Biblia egy év alatt.

A 108. napon az 1Sámuel 13-14. fejezetei bemutatják Saul kihívásait, beleértve az engedetlenségét és Jonatán bátorságát a csatában. Az 58. zsoltár isteni igazságszolgáltatást követel a gonoszok ellen, emlékeztetve minket arra, hogy Isten fenntartja az igazságosságot és szorosan figyeli az emberi cselekedeteket.

Fejezet 13

1. Saul... éves volt, amikor Izrael királya lett, és... évig uralkodott Izrael fölött.

2. Saul kiválasztott magának háromezer embert Izraelbõl. Kétezren Saullal voltak Michmászban és Bétel hegyvidékén, ezren meg Jonatánnal Gebában, Benjamin (földjén). A nép többi részét hazaküldte, mindenkit a maga sátorába.

3. Történt, hogy Jonatán leütötte a filiszteusok helytartóját, aki Gibeában székelt, s a filiszteusok hírét vették, hogy a héberek fellázadtak. Saul mindenütt megfúvatta a harsonákat az országban,

4. így egész Izrael megtudta az újságot: "Saul leütötte a filiszteusok helytartóját, s Izrael magára vonta a filiszteusok haragját." A nép Gilgalban Saul köré gyûlt.

5. De a filiszteusok is egybegyûltek, hogy harcba szálljanak Izraellel: háromezer harci szekér, hatezer ló és annyi gyalogos, mint a tenger partján a föveny. Kivonultak, és Michmász közelében ütöttek tábort, Bet-Aventõl keletre.

6. Amikor Izrael fiai látták, hogy szorult helyzetbe kerültek, s a népet nagyon szorongatják, a nép barlangokba, üregekbe, sziklahasadékokba s a föld alá, ciszternákba rejtõzött.

7. Sõt a Jordán gázlóin át Gád és Gileád földjére menekültek. Saul még mindig Gilgalban volt, s az egész nép aggódott érte.

8. Hét napig várt, addig az idõpontig, amelyet Sámuel meghatározott. De Sámuel nem érkezett meg Gilgalba, s népe magára hagyta Sault, szétszéledt.

9. Erre azt mondta: "Hozzatok ide égõáldozatot és közösségi áldozatot.

10. Amikor épp készen lett az égõáldozat bemutatásával, lám, Sámuel megérkezett. Saul eléje ment, hogy üdvözölje.

11. Sámuel azonban így szólt: "Mit tettél?" "Mivel láttam - felelte Saul -, hogy a nép cserbenhagyott és szétszéledt, te a megbeszélt idõre nem érkeztél meg, a filiszteusok azonban összegyûltek Michmászban,

12. gondoltam: a filiszteusok kivonulnak ellenem Gilgalba, mielõtt még az Urat kiengesztelném. Azért bátorságot vettem, s bemutattam az égõáldozatot.

13. Erre Sámuel ezt mondta Saulnak: "Ostobaságot csináltál! Ha teljesítetted volna az Úrnak, Istenednek parancsát, amelyet adott neked, az Úr is fenntartotta volna uralmadat Izrael fölött örök idõkre.

14. De így még a te uralmadat sem tartja fenn. Az Úr keresett egy szíve szerinti embert, s ezt rendelte az Úr népe fölé fejedelemnek, mivel nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt neked."

15. Erre Sámuel elindult, elhagyta Gilgalt és ment a maga útján. A maradék nép azonban felvonult Saullal, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Amikor Gilgalból Benjamin földjére, Gebába értek, Saul szemügyre vette a népet, amelyik kitartott mellette - mintegy hatszáz férfi.

16. Saul és Jonatán, a fia, valamint a vele levõ csapata Benjamin (földjén) Gebában állomásoztak, a filiszteusok meg Michmászban táboroztak.

17. A filiszteusok táborából kivonult egy csapat - három részre osztva - fosztogatni. Az egyik csoport Saul vidékére tört be, Ofra irányában,

18. a másik Bet-Horon felé tartott, a harmadik meg a felé a domb felé vette az irányt, amely a Hiénák völgye fölött emelkedik s a puszta felé néz.

19. Akkoriban Izrael egész földjén nem volt kovács, mert a filiszteusok azt mondták: "Meg kell akadályozni, hogy a héberek kardot meg lándzsát csináljanak maguknak."

20. Ezért egész Izraelnek a filiszteusokhoz kellett fordulnia, ha az ekevasat vagy a baltát, a fejszét, vagy az ösztökét meg akarták éleztetni.

21. Kétharmad sékelbe került az ekevas és a balta, és egyharmad sékelbe a fejsze élesítése meg az ösztöke kiegyenesítése.

22. Ezért a michmászi csata napján sem kard, sem lándzsa nem volt senkinek a kezében Saul és Jonatán egész seregében, csak Saulnak és fiának, Jonatánnak volt ilyen.

23. A filiszteusok egy elõõrse Michmász szorosáig elõrehatolt.

Fejezet 14

1. Az egyik nap Saul fia, Jonatán így szólt a fegyverhordozójához: "Gyere, hatoljunk elõre a filiszteusok elõörséig, amely a szorosban állomásozik." Atyjának azonban nem jelentette a dolgot.

2. Saul Geba szélén egy gránátalmafa alatt ült, a szérû mellett. Azoknak az embereknek a száma, akik vele voltak, mintegy hatszázra rúgott.

3. Achija viselte az efodot, Achitubnak a fia, Ikabod testvéréé, (aki) Pinchásznak volt a fia, Élinek, az Úr silói papjának a fiáé. Az emberek mit sem tudtak róla, hogy Jonatán elment.

4. A szorosnak, amelyen Jonatánnak át kellett kelnie, hogy a filiszteusok elõõrséig eljusson, az egyik végénél is volt egy sziklacsúcs s a másik végénél is volt egy sziklacsúcs; az egyiket Bocecnak hívták, a másikat Szennének.

5. Az egyik szikla az északi oldalon állt, Michmásszal átellenben, a másik a déli oldalon, Gebával szemben.

6. Jonatán így szólt fegyverhordozójához: "Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az elõõrséig. Hátha tesz valamit értünk az Úr, hiszen nincs semmi akadálya annak, hogy az Úr gyõzelmet adjon, akár sokan vagyunk, akár kevesen."

7. Fegyverhordozója ezt felelte: "Tégy úgy, amint a kedved tartja; ami engem illet, az én szívem olyan, mint a te szíved."

8. Jonatán így folytatta: "Menjünk hát oda azokhoz az emberekhez, és mutatkozzunk elõttük.

9. Ha aztán odaszólnak: Várjatok míg odamegyünk, akkor megállunk a helyünkön és nem megyünk át hozzájuk.

10. Ha azonban azt mondják: Gyertek le hozzánk, akkor lemegyünk, mert az Úr kezünkbe adja õket. Ez lesz nekünk a jel."

11. Amikor mind a ketten megjelentek a filiszteusok elõõrsei elõtt, a filiszteusok azt mondták: "Nézzétek, ott jönnek a héberek az üregekbõl, ahová elrejtõztek."

12. Aztán odaszóltak az elõõrs tagjai Jonatánnak és fegyverhordozójának: "Gyertek le hozzánk! Mondanivalónk volna számotokra." Erre Jonatán meghagyta fegyverhordozójának: "Gyere utánam, mert az Úr Izrael kezébe adta õket!"

13. Jonatán négykézláb felkapaszkodott, s utána a fegyverhordozója is. A filiszteusok elestek Jonatán elõtt, s fegyverhordozója utána végzett velük.

14. Ez volt az elsõ vérfürdõ, amelyet Jonatán és fegyverhordozója rendezett, mintegy húsz ember...

15. Erre nagy félelem kerítette hatalmába a tábort a nyílt mezõn; az elõõrsöt is, a portyázó csapatot is rettegés fogta el. Még a föld is megindult, úgyhogy nagyon megijedtek az Istentõl.

16. Amikor Saul õrszemei, akik Benjamin (földjén), Gebában tartózkodtak, körülnéztek, azt látták, hogy a tábor ide-oda mozog.

17. Akkor Saul megparancsolta az embereknek, akik körülötte voltak: "Tartsatok számbavételt, s nézzétek meg, ki tûnt el közülünk." Megejtették a számbavételt, s lám, Jonatán és fegyverhordozója hiányzott.

18. Ekkor Saul azt mondta Achijának: "Hozd ide az efodot!" Abban az idõben ugyanis õ viselte az efodot Izrael fiai elõtt.

19. Míg Saul beszélt a pappal, a filiszteusok táborában egyre nagyobb lett a lárma. Ezért Saul így szólt a paphoz: "Húzd vissza a kezed!"

20. Aztán Saul és vele levõ csapata kivonultak, s amikor a csata színhelyére értek, lám, egymásnak szegezték a kardjukat, s óriási zûrzavar uralkodott.

21. De azok a héberek, akik már régóta a filiszteusokkal tartottak és velük együtt kivonultak harcolni, azok elpártoltak, és Izrael azon fiaihoz csatlakoztak, akik Saullal és Jonatánnal tartottak.

22. Amikor Izraelnek azok a fiai, akik Efraim hegyén rejtõzködtek, meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, utánuk eredtek és harcoltak ellenük.

23. Így segítette az Úr azon a napon gyõzelemre Izraelt. Egész Bet-Horonon túlig csatáztak.

24. Saul azon a napon nagy megtartóztatást rendelt el, s ezt az átkot mondta a népre: "Átkozott mindenki, aki este elõtt ételt vesz magához, mindaddig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen." Ezért az egész nép nem vett magához ételt.

25. Volt ott a föld felszínén egy mézzel tele lép.

26. Az emberek odamentek a léphez, s bár kicsordult belõle a méz, senki sem emelte a szájához, mert féltek az átoktól.

27. Csak Jonatán nem hallotta, hogy atyja milyen esküre kötelezte a népet. Kinyújtotta hát botja végét, amelyet a kezében tartott, és belemártotta a lépesmézbe és a szájához emelte. A szeme nyomban felragyogott.

28. Az egyik ember azonban megszólalt és így beszélt: "Atyád átkot mondott a népre e szavakkal: Mindenki legyen átkozott, aki ma valamit magához vesz."

29. "Atyám romlásba dönti az országot - válaszolta Jonatán. Nézzétek, hogy felragyogott a szemem, mivel egy kis mézet ettem.

30. Hátha még bõségesen ehettek volna az emberek a zsákmányból, amit ellenségeiktõl szereztek! Hát nem sokkal nagyobb volna akkor a filiszteusok veresége?"

31. Így azon a napon Michmásztól Ajalonig megverték a filiszteusokat.

32. Az emberek nagyon kimerültek voltak. Ezért az emberek nekiestek a zsákmánynak, fogták a kecskét-juhot, a marhát és a borjút, s levágták a puszta földön. Sõt, az emberek a vért is elfogyasztották.

33. Jelentették hát Saulnak: "A nép vétkezik az Úr ellen: a vérrel együtt eszi a húst." Erre azt mondta a hírhozóknak: "Gurítsatok ide egy nagy követ!"

34. Aztán megparancsolta Saul: "Vegyüljetek az emberek közé, és mondjátok meg nekik: Mindenki hozza ide elém a marháját és a juhát, s itt vágja le. Aztán megehetitek, de ne vétkezzetek az Úr ellen, hogy a vérrel együtt eszitek a húst." Az emberek ezért - ami épp kinek-kinek a kezében volt -, azt még azon éjszaka odavitték és ott vágták le.

35. Saul akkor oltárt emelt az Úrnak. Ez volt az elsõ oltár, amit Saul az Úrnak emelt.

36. Saul azt mondta: "Menjünk, s az éjszaka folyamán vegyük üldözõbe a filiszteusokat, szerezzünk tõlük zsákmányt, míg meg nem virrad; ne hagyjunk egyetlen embert sem élve." "Tégy úgy - válaszolták neki -, amint jónak látod." De a pap így szólt: "Elõször járuljunk az Úr elé!"

37. Saul tehát megkérdezte az Urat: "Üldözõbe vegyem a filiszteusokat? Izrael kezére adod õket?" Ám ezen a napon nem adott feleletet.

38. Erre Saul megparancsolta: "Ide, elém mind, akik a nép fõemberei vagytok! Járjatok utána és derítsétek ki, ki követett el ma bûnt.

39. Mert amint igaz, hogy az Úr él, még ha a fiam, Jonatán bizonyul is vétkesnek, meg kell halnia." De senki sem adott neki feleletet az egész népbõl.

40. Erre így szólt egész Izraelhez: "Álljatok az egyik oldalra, én és fiam, Jonatán meg a másik oldalra." A nép ezt válaszolta Saulnak: "Tégy úgy, amint jónak látod."

41. Akkor Saul imádkozott: "Uram, Izraelnek Istene, miért nem feleltél ma szolgádnak? Ha bûn nehezedik rám vagy fiamra, Jonatánra, akkor, Uram, Izraelnek Istene, adj urimot, ha azonban népedet, Izraelt terheli vétek, adj tummimot." A sorsvetés Jonatánra és Saulra esett, a nép pedig bûntelennek bizonyult.

42. Saul erre folytatta: "Döntsön a sorsvetés köztem és fiam, Jonatán közt!" S Jonatánra esett (a sorsvetés).

43. Most Saul így szólt Jonatánhoz: "Valld meg, mit tettél!" Jonatán megvallotta, s azt mondta: "Csak épp megkóstoltam a mézet a botom hegyével, amely a kezemben volt. Itt vagyok, halálra készen!"

44. Saul így válaszolt: "Isten ezt meg azt tegye velem, igen, Jonatán, meg kell halnod!"

45. De a sereg így szólt Saulhoz: "Jonatán haljon meg, aki ezt a nagy gyõzelmet kivívta Izraelben? Nem, azt nem lehet. Amint igaz, hogy az Úr él: egyetlen haja szála sem hullhat a földre! Hisz Istennel vívta ki ezen a napon a gyõzelmet!" Így a nép fölmentette Jonatánt, s nem kellett meghalnia.

46. Saul meg lemondott a filiszteusok üldözésérõl, és a filiszteusok hazatértek...

47. Amikor Saul megszilárdította Izrael fölötti uralmát, körös-körül minden ellenségével harcba szállt, Moábbal, az ammonitákkal, Edommal, Coba királyával és a filiszteusokkal. Amerre csak járt, mindenütt gyõzött.

48. Hõsies tetteket vitt végbe, megverte az amalekitákat és kiszabadította Izraelt azok kezébõl, akik fosztogatták.

49. Saulnak Jonatán, Isjo és Malkisua volt a fia. Az idõsebbik lányát Merabnak hívták, a fiatalabbat Michalnak.

50. Saul feleségének Achinoam volt a neve, s Achimaac lánya volt. Seregének vezérét Abnernek hívták és Saul nagybátyjának, Nernek volt a fia.

51. Saul apja, Kis, és Abner apja, Ner, Abiel fiai voltak.

52. A filiszteusok elleni háború mindaddig tombolt, ameddig csak Saul élt. Amikor Saul meglátott egy bátor, harcra termett férfit, mindig szolgálatába fogadta.

1. (A karvezetõnek a "Ne töröld el" szerint - miktam Dávidtól.)

2. Ti istenek, az igazság szerint beszéltek? Emberek fiai, igazságosak az ítéleteitek?

3. Nem, szívetekben gonoszság rejtõzik, kezetek igazságtalanságot oszt az országnak.

4. A gonoszok már anyjuk ölétõl eltávolodtak, a hazugok már az anyaméhtõl téves úton járnak.

5. Mérgük, mint a kígyó mérge, mint a süket vipera mérge, amely a fülét bezárja.

6. Nem hallja meg a varázsló hangját, a kígyóbûvölõ hangját, aki jól ért a bûvöléshez.

7. Istenem, zúzd össze szájukban fogukat, Uram, törd össze az oroszlánok állkapcsát!

8. Hadd folyjanak szét, mint a kiömlött víz, hervadjanak el, mint a letiport fû.

9. Múljanak el, ahogy elmúlik a csiga, s mint az asszony elvetélt magzata, amely a napot nem látja meg soha!

10. Mielõtt még tövist hajtanak, mint a tüskebozót, - zölden vagy száradtan - hordja el õket a haragos szél!

11. Örüljön az igaz, ha látja a megtorlást, lábát fürössze a gonoszok vérében!

12. S az emberek majd mondogatják: "Valóban, az igazra mégis jutalom vár, van még Isten, aki ítél a földön!"