Biblia egy év alatt.

A tizenötödik napon tanúi lehetünk Izrael családjának növekedésének. A Teremtés könyve 29-30. fejezetei leírják Jákob bonyolult házasságait Leával és Ráhellel, a nővérek közötti rivalizálást, valamint azoknak a gyermekeknek a születését, akikből Izrael törzsei születtek. A Jób 19-20. fejezetei a Biblia egyik legerőteljesebb kijelentését tartalmazzák: „Tudom, hogy az én Megváltóm él”, ami Jób rendíthetetlen hitét bizonyítja a rendkívüli szenvedés közepette. A Példabeszédek 3:5-8 időtlen tanácsot kínál nekünk, hogy teljes szívünkből bízzunk az Úrban, ne a saját értelmünkre támaszkodjunk.

Fejezet 29

1. Ezután Jákob elindult és elérkezett kelet fiainak országába.

2. Körülnézett, és a pusztában meglátott egy kutat, amelynél éppen három juhnyáj tartózkodott. Ugyanis ebbõl a kútból itatták a nyájakat. A kút nyílását elzáró kõ igen nagy volt.

3. A követ csak akkor hengerítették el a kút nyílásáról, ha minden nyáj együtt volt. Megitatták a juhokat, és a követ ismét visszatolták a helyére, a kút nyílása fölé.

4. Jákob megszólította õket: "Testvéreim, honnét valók vagytok?" "Háránból vagyunk" - válaszolták.

5. Tovább kérdezte: "Ismeritek-e Lábánt, Nachor fiát?" "Ismerjük" - felelték.

6. Azután ezt kérdezte: "Jól megy a sora?" Azok így feleltek: "Jól, éppen ott jön a lánya, Ráchel a juhokkal"

7. Erre ezt mondta: "Nézzétek, még hosszú a nap, még nincs itt az ideje, hogy az állatokat összetereljétek. Itassátok meg a juhokat és legeltessétek õket tovább."

8. Azok ezt válaszolták: "Addig nem tehetjük, amíg nincs együtt minden nyáj. Majd csak akkor hengerítjük el a követ a kút nyílásáról és itatjuk meg a juhokat."

9. Amíg velük beszélt, megérkezett Ráchel, apja juhaival, õ ugyanis pásztor volt.

10. Mikor Jákob meglátta Ráchelt, anyja testvérének, Lábánnak lányát és anyja testvérének, Lábánnak juhait, Jákob odalépett, elhengerítette a követ a kút nyílásáról és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait.

11. Azután Jákob megcsókolta Ráchelt és hangos sírásra fakadt.

12. Majd Jákob elbeszélte Ráchelnek, hogy õ apjának rokona, mégpedig Rebekka fia. Az elsietett, és megvitte a hírt apjának.

13. Amikor Lábán hírt vett Jákobról, nõvére fiáról, eléje sietett, megölelte, megcsókolta és házába vezette. Õ pedig elbeszélt Lábánnak mindent, ami történt.

14. Lábán így szólt hozzá: "Igen, te az én csontom és húsom vagy." Õ pedig egy hónapig nála maradt.

15. Lábán így szólt Jákobhoz: "Ingyen akarsz nekem szolgálni, mivel rokonom vagy? Mondd meg, mi legyen a béred?"

16. Lábánnak két lánya volt: az idõsebbet Leának, a fiatalabbat Ráchelnek hívták.

17. Lea szeme kifejezéstelen volt, Ráchel azonban alakra és arcra is szép.

18. Jákob szerette Ráchelt, azért így szólt: "Hét évig szolgálok neked fiatalabb lányodért, Ráchelért."

19. Lábán ezt válaszolta: "Jobb, ha neked adom, mint idegen férfinek, maradj hát nálam."

20. Jákob hét évig szolgált Ráchelért, de olyannak tûnt szemében, mint egy nap, annyira szerette.

21. Azután Jákob így szólt Lábánhoz: "Add ki feleségemet, hogy elvegyem, az idõm letelt."

22. Lábán összehívta a helység minden emberét, és ünnepi lakomát rendezett.

23. Este azonban vette a lányát, Leát, és bevitte hozzá, s õ vele hált.

24. Lábán a rabszolganõjét, Szilpát adta Leának szolgálóul.

25. Reggel kiderült, hogy Lea volt. Jákob ezt mondta Lábánnak: "Miért szedtél rá?"

26. Lábán így felelt: "Vidékünkön nem szokás a fiatalabbat férjhez adni az idõsebb elõtt.

27. Töltsd ki vele végig a menyegzõs hetet, s akkor majd a másikat is neked adom azért a szolgálatért, amit további hét esztendõn át teljesítesz."

28. Jákob így is tett. Kitöltötte vele a menyegzõs hetet. Akkor feleségül adta neki a lányát, Ráchelt.

29. Lábán lányának, Ráchelnek a Bilha nevû rabszolganõjét adta szolgálóul.

30. Ezentúl Ráchellel is együtt élt. Õt jobban szerette, mint Leát. Így még további hét éven át szolgált neki.

31. Amikor az Úr látta, hogy Lea háttérbe szorul, megnyitotta méhét, Ráchel ellenben meddõ maradt.

32. Lea fogant és fiút szült, akit Rubennek nevezett, "mivel - úgymond - az Úr meglátta nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem."

33. Azután ismét fogant, és fiút szült. Ezt mondta: "Az Úr meghallotta, hogy háttérbe szorultam, azért adta ezt nekem." Simeonnak nevezte el.

34. Újra fogant, és fiút szült. Ezt mondta: "Most végre felém fordul a férjem, mivel három fiút szültem neki." Ezért Lévinek nevezte.

35. Még egyszer fogant, és fiút szült, és így szólt: "Most már dicsõíteni akarom az Urat!" Azért Júdának nevezte. Több gyermeket azután nem szült.

Fejezet 30

1. Mikor Ráchel látta, hogy nem szül gyermeket Jákobnak, féltékeny lett nõvérére, és így szólt Jákobhoz: "Adj nekem gyermeket, különben meghalok!"

2. Jákob dühös lett Ráchelre, s ezt mondta: "Talán helyettese vagyok Istennek, aki megtagadta tõled a gyermekáldást?"

3. Az így válaszolt: "Itt van a szolgálóm, Bilha. Menj be hozzá, hogy majd a térdemen szüljön, és én is gyermekhez jussak általa."

4. Így a szolgálóját feleségül adta neki, és Jákob együtt volt vele.

5. Bilha fogant, és fiút szült Jákobnak.

6. Ráchel így szólt: "Isten igazságot szolgáltatott nekem, meghallgatta kérésemet és fiút ajándékozott nekem." Ezért Dánnak nevezte.

7. Bilha, Ráchel szolgálója ismét fogant és második fiút szült Jákobnak.

8. Ráchel ekkor így szólt: "Isten harcát kellett megharcolnom nõvéremmel, és gyõztem." Ezért Naftalinak nevezte el.

9. Mikor Lea látta, hogy nem szül több gyermeket, vette szolgálóját, Szilpát, és feleségül adta Jákobnak.

10. Szilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákobnak.

11. Lea erre így szólt: "Szerencse föl!" - és Gádnak nevezte.

12. Majd Szilpa, Lea szolgálója másik fiút szült Jákobnak,

13. Lea erre ezt mondta: "Én boldog! Hiszen a lányok boldognak hirdetnek majd engem!" Ezért Ásernek nevezte.

14. Ruben egyszer búzaaratás idején kiment a mezõre, mandragórát talált, és anyjának, Leának adta. Ráchel így szólt Leához: "Adj nekem is a fiad mandragórájából."

15. "Nem elég neked - válaszolta -, hogy a férjemet elvetted, még a fiam mandragóráját is el akarod venni?" Ráchel így felelt: "No, akkor az éjjel aludjon a fiad mandragórájáért veled."

16. Amikor tehát Jákob este megjött a mezõrõl, Lea eléje ment és azt mondta: "Hozzám kell jönnöd, mivel a fiam mandragórájáért lefoglaltalak magamnak." Így nála aludt.

17. Isten meghallgatta Leát, fogant, és ötödik fiút szült Jákobnak.

18. Lea így szólt: "Isten megjutalmazott, mivel a szolgálómat odaadtam férjemnek."

19. Ezért Isszachárnak nevezte. Lea ismét fogant, és hatodik fiút szült Jákobnak.

20. Erre azt mondta Lea: "Isten jó ajándékot adott nekem. Most már nálam marad a férjem, mivel hat fiút szültem neki." Zebulunnak nevezte.

21. Azután egy leányt szült, s Dinának nevezte.

22. Isten megemlékezett Ráchelrõl. Isten meghallgatta és megnyitotta méhét.

23. Fogant és fiút szült. Így szólt: "Isten elvette gyalázatomat."

24. Ezért Józsefnek nevezte, s közben ezt mondta: "Az Úr adjon még egy fiút hozzá."

25. Miután Ráchel megszülte Józsefet, Jákob így szólt Lábánhoz: "Bocsáss el, hogy hazámba, földemre költözzem.

26. Add ki feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hogy elmehessek. Jól tudod, milyen szolgálatot tettem neked."

27. Lábán így felelt: "Ha kegyelmet találtam szemedben... jövendölés útján megtudtam, hogy Isten miattad áldott meg."

28. Azután folytatta: "Határozd meg a bért, amit követelsz, és megadom neked."

29. Õ így felelt: "Magad tudod, hogyan szolgáltalak és hogy mi lett állatállományodból.

30. Mielõtt idejöttem, kevés vagyonod volt, de hatalmasan felszaporodott. Az Úr minden lépésemben megáldott téged. De mikor gondoskodom már saját otthonomról?"

31. "Mit adjak neked?" - kérdezte. Jákob így felelt: "Ne adj semmit, hanem fogadd el a következõ indítványt, s akkor ismét legeltetem nyájadat.

32. Ma végigmegyek juhaid és kecskéid között. A bárányok közül különíts el minden sötét színû állatot, a kecskék közül pedig minden csíkosat és foltosat: ez az én bérem.

33. A jövõben ebben mutatkozik meg becsületességem: Ha jössz és bérem után nézel, akkor ami a kecskék között nem csíkos és foltos és a bárányok között nem sötét színû, azt mind úgy kell tekinteni, mint amit tõlem loptak."

34. Lábán így felelt: "Jó, legyen ahogy mondtad."

35. Még azon a napon elkülönítette a csíkos és foltos kecskét, mindegyiket, amelyiken volt valami fehér, továbbá minden sötét szõrû bárányt és átadta fiainak.

36. Azután három nap járásnyi térközt jelölt ki maga és Jákob között, Jákob pedig Lábán többi juhát, kecskéjét legeltette.

37. Jákob friss nyárfa-, mandula- és platángallyakat hozott, fehér sávokat vágott rajtuk, úgy, hogy a gallyak fehérsége elõtûnt.

38. Azután a csíkozott vesszõket egyenesen az állatok elé helyezte az ivóvályúkba és a víztartályokba, amelyekhez az állatok inni jártak. Ugyanis akkor párosodtak, amikor inni mentek.

39. Az állatok tehát a vesszõk elõtt párosodtak. Ezért az állatok csíkos, pettyes és foltos kicsinyeket ellettek.

40. Jákob elkülönítette a bárányokat, és az állatoknak a tekintetét ismét a csíkosra és a feketére irányította. Külön nyájakat állított össze magának, és nem keverte õket Lábán nyájaihoz.

41. Valahányszor az erõs állatok üzekedni kezdtek, Jákob a vesszõket az állatok elé helyezte az ivóvályúkba, hogy a vesszõk elõtt párosodjanak.

42. A gyenge állatok elé azonban nem tette oda õket. Így a gyengék Lábánnak jutottak, az erõsek Jákobnak.

43. Ezért az ember rendkívül gazdag lett. Számos aprómarhája, szolgálója, tevéje és szamara volt.

Fejezet 19

1. Jób akkor válaszolt és így szólt:

2. Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni?

3. Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök?

4. Még akkor is, ha hibáztam volna, és ha bûnömben megátalkodnék,

5. csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek?

6. Ismerjétek el, hogy Isten alázott meg, és õ volt, aki körülvett hálójával.

7. Ha erõszak miatt kiáltok, nem felel, és ha segítségért, akkor nincs igazam.

8. Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett.

9. Levetette rólam ünneplõ ruhámat, fejemrõl elragadta koronámat.

10. Megtört körös-körül, hogy belepusztulok, kitépte reményem, ahogy a fát szokták.

11. És fölszította ellenem haragját, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék.

12. Egyesült erõvel jönnek seregei, ellenem sáncokat hánynak, és a sátorom körül táboroznak.

13. Testvéreim távol tartják magukat tõlem, barátaim egészen elidegenedtek.

14. Akik közel voltak és ismertek, mind elmaradtak, házam vendégei mind elfelejtettek.

15. Még a szolgálók is idegennek néznek, csak valami jöttment vagyok a szemükben.

16. Szolgámat ha hívom, nem ad feleletet, úgy kell kérlelnem kedveskedõ szóval.

17. Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim.

18. Még a gyerekek is megvetnek, kicsúfolnak, amikor fölkelek.

19. Menekülnek tõlem, akikkel barátkoztam, akiket szerettem, ellenséggé lettek.

20. És a bõröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak.

21. Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek keze.

22. Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal?

23. Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné õket egy táblára!

24. Ó, bár vasvésõvel, aztán íróónnal örökre bevésnék õket a sziklába!

25. Tudom jól, él ügyem szószólója, õ lép majd föl utoljára a földön.

26. Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testembõl az Istent.

27. Látni fogom, s õ a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet.

28. Ti azt gondoljátok: "Hogyan üldözzük, hogy leljük meg benne a dolog gyökerét?"

29. De a kard élétõl mégiscsak féljetek, mert a bûnök ellen harcra kél a harag. Vegyétek észbe: Él még az ítélõ!

Fejezet 20

1. Naamai Cofár válaszolt és így szólt:

2. Elmém erre válaszolni kíván, nagy bennem emiatt a nyugtalanság.

3. Hallom, szégyenszemre megdorgálnak, s szél ad feleletet meggyõzõdésemre.

4. Õsidõktõl fogva tudod te ezt talán, amióta ember lakozik a földön?

5. Álnok ujjongása biz" nem tart sokáig, bûnös kéjelgése csak egy pillanatig.

6. Még ha büszkesége az égig érne is, és ha a felhõket verné is a feje,

7. akárcsak a ganéj, eltûnik örökre, és akik látták, megkérdezik, hová lett.

8. Mint álom eltûnik, meglelni nem lehet, éjjeli látomás módján elenyészik.

9. A szem, amely látta, most már nem láthatja, nem pillanthatja meg többé az otthona.

10. A szegények kárát fiai térítik, gyermekei szerzik vissza a vagyonát.

11. Akármilyen ifjú, s erõs még a csontja, mégis vele együtt leroskad a porba.

12. Hogyha a gonoszság édes is szájában, úgyhogy a nyelve alatt rejtegeti,

13. s csínján bánik vele, el nem ereszti, ínyéhez szorítja, úgy tartogatja,

14. beleiben mégis mássá lesz az étel, kígyóméreggé válik bensejében.

15. Gazdagságot zabált, most aztán kihányja, testébõl az Isten újra kihajtja.

16. Vipera mérge volt, mit magába szívott, és ami megöli, kígyó fullánkja lesz.

17. Nem nézhet vidáman olajpatakokra, sem a tejjel-mézzel tele folyamokra.

18. Visszaadja, amit nyert, nincsen örömére, s mit kufárkodva szerzett, annak sem örül.

19. Mert romba döntötte a szegény kunyhóját, s bár nem õ építette, elvette a házat.

20. Mivel sose tudott betelni a gyomra, nem mentheti meg semmiféle kincse.

21. Zabáló kedvétõl semmi sem menekült, ezért boldogsága sem tart soká.

22. Noha gazdag, nélkülözést szenved, és nyomorúságnak súlya szakad rá.

23. Haragjának tüzét küldi rá az Isten, nyilai hullanak rá, mint a záporesõ.

24. Hogyha elkerüli a vasfegyvereket, akkor egy acélból való íj döfi át.

25. A nyílnak vesszeje kiáll a hátából, mint a villám, áthatol epéjén a hegye. Elárasztják a reá váró szörnyûségek,

26. eltesznek számára minden sötétséget. Olyan tûz emészti, amit nem gyújtott senki, és föléget mindent, ami van sátrában.

27. Az egek derítenek fényt a bûneire, fölkel ellene az egész földkerekség.

28. Házát az áradat magával ragadja, a haragnak napján elsodorja.

29. Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ez az öröksége, mit Isten ad neki.

5. Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz.

6. Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet.

7. Ne tartsd magadat bölcsnek, inkább féld az Urat és kerüld a rosszat!

8. Javára lesz ez a testednek, üdítõ balzsam a csontjaidnak.