Fejezet 1
1. Jojakim júdeai király uralkodásának harmadik esztendejében Nebukadnezár, Bábel királya felvonult Jeruzsálem ellen, és ostrom alá fogta.
2. Az Úr kezébe adta Jojákimot, Júda királyát és a templom edényeinek egy részét. Sineár földjére vitte õket, s az edényeket istenének templomában helyezte el.
3. A király meghagyta Aspenáznak, udvari emberei fõnökének, hogy válogasson ki Izrael fiai közül néhány királyi vérbõl vagy elõkelõ családból származó ifjat.
4. Legyenek teljesen hibátlanok, csinos külsejûek, jártasak minden bölcsességben, mûveltek és képzettek. Legyenek tehát alkalmasak rá, hogy a királyi palotában szolgálatot teljesítsenek. Aspenáznak meg kellett õket tanítania a káldeusok írására és nyelvére.
5. A király a királyi ételekbõl rendelt nekik ellátást minden egyes napra, és abból a borból, amelyet maga is ivott. Így kellett három éven át nevelkedniük, hogy aztán szolgálatot teljesítsenek a király színe elõtt.
6. Ezek között volt Júda törzsébõl Dániel, Hananja, Misael és Azarja.
7. Az udvari emberek fõnöke azonban új nevet adott nekik: Dánielt Béltsacárnak, Hanaját Sadráknak, Misaelt Mesaknak és Azarját Abednegónak nevezte el.
8. Dániel azonban elhatározta magában, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és a borral. Azért arra kérte az udvari emberek fõnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie.
9. Bár az Isten az udvari emberek fõnökében jóindulatot és irgalmat ébresztett Dániel iránt,
10. az udvari emberek fõnöke mégis ezt felelte Dánielnek: "Félek uramtól, a királytól, aki maga szabta meg számotokra az ételt és italt. Ha úgy látja, hogy arcotok soványabb, mint a veletek egykorú ifjaké, én leszek érte felelõs a király elõtt."
11. Ekkor Dániel a felügyelõt kérte meg, akit az udvari emberek fõnöke Dániel, Hananja, Misael és Azarja fölé rendelt:
12. "Csak tíz napig tégy próbát szolgáiddal! Adass nekünk fõzeléket ételül és vizet italul!
13. Akkor vedd szemügyre a mi arcunkat meg a királyi ételekbõl táplálkozó ifjak arcát. Aztán tégy úgy szolgáiddal, ahogyan jónak látod!"
14. Hallgatott is a tanácsukra és tíz napig próbára tette õket.
15. Tíz nap múlva külsejükben csinosabbnak és jobban tápláltaknak látszottak, mint a többi ifjak, akik királyi ételeket ettek.
16. Ettõl kezdve a felügyelõ beszüntette a nekik szánt eledelt meg a boritalt, és fõzeléket adott nekik.
17. Ennek a négy ifjúnak az Isten megadta a tudományt, és minden írásban és bölcsességben a jártasságot. Ezenkívül Dánielnek még azt is megadta, hogy megértsen minden látomást és álmot.
18. Amikor elérkezett az idõ, amelyet a király bemutatásukra meghatározott, az udvari emberek fõnöke Nebukadnezár színe elé vezette õket.
19. A király elbeszélgetett velük, és úgy találta, hogy az összes többi között nincs olyan, mint Dániel, Hananja, Misael és Azarja. Mindjárt a király szolgálatába is álltak.
20. Valahányszor a király olyan ügyet terjesztett eléjük, amely bölcsességet és okosságot kívánt, azt tapasztalta, hogy tízszer különbek egész országa minden tudósánál és varázslójánál.
21. Dániel ott is maradt Cirusz király elsõ esztendejéig.
Fejezet 2
1. Nebukadnezár uralkodásának második esztendejében Nebukadnezár álmot látott. Lelke úgy megrémült tõle, hogy álma is elhagyta.
2. Erre a király meghagyta, hogy hívják elõ a tudósokat és a varázslókat, a bûvészeket és a káldeusokat, hogy fejtsék meg a király álmát. Amikor megérkeztek és a király elé álltak,
3. azt mondta nekik a király: "Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, míg meg nem tudom a jelentését."
4. A káldeusok így feleltek a királynak (arám nyelven): "Király, örökké élj! Mondd el szolgáidnak az álmot, akkor megmondjuk a jelentését."
5. De a király azt felelte a káldeusoknak: "Eltökélt szándékom, hogy ha nem mondjátok meg nekem az álmot és jelentését, darabokra vágatlak benneteket, házatokat pedig szemétdombbá változtatom.
6. Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, akkor jutalmat, ajándékot és nagy kitüntetést kaptok tõlem. Azért hát adjátok tudtomra az álmot és jelentését!"
7. Ám õk megint csak így feleltek: "A király mondja el elõbb az álmot szolgáinak, akkor majd megmondjuk a jelentését."
8. A király ezt a feleletet adta: "Biztosan tudom, hogy csak idõt akartok nyerni, mert látjátok, hogy mi az eltökélt szándékom.
9. Ha nem mondjátok el az álmot, föl kell tételeznem: hamis és hazug magyarázatot akartok koholni, hogy azt mondjátok el, bízva benne, hogy addig is telik az idõ. Mondjátok el az álmot, és akkor tudni fogom, hogy a jelentését is meg tudjátok mondani!"
10. A káldeusok megint csak azt felelték: "Nincs ember a földön, aki a király kívánságát teljesíteni tudná. Azért egy király, helytartó vagy kormányzó se kérdez ilyen dolgot semmiféle jóstól, varázslótól vagy káldeustól.
11. Az a dolog, amit a király kíván, igen nehéz. Nincs senki, aki megmondaná a királynak az isteneken kívül, de azok nem laknak a földiek között."
12. Emiatt a király úgy megharagudott s olyan dühös lett, hogy megparancsolta: vesszen Bábelben minden bölcs.
13. Amikor a királyi rendelet megjelent, hogy a bölcseket meg kell ölni, Dánielt és társait is keresték, hogy õket is megöljék.
14. Dániel okosan és ügyesen kérdést intézett Arjókhoz, a királyi testõrség parancsnokához, amikor az elindult, hogy megölje Bábel bölcseit.
15. Megkérdezte Arjóktól, a király megbízottjától: miért bocsátott ki a király ilyen kegyetlen rendeletet? Arjók elmondta a dolgot Dánielnek.
16. Erre Dániel bement a királyhoz és kérte, adjon neki idõt, hogy a megfejtést tudtára adhassa.
17. Aztán Dániel hazasietett, s társainak, Hananjának, Misaelnek és Azarjának is elmondta a dolgot,
18. kérve õket, hogy könyörögjenek az ég Istenének színe elõtt irgalomért a titok ügyében, nehogy Dániel és társai is elvesszenek Bábel többi bölcseivel együtt.
19. Ekkor Dániel éjjeli látomásban elnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét.
20. Így adott hálát: Áldott legyen az Úr neve örökkön örökké, mivel övé a bölcsesség és a hatalom!
21. Õ változtatja meg az idõket és a korokat, õ taszít le és emel fel királyokat. Bölcsességet ad a bölcseknek, és tudományt azoknak, akik megértik.
22. Kinyilatkoztatja a mélységes és elrejtett titkokat, tudja, mi van a sötétben, s nála lakik a világosság.
23. Hálát adok neked, atyáink Istene és dicsõítelek, mert bölcsességet és erõt adtál nekem. Most megmutattad nekem, amit tõled kértünk, a király ügyét kinyilatkoztattad nekünk.
24. Aztán Dániel bement Arjókhoz, akit a király megbízott Bábel bölcseinek kivégzésével, és így szólt hozzá: "Ne bántsd Bábel bölcseit! Vezess a király színe elé, és elõadom a királynak a megfejtést."
25. Arjók tüstént bevezette Dánielt a királyhoz és jelentette neki: "Találtam Júda számûzöttei között egy embert, aki tudtára adja a királynak a megfejtést."
26. A király megkérdezte Dánieltõl, akit másik nevén Béltsacárnak hívtak: "Te meg tudod nekem mondani, hogy milyen álmot láttam és meg is tudod fejteni?"
27. Dániel ezt válaszolta a királynak: "A titkot, amelyet a király kérdez, a bölcsek, varázslók, tudósok és jósok nem tudják megfejteni a királynak.
28. De van Isten az égben, aki feltárja a titkokat és tudtára adja Nebukadnezár királynak, mi fog történni az utolsó idõkben. Ez az álom, amelyet fekvõhelyeden elméd látott:
29. Arról gondolkodtál, ó király, fekvõhelyeden, hogy mi fog történni. Nos, aki feltárja a titkokat, az megmutatja neked, mi fog történni.
30. Én elnyertem e titok kinyilatkoztatását, nem mintha bölcsebb volnék, mint bármely más élõlény, hanem azért, hogy a megfejtésrõl tudomást szerezzen a király, vagyis hogy megértsd elméd gondolatait.
31. Amit láttál, ó király, az egy hatalmas szobor volt. Ez a szobor nagy volt és fényes, magasra emelkedett elõtted, és rettenetes volt a tekintete.
32. A szobor feje tiszta aranyból volt, melle és karjai ezüstbõl, hasa és ágyéka bronzból,
33. lábszárai vasból, lábai meg részben vasból, részben agyagból.
34. Ezt láttad, míg a (hegyrõl) le nem vált egy kõ anélkül, hogy hozzáért volna valakinek a keze. Ez eltalálta a szobor vas- és agyaglábát és darabokra zúzta.
35. Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, s olyanná lett, mint nyáron a szérûn a por, amelyet felkap a szél, úgyhogy nyoma sem marad. A kõbõl pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet.
36. Ez volt az álom. A jelentését is elmondjuk a királynak.
37. Ó király, te vagy a legnagyobb a királyok között. Az ég Istene királyságot, erõt, hatalmat és dicsõséget adott neked.
38. Kezedbe adta az emberek fiait, a mezõ vadjait és az ég madarait, bárhol vannak, és téged tett meg mindnyájuk urává. Te vagy az arany fõ.
39. Utánad egy másik birodalom támad, egy nálad kisebb, majd egy harmadik birodalom, amely bronzból való lesz, és uralma alá kerül az egész föld.
40. A negyedik birodalom kemény lesz, mint a vas. A vas mindent összetör, és összezúz. Miként a vas mindent összezúz, ez is törni és zúzni fog.
41. Mivel úgy láttad, hogy lábai és ujjai részben agyagból, részben vasból vannak: Az a birodalom meg fog oszlani, de azért lesz benne valami a vas szilárdságából. Azért láttad, hogy vas van keverve az agyag sarába.
42. Mivel lábujjai részben vasból, részben agyagból vannak: az a birodalom részben szilárd, részben törékeny lesz.
43. Ha a vasat agyagos sárral összekeverve láttad, ez azt jelenti: házasságok által össze fognak keveredni, de eggyé nem fognak összeforrni. A vas ugyanis nem vegyül az agyaggal.
44. Ezeknek a királyoknak az idejében az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szûnik meg soha. Ez a birodalom nem száll át más népre. Összetöri és elpusztítja az összes többi birodalmat, maga azonban állni fog mindörökké.
45. Ezért tehát jól láttad, hogy a hegyrõl levált a kõ anélkül, hogy valakinek a keze hozzáért volna, és szétzúzta az agyagot, vasat, bronzot, ezüstöt és aranyat. A nagy Isten megmutatta a királynak, mi fog történni egykoron. Az álom igaz, és megfejtése megbízható."
46. Ekkor Nebukadnezár király arcra borult, sõt Dániel elõtt is leborult. Majd rendeletet adott ki, hogy hozzanak elé étel- és italáldozatot.
47. Azután így szólt a király Dánielhez: "Valóban a ti Istenetek a legfölségesebb Isten, a királyok Ura és a titkok kinyilatkoztatója, különben nem tudtad volna megfejteni ezt a titkot".
48. Ekkor a király felmagasztalta Dánielt: tömérdek ajándékot adott neki, kinevezte Bábel egész tartományának kormányzójává, és Bábel valamennyi bölcsének fõfelügyelõjévé.
49. Dániel azonban azt kérte a királytól, hogy Bábel tartományának kormányzását bízza Sadrakra, Mesakra és Abednegóra. Maga Dániel a király udvarában maradt.
