Biblia egy év alatt.

A 168. napon az 1Királyok 21. fejezete Aháb király romlottságát és Isten ítéletét írja le, míg a 2Krónikák 21-22. fejezete Júda útját írja le az engedetlen királyok uralma alatt, emlékeztetve minket a feddhetetlenség fontosságára. Az Énekek Énekei 7. fejezete a szeretet és a szépség gazdag ünneplését kínálja, hangsúlyozva az örömöt, a vágyat és az odaadást az emberi kapcsolatokban, Isten jellemét tükrözve.

1. Ezek után az események után történt: Nabotnak, a jiszreelitának volt egy szõlõskertje Achábnak, Szamaria királyának a palotája mellett.

2. Acháb beszélt Nabottal. Így szólt hozzá: "Engedd át nekem a szõlõskertedet, hogy veteményeskertül szolgáljon nekem; egész közel fekszik házamhoz. Adok érte egy jobb szõlõskertet, vagy ha úgy tetszik jobban, kifizetem az árát pénzben."

3. Nabot azonban azt válaszolta Achábnak: "Az Úr óvjon attól, hogy atyáim örökségét átengedjem neked!"

4. Acháb hazament. Kedvetlen volt és haragos a válasz miatt, amit Nabot, a jiszreelita adott neki, amikor azt mondta: "Nem engedem át neked atyáim örökségét!" Leheveredett, befordult, és nem evett semmit.

5. Odament hozzá a felesége, Izebel és megkérdezte: "Mi van veled, hogy olyan kedvetlen vagy és nem eszel semmit?"

6. "Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal - felelte. Azt mondtam neki: Engedd át nekem szõlõskertedet arany ellenében, vagy ha úgy tetszik jobban, adok neked érte egy (másik) szõlõskertet. De az kijelentette: Nem engedem át neked atyáim örökségét!"

7. Felesége, Izebel erre azt mondta neki: "Hát nem vagy Izrael királya? Kelj föl, egyél és légy jókedvû. Majd én megkerítem a jiszreeli Nabot szõlejét."

8. Aztán leveleket írt, lepecsételte az õ pecsétjével és elküldte õket a Nabottal együtt lakó véneknek és elõkelõknek.

9. Ezt írta a levelekben: "Hirdessetek böjtöt és Nabotot ültessétek az asztalfõre, az emberek közé.

10. Aztán vele szemben két semmirekellõ ember kapjon helyet, akik tanúskodnak majd ellene és kijelentik: Káromoltad Istent és a királyt. Aztán vezessétek ki és kövezzétek agyon!"

11. S városának lakói, a vének és elõkelõk, akik együtt laktak vele a városban, úgy tettek, amint Izebel parancsolta, ahogy a nekik küldött levelekben írva volt.

12. Böjtöt hirdettek, és Nabotot az asztalfõre ültették az emberek közé.

13. Aztán elõkerült két ember, semmirekellõ ember, s leült vele szemben. Tanúságot tettek és kijelentették: "Nabot káromolta Istent és a királyt." Erre kivezették a város elé és agyonkövezték.

14. Majd jelentették Izebelnek: "Nabotot megköveztük, halott."

15. Mihelyt Izebel meghallotta, hogy Nabotot agyonkövezték, azt mondta Izebel Achábnak: "Nos, vedd birtokba Nabot szõlejét, amelyet nem akart neked pénzért átengedni. Mert Nabot nem él többé, halott."

16. Amikor Acháb meghallotta, hogy Nabot halott, fogta magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szõlejébe és birtokba vette.

17. Az Úr hallatta szavát és azt mondta a tisbei Illésnek:

18. "Indulj, menj el Achábhoz, Izrael királyához, aki Szamariában székel; épp Nabot szõlejében van, lement, hogy birtokba vegye.

19. És mondd meg neki: Így szól az Úr: Gyilkoltál és most még az örökséget is eltulajdonítod? Ezért azt mondja az Úr: Ott fogják a kutyák a te véredet is felnyalni, ahol Nabot vérét felnyalták a kutyák!"

20. Acháb azt mondta: "Hát rám találtál, ellenségem?" "Rád találtam" - felelte. "Mert arra adtad magad, hogy azt tedd, ami gonosznak számít az Úr szemében.

21. Lásd, romlást hozok rád, elsöpörlek, kiirtom Acháb (házából) mind aki férfi, a szolgát is, a szabadot is Izraelben.

22. Úgy bánok házaddal, mint Nebat fiának, Jerobeámnak a házával bántam; vagy Achija fiának, Básának a házával, haragomban, amit fölkeltettél bennem, s mert bûnbe vitted Izraelt.

23. [Izebelre pedig ezt mondja az Úr: A kutyák falják fel Izebelt Jiszreel mezején.]

24. Aki Acháb (házából) a városban hal meg, felfalják a kutyák, s aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka."

25. Valóban, nem volt ember, aki arra vetemedett volna, hogy azt tegye, ami gonosznak számít az Úr szemében, csak Acháb, mivel felesége, Izebel tévútra vitte.

26. Egészen gyalázatos dolgot mûvelt, amikor a bálványokhoz szegõdött, ahogy az amoriták tették, akiket az Úr elûzött Izrael elõl.

27. Amikor Acháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, vezeklõruhát öltött mezítelen testére és böjtölt. Aludni is vezeklõruhában tért és kedvetlenül járt-kelt.

28. Az Úr ezért így szólt a tisbei Illéshez:

29. "Látod, hogy megalázkodott elõttem Acháb? Mivel megalázkodott elõttem, nem hagyom, hogy életében rátörjön a baj házára, majd csak fia idejében sújtom házát romlással."

Fejezet 21

1. Amikor aztán Jehosafát megtért atyáihoz, Dávid városában temették el, atyái mellé. A fia, Jorám lett helyette a király.

2. A testvérei, vagyis Jehosafát fiai Azarja, Jechiel, Zekarjahu, Azarjahu, Michael és Sefatjahu voltak. Mindezek Jehosafátnak, Júda királyának voltak a fiai.

3. Atyjuk sok ajándékot adott nekik ezüstben, aranyban és drágaságokban, azonkívül megerõsített városokat Júdában. A királyságot azonban Jorámnak adta, mert õ volt az elsõszülött.

4. Miután Jorám elfoglalta atyja királyságát és megerõsödött benne, karddal megölette testvéreit, sõt Izrael fejedelmei közül is néhányat.

5. Harminckét esztendõs volt Jorám, amikor trónra lépett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben.

6. Izrael királyainak útjain járt, ahogyan Acháb háza tette. Acháb leánya volt ugyanis a felesége. Azt tette, ami gonosznak számított az Úr szemében.

7. Az Úr mégsem akarta elpusztítani Dávid családját a miatt a szövetség miatt, amelyet Dáviddal kötött, és mivel megígérte, hogy mécsest ad neki és fiainak minden idõben.

8. Az õ napjaiban Edom fellázadt Júda uralma ellen, és királyt tettek maguk fölé.

9. Jorám ekkor vezéreivel együtt kivonult, vele egész lovassága is. Éjszaka idején fölkelt, megverte a körülötte táborozó Edomot és lovasságának vezéreit.

10. Edom mégis elszakadt Júdától mind a mai napig. Ugyanebben az idõben pártolt el uralma alól Libna is. Elhagyta ugyanis az Urat, atyái Istenét,

11. sõt magaslatokat emelt Júda városaiban. Így kicsapongásba vitte Jeruzsálem lakóit és elpártolásba Júdát.

12. Ekkor egy írás érkezett hozzá Illés prófétától, ezzel a tartalommal: "Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem jártál atyádnak, Jehosafátnak útjain és Azának, Júda királyának útjain,

13. hanem Izrael királyainak útjára léptél, kicsapongásba vitted Júdát és Jeruzsálem lakóit, ahogyan ezt Acháb családja tette, sõt kiirtottad atyád családját, a testvéreidet, akik különbek voltak nálad, ezért,

14. nézd, az Úr súlyos csapást mér népedre, fiaidra, feleségeidre és minden vagyonodra.

15. Te magad meg súlyos betegségbe, bélbajba esel, úgyhogy a betegség következtében két éven belül kijönnek belõled a beleid."

16. Az Úr föl is ingerelte Jorám ellen a filiszteusok és a kusitákkal szomszédos arabok lelkét,

17. fel is vonultak Júda ellen, és elfoglalták. Egész vagyonát, amelyet királyi palotájában találtak, magukkal hurcolták, úgyszintén a gyermekeit és a feleségeit... Nem is maradt neki más fia, mint Achaszja, a legkisebbik fiú.

18. Mindezek után az Úr gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg.

19. Így tartott ez évrõl évre, és két év múlva, halála közeledtekor betegsége folytán kijöttek a belei. Így halt meg szörnyû kínok között. Népe neki nem gyújtott olyan halotti tüzeket, mint atyáinak.

20. Harminckét esztendõs volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Amikor meghalt, senki sem sajnálta. Dávid városában temették el, de nem a királyi sírboltban.

Fejezet 22

1. Jeruzsálem lakói Achaszját, a legkisebb fiút tették meg királlyá helyette, mert az idõsebbeket megölte egy rablócsapat, amely az arabok közt bejutott a táborba. Így lett király Achaszja, Jorámnak, Júda királyának fia.

2. Huszonkét esztendõs volt Achaszja, amikor uralkodni kezdett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Omri lánya volt, Atalja volt a neve.

3. Õ is Acháb családjának útjain járt, mert az anyja volt a tanácsadója, hogy gonoszságot vigyen végbe.

4. Azt tette hát, ami gonosz az Úr szemében, éppen úgy, mint Acháb családja, mert vesztére atyja halála után azok voltak a tanácsadói.

5. Az õ tanácsukat követte, azért ment el Jorámmal, Izrael királyával harcolni Hazael, Arám királya ellen Ramot-Gileádba. Az arámok azonban megsebesítették Jorámot,

6. mire visszatért Jiszreelbe, hogy gyógyíttassa sebeit, amelyeket Ramotban, Hazael arám király ellen vívott csatában kapott. Ekkor Achaszja, Jorám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa Jiszreelben a betegeskedõ Jorámot, Acháb fiát.

7. Achaszja pusztulása az Istentõl való volt, s az is, hogy elmenjen Jorámhoz. Megérkezése után ugyanis kivonult Jorámmal Jehu, Nimsi fia ellen, akit az Úr azért kent föl, hogy kiirtsa Acháb családját.

8. Amikor tehát Jehu Acháb családján végrehajtotta az ítéletet, ott találta Júda fõembereit és Achaszja testvéreinek fiait, akik szolgálatot teljesítettek Achaszja mellett, és õket is megölte.

9. Achaszját is kerestette. El is fogták, bár elrejtõzött Someronban. Aztán Jehu elé vitték és megölték. De azért eltemették, mert azt mondták: Jehosafát fia volt és az teljes szívébõl kereste az Urat. Azután nem volt senki se Achaszja családjából, akinek ereje lett volna az uralkodáshoz.

10. Amikor Atalja, Achaszja anyja látta, hogy fia meghalt, fölkelt, kiirtatta Júda házának egész királyi sarjadékát.

11. Jehosaba, a király leánya fogta Joást, Achaszja fiát, és ellopta a halálra szánt királyfiak közül. Aztán dajkájával együtt elhelyezte az ágyasházban. Így Jehosaba, Jorám király leánya, Jehojada fõpap felesége - minthogy Achaszja nõvére volt - elrejtette Atalja elõl, úgyhogy nem tudta megöletni.

12. Hat évig volt nála az Isten házában elrejtõzve, addig míg Atalja királynõ uralkodott az országban.

1. Térj vissza! Térj vissza, Sulammit! Térj vissza, térj vissza, hadd nézzünk meg! Mi az, mit akartok Sulammiton nézni? Tán a körtáncot kettõzött sorokban?

2. Mily szép a lábad a sarudban, fejedelmi leány! Csípõdnek hajlása olyan, mint valami ékszer, amelyet mûvészi kezek készítettek.

3. A köldököd akár egy kerek csésze. Ne hiányozzék a fûszerezett bor se! A hasad olyan, mint a búzarakás, amelyet liliomok kerítenek körül.

4. A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei.

5. A nyakad mása elefántcsonttorony, szemed a hesboni tavakhoz hasonlít, a Bat-Rabbim felé vezetõ kapunál. Az orrod olyan, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé néz.

6. Fejed, mint a Kármel, s fejeden a haj, mint a bíbor. Királyt tart bilincsben a hajfonatod.

7. Milyen szép vagy és milyen igézetes! Szerelmem, gyönyörûségem!

8. Akár a pálmafa, olyan a termeted, a melleid meg, mint a szõlõfürtök.

9. Elhatároztam: fölmegyek a pálmafára, s megszerzem gyümölcseit. A melleid legyenek szõlõfürtök, a leheleted almaillat,

10. A szád meg a bor a legjavából. Oly simán csúszik le a kedvesem (torkán), szelíden ömlik el az alvók ajakán.

11. Kedvesemé vagyok, utánam vágyódik.

12. Gyere, kedvesem, menjünk ki a mezõre, töltsük az éjszakát (kinn) a tanyákon!

13. Korán reggel menjünk ki a szõlõhegyre, nézzük meg, fakad-e a szõlõ vesszeje. Vajon kifeslettek-e virága bimbói, s a gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.

14. Illatot árasztanak a szerelem almái, sok pompás gyümölcs hever ajtónk elõtt. Frisset is, régit is tettem el neked, kedvesem!