Fejezet 47
1. József elment, és jelentette a fáraónak: "Atyám és testvéreim megérkeztek juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal Kánaán földjérõl, s Gósen földjén vannak."
2. Testvérei közül ötöt magával vitt, és bemutatta a fáraónak.
3. Amikor a fáraó megkérdezte testvéreit: "Mi a foglalkozástok?" - ezt felelték a fáraónak: "Juhpásztorok vagyunk mi, a te szolgáid, mint már atyáink is voltak."
4. Azután ezt mondták a fáraónak: "Azért jöttünk, hogy mint jövevények, az országban tartózkodjunk. Szolgáid nem találtak legelõt juhaik számára, mivel az éhség súlyosan ránehezedett Kánaán földjére. Engedd meg tehát, hogy szolgáid Gósen földjén maradjanak."
5. A fáraó így válaszolt Józsefnek: Jákob és fiai Egyiptomba mentek Józsefhez. Amikor a fáraó, Egyiptom királya meghallotta, így szólt Józsefhez: "Apád és testvéreid eljöttek hozzád.
6. Maradjanak Gósen földjén, és ha tudod, hogy derék emberek vannak köztük, tedd meg õket nyájaim felügyelõivé." Egyiptom rendelkezésedre áll. Egyiptom legjobb helyén telepítsd le atyádat és testvéreidet!"
7. József bevezette és bemutatta atyját a fáraónak.
8. Jákob megáldotta a fáraót. A fáraó megkérdezte Jákobot: "Mennyi az éveid száma?"
9. Jákob így válaszolt a fáraónak: "Vándorlásom évei 130-at tesznek ki. Számra nem sok, de életem tele volt szenvedéssel. Nem érik el atyáim életkorát, vándorlásuk éveit."
10. Jákob megáldotta a fáraót és eltávozott a fáraó színe elõl.
11. József pedig letelepítette atyját és testvéreit, birtokot adott nekik Egyiptom földjén, mégpedig az ország legjobb részén, Ramzesz vidékén, ahogy a fáraó megparancsolta.
12. József ellátta atyját és testvéreit és atyjának egész családját kenyérrel, gyermekeik száma szerint.
13. Már az egész országban nem volt kenyér, mivel az éhínség nagyon nyomasztóvá vált. Egyiptom földjéhez hasonlóan Kánaán földjét is megviselte az éhség.
14. József a gabona eladásával minden pénzt megszerzett és beszolgáltatott a fáraó kincstárába, ami Egyiptom földjén és Kánaán földjén volt.
15. Amikor aztán Egyiptomban és Kánaánban elfogyott a pénz, egész Egyiptom Józsefhez tódult
16. és így szóltak: "Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, ha elfogyott is a pénzünk?
17. József ezt válaszolta: "Adjátok ide állataitokat, akkor ha nincs pénzetek, állataitok ellenében adok nektek kenyeret." Erre elhozták állataikat Józsefhez. József pedig kenyeret adott nekik a lovakért, juhokért, barmokért és szamarakért. Így látta el õket egy évig kenyérrel az egész állatállomány fejében.
18. Az egy év elmúltával, a következõ esztendõben újra eljöttek hozzá és mondták: "Uram, nem titkolhatjuk el elõtted, hogy a pénzünk elfogyott és állatállományunk is a tied lett, urunk.
19. Semmi más nem áll rendelkezésedre, csak testünk és földünk. Pusztuljunk el színed elõtt mi is, a földünk is? Vásárolj meg minket és földünket kenyérért, így a földünkkel hasznot hajtunk a fáraónak. De adj vetõmagot, hogy életben maradhassunk, ne haljunk meg és a föld ne váljék sivataggá."
20. József megvásárolta az egyiptomiak minden szántóföldjét a fáraó számára. Az egyiptomiak ugyanis eladták minden földjüket, mivel az éhínség súlyosan rájuk nehezedett. Így az egész ország a fáraó birtoka lett.
21. Tulajdonává tette a lakosságot Egyiptom egyik végétõl a másikig.
22. Csak a papok földjét nem szerezte meg, mivel a papok állandó jövedelmet kaptak a fáraótól, s állandó jövedelmükbõl éltek, amit a fáraó utalt ki nekik. Ezért nem kellett földjüket eladniuk.
23. József ezt mondta a népnek: "Nézzétek, én ma benneteket és a földeteket megvettelek a fáraó számára. Itt a vetõmag, vessétek be a földet.
24. De a termés ötödét be kell szolgáltatnotok a fáraónak. A többi négyötöd a tietek marad vetõmagnak és eltartani gyermekeiteket."
25. Azok így válaszoltak: "Megmentetted életünket, a fáraó tulajdona leszünk, csak találjunk kegyelmet urunk színe elõtt."
26. József tehát rendeletet hozott, ami mai napig terheli a földbirtokot Egyiptomban, hogy az ötödrészt be kell szolgáltatni a fáraónak. Csak a papok földje nem került a fáraó birtokába.
27. Izrael Egyiptom földjén Gósen tartományban maradt. Birtokot szereztek, szaporodtak és sokan lettek.
28. Jákob még 17 évig élt Egyiptom földjén. Jákob életkora 147 évet tett ki.
29. Amikor Izrael halála közeledett, hívatta a fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: "Ha van benned szeretet irántam, tedd kezedet csípõm alá, hogy jóságot és hûséget tanúsítasz irányomban, s nem temetsz el Egyiptomban.
30. Ha atyáimhoz költözöm, vigyél el Egyiptomból és helyezz el az õ sírboltjukban."
31. Õ így válaszolt: "Szavaid szerint fogok eljárni" "Esküdj meg!" - mondta, mire õ megesküdött. Jákob pedig meghajolt az ágy feje irányában.
Fejezet 48
1. A történtek után hírül vitték Józsefnek: "Nézd, atyád beteg." Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot.
2. Mikor Jákobnak jelentették: "Íme, a fiad, József jön hozzád" -, összeszedte erejét és felült ágyában.
3. Jákob ezt mondta Józsefnek: "A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén.
4. Megáldott és így szólt: Nézd, termékennyé teszlek, megsokasítlak és népek sokaságává teszlek. Ezt a földet utánad örök idõkre birtokul adom utódaidnak.
5. Két fiad, aki Egyiptomban született neked, mielõtt eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyém, Efraim és Manassze legyenek az enyémek, mint Ruben és Simeon.
6. Azok a gyermekek azonban, akik késõbb születtek, legyenek a tieid. Õket örökségükben nevezzék (két) testvérük nevérõl.
7. Amikor Paddanból eljöttem, útközben Kánaán földjén meghalt Ráchel, az anyád, kis távolságra Efratától. Ott temettem el õt az Efratába vezetõ út mellett."
8. Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: "Kik ezek?"
9. József így válaszolt atyjának: "Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott." Erre azt mondta: "Hozd ide õket, rájuk adom áldásomat."
10. Izrael szeme homályos volt az öregségtõl és nem látott jól. Amikor odavitte õket, megcsókolta és megölelte,
11. majd így szólt Izrael Józsefhez: "Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam."
12. Erre József elhúzta õket a térdétõl, és arccal a földre borult.
13. Majd fogta kettõjüket, Efraimot a jobbjára, úgyhogy Izraelnek a baljára esett, Manasszét pedig a baljára, úgyhogy Izraelnek a jobbjára esett, és odavitte õket.
14. Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet õ volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére - ugyanis keresztbe tette a kezét -, noha Manassze volt az idõsebb.
15. Azután e szavakkal áldotta meg Józsefet:
16. "Isten, akinek színe elõtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, az angyal, aki kivezetett minden szükségembõl, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön."
17. Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejérõl és Manassze fejére helyezze.
18. Közben ezt mondta atyjának: "Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsõszülött. Tedd jobbodat az õ fejére."
19. De atyja vonakodott, és így szólt: "Tudom, fiam, tudom, õ is néppé lesz, õ is hatalmas lesz. Öccse azonban hatalmasabb lesz, és utódai népek sokaságává válnak."
20. Így áldotta meg õket azon a napon, közben ezt mondta: "Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz." Így Efraimot Manassze elé helyezte.
21. Azután Izrael így szólt Józsefhez: "Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére.
22. Neked adok egy részt, testvéreiden felül, amit az amoritáktól karddal és íjjal szereztem meg."
