ellenére senki ne mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén."
45. A fáraó a Cofnát-Paneach nevet adta Józsefnek és feleségül adta neki Asznátot, Poti-Ferásznak, az oni papnak a lányát. Azután József bejárta Egyiptomot.
46. József 30 éves volt, amikor Egyiptom királya, a fáraó elõtt állt. József eltávozott a fáraótól és bejárta Egyiptom egész földjét.
47. A föld hét éven át bõségesen termett.
48. Õ összegyûjtött készletül minden fölösleget, ami Egyiptom földjén hét éven át adódott, és a városokba vitette. Minden városba behordatta a körülötte fekvõ földek termését.
49. József tehát felhalmozta a gabonát, mint a tenger fövényét, olyan tömegben, hogy le is mondott a megmérésérõl. Nem is lehetett megmérni.
50. Mielõtt kitört az éhínség, Józsefnek két fia született. Asznát, az oni papnak, Poti-Ferásznak a lánya szülte neki.
51. József az elsõszülöttet Manasszénak nevezte, mert - úgymond - "Isten elfeledtette velem minden nyomorúságomat és atyám egész házát."
52. A másodikat Efraimnak nevezte, mivel - úgymond - "Isten termékennyé tett nyomorúságom földjén."
53. Amikor Egyiptomban a hét bõ esztendõ eltelt,
54. megkezdõdött a hét ínséges esztendõ, ahogy József elõre megmondta. Éhínség tört ki minden országban, csak Egyiptom egész földjén volt kenyér.
55. Amikor azonban Egyiptom egész földje is éhezni kezdett, a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó minden egyiptominak ezt felelte: "Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond."
56. Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsûröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén.
57. Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftõl, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott.
Fejezet 42
1. Jákob hallotta, hogy Egyiptomban van gabona, ezért így szólt fiaihoz: "Mit késlekedtek még?
2. Nézzétek, hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek oda és vegyetek gabonát, hogy életben maradjunk és ne haljunk meg."
3. József tíz testvére le is ment Egyiptomba gabonát vásárolni.
4. Benjamint azonban, József öccsét, Jákob nem küldte el bátyjaival, mert - úgymond - valami szerencsétlenség érhetné.
5. Így azok között, akik (Egyiptomba) jöttek, megérkeztek Izrael fiai is, hogy gabonát vásároljanak, mivel Kánaán földjére is ránehezedett az ínség.
6. József volt az úr az országban: õ adott el gabonát az egész népnek. Amikor József bátyjai megérkeztek, földig meghajoltak elõtte.
7. József meglátta testvéreit, fölismerte õket, de úgy viselkedett velük, mint az idegenekkel, keményen rájuk szólt és megkérdezte: "Honnét jöttök?" "Kánaán földjérõl - felelték -, hogy gabonát vásároljunk."
8. József fölismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg õt.
9. József ekkor visszagondolt álmaira, amelyek róluk szóltak. Ezt mondta nekik: "Kémek vagytok, s csak azért jöttetek, hogy kikémleljétek az ország gyenge részeit."
10. Azok így válaszoltak: "Nem, urunk, hanem azért jöttek szolgáid, hogy gabonát vásároljanak.
11. Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk fiai, becsületes emberek vagyunk, szolgáid nem kémek."
12. De õ ellenkezett: "Nem úgy, csak azért jöttetek, hogy az ország gyenge helyeit kikémleljétek."
13. Azok ezt válaszolták: "Szolgáid tizenketten vannak; ugyanannak a férfinak a fiai Kánaán földjén. A legfiatalabb atyánknál van, egy pedig már nem él."
14. József ezt felelte: "Mégis úgy van, ahogy én mondtam: kémek vagytok. A fáraó életére! Próbára kell tenni benneteket!
15. Addig nem mehettek el innét, amíg legfiatalabb testvéretek el nem jön.
16. Küldjetek haza egyet magatok közül, hogy hozza el öcséteket. Ti többiek addig foglyok maradtok. Így vizsgáljuk ki állítástokat, hogy komolyan veszitek-e az igazságot.
17. Ha nem - a fáraó életére! -, akkor kémek vagytok." Azután három napig mindannyiukat õrizetben tartotta.
18. A harmadik napon így szólt hozzájuk: "Ha életben akartok maradni, ezt kell tennetek: én istenfélõ ember vagyok.
19. Ha valóban becsületes emberek vagytok, akkor egyiketek a testvérek közül maradjon fogságotok házában. Ti azonban elmehettek, és elvihetitek a gabonát éhezõ családotoknak.
20. De el kell hoznotok hozzám legfiatalabb testvéreteket. Akkor állítástok igazolódik és nem kell meghalnotok." Azok úgy tettek.
21. Késõbb így szóltak egymáshoz: "Valóban bûnösök vagyunk öcsénk miatt. Láttuk lelkének kínját, amikor kérlelt bennünket, de nem hallgattunk rá. Ezért ért bennünket ez a csapás."
22. Ruben így szólt hozzájuk: "Nem mondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a fiú ellen? De nem hallgattatok rám. Ezért most elégtételt vesznek véréért."
23. Nem tudták, hogy József érti õket, mivel tolmács közvetített közöttük.
24. Õ elfordult és sírt. Majd újra visszatért hozzájuk és beszélt velük. Azután Simeont elfogatta közülük, és szemük láttára megbilincseltette.
25. József parancsot adott, hogy töltsék meg zsákjukat gabonával, a pénzt tegyék mindegyiknek a takarmányos zsákjába és adjanak nekik élelmet az útra. Így is tettek.
26. Õk pedig szamaraikra rakták a gabonát és eltávoztak.
27. Amikor egyikük a szálláson kinyitotta a takarmányos zsákot, hogy szamarának enni adjon, észrevette a pénzt: a zsákjában volt felül.
28. Így szólt testvéreihez: "A pénzem ismét itt van. Nézzétek, itt van a zsákomban." Erre elvesztették bátorságukat, remegve néztek egymásra és mondták: "Mit tett velünk Isten?"
29. Mikor megérkeztek atyjukhoz Kánaánba, elmondtak neki mindent, ami velük történt:
30. "Az a férfi, aki az egész országnak parancsol, keményen ránk támadt és olyan embereknek tartott bennünket, akik ki akarják kémlelni az országot.
31. De mi azt feleltük neki, hogy becsületes emberek vagyunk, nem kémek.
32. Tizenketten vagyunk testvérek, ugyanannak az apának a fiai. Egy már nem él, a legfiatalabb pedig ez idõ szerint atyánknál van Kánaánban.
33. De az az ember, aki az országnak parancsol, azt válaszolta, hogy ebbõl tudom majd meg, hogy becsületes emberek vagytok: Egynek a testvérek közül itt kell maradnia, ti azonban vegyétek a gabonát, ami éhes családotoknak kell, és menjetek.
34. De a legfiatalabb testvéreteket el kell hoznotok hozzám. Ebbõl fogom megtudni, hogy nem vagytok kémek, hanem becsületes emberek. Akkor visszaadom testvéreteket és szabadon járhattok az országban."
35. Ezután kiürítették zsákjaikat. Mindegyikük erszénye ott volt felül a zsákjában. Amikor erszényüket meglátták, megijedtek õk is, atyjuk is.
36. Atyjuk, Jákob így szólt hozzájuk: "Megfosztotok gyermekeimtõl: József nincs többé, Simeon nincs többé, és most Benjamint is el akarjátok venni. Ránk kellett törnie mindezeknek."
37. Ruben ezt válaszolta atyjának: "Két fiamat megölheted, ha nem hozom vissza neked. Bízd rám, én visszahozom neked."
38. De õ csak ezt hajtogatta: "A fiam nem mehet le veletek. Testvére meghalt, õ egyedül maradt. Ha valami szerencsétlenség éri az úton, amerre mentek, õsz fejemet a sírba viszi a gond."
