Biblia egy év alatt.

A 157. napon Márk 7-8. fejezete kiemeli Jézus tanításait a belső tisztaságról és a hitről. A 23. zsoltár vigaszt nyújt nekünk, emlékeztetve arra, hogy az Úr a mi pásztorunk, aki gondosan vezet, védelmez minket, és megújítja erőnket a nehézségek közepette.

Fejezet 7

1. Egy alkalommal köré gyûltek a farizeusok néhány Jeruzsálembõl való írástudóval együtt.

2. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret.

3. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz.

4. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.

5. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: "Miért nem követik tanítványaid az õsök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?"

6. Ezt a választ adta nekik: "Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tõlem.

7. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.

8. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok."

9. Majd így folytatta: "Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére."

10. Mózes azt mondta: "Tiszteld apádat és anyádat" és: "Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon." Ti viszont ezt mondjátok:

11. Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy Korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek,

12. már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért.

13. Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal, amellyel azt átadjátok. És sok ehhez hasonlót tesztek."

14. Ismét magához szólította a népet. "Hallgassatok rám mindnyájan - mondta -, és értsétek meg:

15. Kívülrõl semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belõle származik, az teszi az embert tisztátalanná.

16. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!"

17. Amikor a tömeg elõl bement a házba, tanítványai megkérdezték tõle, mi a példabeszéd értelme.

18. Így felelt nekik: "Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülrõl kerül be az emberbe, nem szennyezheti be,

19. mert nem hatol a szívébe, hanem csak a gyomrába: aztán a félreesõ helyre kerül?" Ezzel tisztának minõsített minden ételt.

20. De hangoztatta, hogy ami kimegy az emberbõl, az teszi tisztátalanná az embert.

21. Mert belülrõl, az ember szívébõl származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság,

22. házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.

23. Ez a sok rossz mind belülrõl származik, és tisztátalanná teszi az embert.

24. Ezután elindult és Tírusz és Szidon környékére ment. Itt betért egy házba, és nem akarta, hogy tudjanak róla. De nem maradhatott rejtekben.

25. Egy asszony, akinek a lányát tisztátalan lélek szállta meg, hallott felõle, odasietett hozzá és a lába elé borult.

26. Az asszony görög volt, szírföníciai származású. Kérte, hogy ûzze ki a lányából a gonosz lelket.

27. Ezt mondta neki: "Hadd jól- lakni elõbb a gyermekeket. Nem való ugyanis elvenni a gyerekektõl a kenyeret, és a kiskutyának dobni."

28. De az így felelt: "Igen, Uram, de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak."

29. Erre így szólt hozzá: "Ezekért a szavakért menj, a gonosz lélek elhagyta lányodat."

30. Amikor hazaért, lányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.

31. Ezután ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidonon át a Galileai tóhoz ment, Dekapolisz határába.

32. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélõ süketet, és kérték, tegye rá a kezét.

33. Külön hívta a tömegbõl, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét,

34. föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: "Effata, azaz nyílj meg!"

35. Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetõen beszélt.

36. Megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették.

37. Szerfölött csodálkoztak, s hangoztatták: "Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélõképességüket."

Fejezet 8

1. Azokban a napokban ismét nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait.

2. "Sajnálom a tömeget - mondta -, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük.

3. Ha étlen engedem el õket, kidõlnek az úton, hisz többen közülük messzirõl jöttek."

4. Tanítványai ezt válaszolták: "Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?"

5. Megkérdezte tõlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét" - válaszolták.

6. Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép közt.

7. Egy kevés haluk is volt. Ezeket is megáldotta, s meghagyta, hogy osszák ki.

8. Ettek és jól is laktak, aztán fölszedték a maradékot: hét kosárral lett.

9. Lehettek vagy négyezren. Ezután hazaküldte õket,

10. maga pedig tanítványaival bárkába szállt, és Dalmanuta környékére ment.

11. Farizeusok mentek hozzá, vitatkozni kezdtek vele, és égi jelet kértek tõle, hogy próbára tegyék.

12. Lelke mélyébõl felsóhajtott: "Miért akar jelet ez a nemzedék? - mondta. Bizony mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet."

13. Otthagyta õket, ismét hajóba szállt és átkelt a túlsó partra.

14. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy.

15. Jézus a lelkükre kötötte: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!"

16. Egymás között arról beszélgettek, hogy nincs kenyerük.

17. Jézus észrevette és így szólt: "Mit tanakodtatok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindig érzéketlen a szívetek?

18. Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallottok? Nem emlékeztek rá,

19. hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" "Tizenkettõt" - felelték.

20. "S mikor a hetet a négyezernek, hány kosár lett tele a maradékkal, amit összeszedtetek?" "Hét" - mondták.

21. Erre újra kérdezte: "Még mindig nem értitek?"

22. Betszaidába értek. Egy vakot hoztak eléje és kérték, hogy érintse meg.

23. Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból. Itt nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, s megkérdezte tõle: "Látsz valamit?"

24. Az felnézett, s így szólt: "Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának."

25. Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent.

26. Erre hazaküldte, de elõbb figyelmeztette: "A faluba ne menj be!"

27. Ezután Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának környékére. Útközben megkérdezte tanítványait: "Kinek tartanak engem az emberek?"

28. Azok így válaszoltak: "Némelyek Keresztelõ Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának."

29. Erre megkérdezte tõlük: "Hát ti mit mondotok, ki vagyok?" Péter válaszolt: "A Messiás vagy."

30. A lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak róla senkinek.

31. Ezután arról beszélt nekik, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a fõpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad.

32. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki.

33. De õ hátrafordult, ránézett tanítványaira, s így korholta Pétert: "Távozz mögém sátán, mert nem az Isten dolgaival törõdsz, hanem az emberekével."

34. Összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.

35. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.

36. Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja?

37. Mert mit adhat cserébe az, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért?

38. Aki ez elõtt a házasságtörõ, bûnös nemzedék elõtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsõségében a szent angyalokkal."

1. (Dávid zsoltára.) Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt,

2. zöldellõ réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel

3. és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven.

4. Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad.

5. Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted.

6. Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök idõkön át.