Biblia egy év alatt.

A 333. napon az Apostolok Cselekedetei 12. fejezetében a korai egyház kihívásaival nézünk szembe, beleértve az üldöztetést és az isteni szabadítást. Pál az 1Korinthus 5-6-ban helyreigazítja a korinthusiak helytelen viselkedését, útmutatást adva a tisztaságra és a feddhetetlenségre vonatkozóan. A Példabeszédek 28:1-3 kiemeli az igazságosság és a becsületesség fontosságát az Isten előtti igaz élethez.

1. Ebben az idõben Heródes király elfogatta az egyház néhány tagját, hogy ártson nekik.

2. János testvérét, Jakabot karddal kivégeztette.

3. Amikor látta, hogy ezzel megnyerheti a zsidók tetszését, azon volt, hogy Pétert is elfogassa. A kovásztalan kenyér ünnepét ülték.

4. Elfogatta, börtönbe záratta, és rábízta négy, egyenként négy katonából álló õrségre. Az volt a szándéka, hogy húsvét után a nép elé vezetteti.

5. Míg Pétert fogva tartották a börtönben, az egyház állandóan imádkozott érte az Istenhez.

6. Azon az éjszakán, amikor Heródes elõ akarta vezettetni, Péter két katona között aludt, kettõs lánccal megbilincselve. A bejáratnál õrök tartották szemmel a börtönt.

7. Egyszerre csak megjelent az Úr angyala, a helyiséget pedig fény árasztotta el. (Az angyal) oldalba lökte Pétert, s fölébresztette: "Kelj fel gyorsan!" - mondta. Erre a láncok lehulltak a kezérõl.

8. Aztán így folytatta az angyal: "Csatold fel övedet, és vedd fel sarudat!" Amikor megtette, tovább sürgette: "Vedd magadra köntösödet, és kövess!"

9. Ment és követte, de nem tudta, hogy valóság-e, amit vele az angyal tesz. Azt gondolta, látomása van.

10. Átmentek az elsõ õrségen, majd a másodikon is, aztán eljutottak a város felé nyíló vaskapuhoz, és ez magától kinyílt elõttük. Kint még végigmentek az egyik utcán, aztán az angyal hirtelen eltûnt mellõle.

11. Amikor Péter föleszmélt, megszólalt: - "Most már csakugyan tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kiszabadított Heródes kezébõl, s abból, amire a zsidó nép számított."

12. Mihelyt feleszmélt, elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának a házába, ahol sokan voltak együtt és imádkoztak.

13. Zörgetett a bejáratnál a kapun. Kijött egy Rodé nevû szolgáló, aki meghallotta a zörgetést.

14. Megismerte Péter hangját, de örömében elfelejtette kinyitni a kaput, beszaladt és újságolta, hogy Péter áll a kapu elõtt.

15. "Elment az eszed" - torkollták le. De õ bizonygatta, hogy úgy van. Erre így vélekedtek: "Az angyala lesz az."

16. Péter közben rendületlenül zörgetett. Amikor végre kaput nyitottak és meglátták, nem tudták, hová legyenek.

17. Kezével intett, hogy maradjanak csendben, és elbeszélte, hogyan vezette ki a börtönbõl az Úr, és meghagyta: "Adjatok mindent tudtul Jakabnak és a testvéreknek!" Ezzel útra kelt, és más helyre ment.

18. Virradatkor nem kis riadalom támadt a katonák között, hogy hová lett Péter.

19. Heródes kerestette, s hogy nem találták, vallatóra fogta az õröket, majd börtönbe vetette õket. Aztán elhagyta Júdeát, Cezáreába ment és ott tartózkodott.

20. Igen megneheztelt a tírusziakra és a szidoniakra. Ezek közös megegyezéssel eléje járultak, és - megnyerve maguknak Blasztuszt, a király kamarását - békét kértek, mert tartományuk a királytól kapta az élelmet.

21. A kitûzött napon Heródes királyi díszbe öltözött, bírói székébe ült és beszédet intézett hozzájuk.

22. A nép így kiáltozott: "Ez már az Isten szava, nem emberé!"

23. Az Úr angyala lesújtott rá azon nyomban, mert nem adta meg az Istennek a dicsõséget. Férgek emésztették meg, úgy halt meg.

24. Az Isten, szava egyre szélesebb körben terjedt.

25. Barnabás és Saul feladatukat elvégezve visszatértek Jeruzsálembõl. Jánost, vagy másik nevén Márkot, is magukkal vitték.

Fejezet 5

1. Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elõ köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él.

2. S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok magatok közül, aki effélét mûvel.

3. Én ugyan testileg távol, de lélekben közel, mintha közöttetek volnék, már ítéletet mondtam afölött, aki így viselkedett:

4. Urunk, Jézus Krisztus nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával,

5. adjuk át az ilyet a sátánnak testének romlására, hogy lelke üdvözüljön az Úr napján.

6. Dicsekvésetek nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti?

7. El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták.

8. Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével.

9. Levelemben már megírtam nektek: Ne barátkozzatok romlott emberekkel.

10. Nem általában e világ kicsapongóira, fösvényeire, rablóira vagy bálványimádóira gondolok, mert akkor ki kellene szöknötök a világból.

11. Most azonban ezt írom nektek: Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt.

12. Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak?

13. A kívülállók fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!

Fejezet 6

1. Ha valaki közületek pereskedik, hogyan merészeli a hitetleneknél keresni igazát és nem a szenteknél?

2. Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött? Ha a világ fölött ítélkezni fogtok, a legszerényebb bírói székre méltatlanok vagytok?

3. Nem tudjátok, hogy az angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább a mindennapi ügyekben?

4. Ha mindennapi ügyekben pereskedtek, olyanokat tegyetek meg bírónak, akik a közösségben jelentéktelenek.

5. Azért mondom ezt, hogy szégyenkezzetek. Nem akad közöttetek értelmes ember, aki testvérei ügyében döntõbíró lehetne?

6. Ehelyett testvér a testvérével pereskedik, ráadásul hitetlenek elõtt.

7. Már az is kifogásolható, hogy pereskedtek egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tûritek el inkább a károsodást?

8. Ehelyett ti követtek el igazságtalanságot és okoztok kárt, mégpedig testvéreknek.

9. Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörõ, sem kéjenc, sem kicsapongó,

10. sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát.

11. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

12. Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává.

13. Az étel a gyomorért van, a gyomor az ételért, de Isten mindkettõt elpusztítja. A test azonban nem a kicsapongásért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.

14. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is feltámaszt.

15. Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Leválasszam tehát Krisztus tagját, és a feslett nõ tagjává tegyem?

16. Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy aki tisztátalannal egyesül, az egy testté lesz vele? Az Írásban ugyanis ez áll: Ketten egy testté lesznek.

17. Aki azonban az Úrral egyesül, egy lélek vele.

18. Kerüljétek az erkölcstelenséget! Minden bûn, amelyet az ember elkövet, a testén kívül van, de a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét.

19. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentõl kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?

20. Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsõítsétek meg tehát Istent testetekben!

1. Menekül a gonosz, bár nem ûzi senki, az igaz, mint az oroszlán, biztonságban érzi magát.

2. Az istentelenek bûne civódást szít, az okos ember azonban eloltja.

3. Gonosz ember, aki elnyomja a kicsiket, (olyan) mint az esõ, amely elmossa, s nem hozza a kenyeret.