1. Egy Ananiás nevû ember feleségével, Szafirával együtt eladta az egyik földjét.
2. Az árából felesége tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett oda az apostolok lába elé.
3. Péter azonban így szólt hozzá: "Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?"
4. Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!"
5. E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt. Nagy félelem fogott el mindenkit, aki csak hallotta.
6. A fiatalabb emberek meg fölálltak, betakarták, elvitték és eltemették.
7. Mintegy három óra múlva felesége is eljött, mit sem tudva a történtekrõl.
8. Péter megkérdezte: "Mondd csak, valóban ennyiért adtátok el a földet?" "Igen, annyiért" - válaszolta.
9. Péter folytatta: "Mire való volt egymás közt megegyeznetek, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Látod, akik férjedet eltemették, már az ajtónál vannak, hogy tégedet is kivigyenek."
10. Az asszony azon nyomban a lábához rogyott és meghalt. Amikor a fiatalok beléptek, már holtan találták. Kivitték és a férje mellé temették.
11. Nagy félelem vett erõt az egész egyházon és mindenkin, aki csak hallott a dologról.
12. Az apostolok keze sok jelet és csodát mûvelt a nép között.
13. Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta õket.
14. A hívõk - férfiak és nõk - egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz.
15. Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették õket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat.
16. Sõt még a Jeruzsálemhez közel esõ városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektõl gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.
17. A fõpap és akik vele tartottak, vagyis a szadduceusok pártja, féltékenységükben fölléptek ellenük.
18. Elfogatták az apostolokat, és nyilvános börtönbe vetették õket.
19. De az Úr angyala éjszaka kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette õket, s így szólt hozzájuk:
20. "Menjetek, álljatok ki a templomban a nép elé, s hirdessétek ennek az életnek az igazságait!"
21. Megfogadták e szavakat, hajnalban bementek a templomba és tanítottak. Amikor megérkezett a fõpap és kísérete, egybehívták a fõtanácsot és Izrael fiainak összes véneit, és üzentek a börtönbe, hogy vezessék õket elõ.
22. Amikor a szolgák elmentek, nem találták õket a börtönben. Visszatértek hát, és
23. jelentették: "A börtönt gondosan bezárva találtuk, az õrök is ott álltak az ajtók elõtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk."
24. A templomõrség parancsnoka és a fõpapok e hír hallatára nem tudták elképzelni, mi történhetett.
25. Egyszer csak beállított valaki, és jelentette nekik: "Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, és tanítják a népet."
26. Ekkor a parancsnok elment a szolgákkal, és elõvezette õket. Erõszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad rájuk.
27. Elõvezették hát, és a fõtanács elé állították õket. A fõpap kérdõre vonta õket:
28. "Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok abban a névben, és lám, egész Jeruzsálem tele van tanításotokkal. Ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét."
29. Péter és az apostolok így válaszoltak: "Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.
30. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek.
31. Isten jobbjára emelte, fejedelemmé és Megváltóvá, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bûneit.
32. Mi ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, és a Szentlélek is, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki."
33. Ennek hallatára haragra gerjedtek, és meg akarták õket ölni.
34. De felállt a fõtanácsban egy Gamáliel nevû farizeus, aki az egész nép elõtt tiszteletben állt, s törvénytudó volt. Egy kis idõre kiküldte az embereket, majd beszédet intézett a többiekhez:
35. "Izraelita férfiak! - szólt hozzájuk. - Fontoljátok meg jól, mit akartok ezekkel az emberekkel tenni!
36. Mert nemrégiben föllépett Teudás, sokra tartotta magát, és vagy négyszáz férfi mellé szegõdött. De megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétszúrták és megsemmisítették.
37. Utána a népszámlálás idején a galileai Júdás állt elõ, és megnyerte magának a népet. Õ is elpusztult, és akik követték, azok szétszóródtak.
38. Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek õket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektõl származik, magától felbomlik.
39. De ha Istentõl van, nem tudjátok szétoszlatni õket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe." Elfogadták érvelését.
40. Behívatták az apostolokat, megvesszõztették õket, aztán rájuk parancsoltak, hogy Jézus nevében ne beszéljenek, és szabadon engedték õket.
41. Boldogan távoztak a fõtanácsból, mert méltók lettek rá, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek.
42. Továbbra is mindennap tanítottak a templomban és a házakban, hirdették, hogy Jézus a Krisztus.
