Biblia egy év alatt.

A 228. napon Jeremiás 5. fejezete elítéli a nép igazságtalanságát és romlottságát, míg Ezékiel 33. fejezete a próféta és a nemzet Úr előtti felelősségéről beszél. A Példabeszédek 14:21-24 az együttérzésre, a helyes cselekvésre és a rászorulók megsegítésének fontosságára tanít, megerősítve a gyakorlati bölcsesség szerepét az életünkben.

1. Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek körül, gyõzõdjetek meg róla, a terein kérdezõsködjetek felõle: Vajon találtok-e olyan valakit, aki az igazsághoz szabja tetteit és a hûségre törekszik? Mert ha igen, akkor megkegyelmezek ennek a városnak - mondja az Úr.

2. Ám õk, ha azt mondják is: "Amint igaz, hogy él az Úr", akkor is hamisan esküsznek.

3. Uram, nemde a hûséget nézi a szemed? Megverted ugyan õket, de nem fájlalják; összetöröd õket, mégsem akarják vállalni a fegyelmet. Jobban megkeményítették arcukat, mint a kõszikla, s nem akarnak megtérni.

4. Azt gondoltam: "Talán csak az egyszerû nép viselkedik ostobán, mert nem ismeri az Úr útját, sem Istene törvényét.

5. Fölkerestem hát a fõembereket, és beszéltem velük, hiszen õk jól ismerik az Úr útját és Istenük törvényét." De bizony õk is mind összetörték az Úr igáját, széttépték bilincseit.

6. Hát ezért marcangolja szét az erdei oroszlán, és pusztítja el õket a pusztai farkas. A párduc ezért leskelõdik városaik körül: széttépi mind, aki onnét kilép. Mert megszámlálhatatlan a vétkük, és hûtlenségeik száma folyton nõ.

7. Miért is volnék irgalmas hozzád? Fiaid elhagytak, s azokra esküsznek, amik nem istenek. Jól tartottam õket, mégis házasságot törnek, céda nõk házában tolonganak.

8. Olyanok, mint a jól táplált, fickándozó lovak: mindegyik embertársa feleségére nyerít.

9. Vajon ne büntessem meg õket ezekért - mondja az Úr -, és ne álljak bosszút ilyen nemzeten?

10. Menjetek föl szõlõsteraszaira és hányjátok szét! Vessetek neki véget! Tépjétek le ágait, hisz azok nem az Úréi.

11. Mert hûtlenül elhagyott Izraelnek háza - mondja az Úr.

12. Megtagadták az Urat és azt mondják: "Semmi dolgunk vele! Nem jöhet ránk veszedelem, sem kardtól, sem éhínségtõl nem fogunk szenvedni.

13. És a próféták? Olyanok csak, mint a szél! Nincs bennük isteni szó." Ezért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene:

14. Ez történik majd velük, amiért így beszéltek: Nézd, tûzzé változtatom szádban a szavaimat, ezt a népet meg fává, hogy megeméssze õket a tûz.

15. És egy távoli nemzetet szabadítok rátok, Izrael háza! - mondja az Úr. Egy legyõzhetetlen, régi nemzetet, olyan nemzetet, amelynek nem ismered a nyelvét, és nem érted a beszédét.

16. Tegze olyan, mint a nyitott sír, s mindannyian hõsök.

17. Fölemészti majd aratásodat és kenyeredet, felfalja fiaidat és lányaidat, megeszi nyájaidat és csordáidat, leszüreteli szõlõdet és fügefáidat. Sõt, lerombolja megerõsített városaidat is, amelyekben annyira bízol.

18. De még ezekben a napokban sem hozok rátok végpusztulást - mondja az Úr.

19. És ha megkérdik majd: "Miért tette ezt velünk az Úr, a mi Istenünk?" -, akkor ezt mondd nekik: "Amint elhagytatok, hogy idegen isteneknek szolgáljatok a saját országotokban, ugyanúgy idegeneknek fogtok majd szolgálni olyan országban, amely nem a tiétek."

20. Hirdessétek ezt Jákob házának, és kiáltsátok ki Júdában:

21. Hallgass ide, te ostoba, értelmetlen nép! Mert van szemetek, de nem láttok, van fületek, de nem hallotok.

22. Hát nem féltek tõlem? - mondja az Úr -, és nem remegtek színem elõtt? Én tettem a homokszegélyt a tenger határává; örök korlátul, amelyet nem hághat át soha. Háborognak ugyan habjai, de nem bírnak vele, hiába zúgnak hullámai, nem törnek át rajta.

23. Ennek a népnek lázadó és dacos a szíve; hûtlenné váltak, csak ez telt ki tõlük.

24. Még csak azt sem mondták szívükben: "Féljük az Urat, a mi Istenünket, aki megadja nekünk a korai és kései esõt a maga idejében, és biztosítja az aratáshoz az arra rendelt heteket."

25. Gonoszságaitok ezt mind meghiúsították, és bûneitek távol tartják tõletek e javakat.

26. Bizony, az én népem közt gonoszok is vannak, akik kivetik hálóikat. Mint a madarászok, tõrt vetnek, csakhogy emberekre vadásznak.

27. Amint a ketrec tele van madárral, úgy vannak tele házaik hamis úton szerzett javakkal. Így aztán meggazdagodtak, hatalmassá váltak.

28. Meghíztak és kövérek lettek. A gonoszságban szinte nem ismernek határt, mit sem törõdnek a joggal és az igazsággal. Az árvák ügyében nem úgy ítélkeznek, hogy boldoguljanak, és a szegénynek sem szolgáltatnak igazságot.

29. Vajon ne büntessem meg õket ezekért? - mondja az Úr. És ne álljak bosszút ilyen nemzeten?

30. Borzalmas, rettenetes dolgok történnek ezen a földön:

31. A próféták a hazugság nevében jövendölnek, a papok azt tanítják, ami nekik tetszik. És a népem kedvét leli benne. De mihez fogtok majd, ha eljön a vég?

1. Az Úr szózatot intézett hozzám:

2. Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely országra kardot szabadítok, és ennek az országnak a lakói kiválasztanak maguk közül egy férfit és megteszik õrnek,

3. ez mihelyt meglátja, hogy kard közelít az országra, rögvest megfújja a kürtöt, és így riasztja a népet.

4. Ha valaki már most hallja a trombita hangját, de mégsem vigyáz magára, úgyhogy a kard odaérve elragadja, akkor a vére a saját fejére száll.

5. Mert hallotta a kürt hangját, mégsem vigyázott, azért vére õrá magára száll. Aki azonban hallgat a figyelmeztetésre, megmenti a lelkét.

6. De ha az õr, látva, hogy közeleg a kard, nem fújja meg trombitáját, és nem riasztja a népet, s a kard odaérve elragad egyet közülük, akkor bár saját bûne folytán ragadta el, vérét mégis az õrtõl kérem számon.

7. Emberfia, õrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat és közvetítsd intelmeimet.

8. Ha azt mondom az istentelennek: Istentelen, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal ugyan meg, de vérét tõled kérem számon.

9. Ha ellenben meginted az istentelent, hogy hagyjon fel életmódjával és térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet.

10. Te meg emberfia, mondd meg Izrael házának: Azt mondogatjátok: "Gonoszságaink és bûneink ránk nehezednek, elveszünk miattuk. Hogy is maradhatnánk életben?"

11. Mondd meg nekik: "Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, nem lelem kedvemet az istentelen halálában. Inkább annak örülök, ha az istentelen letér útjáról és él. Térjetek meg, térjetek le gonosz utatokról! Miért akartok meghalni, Izrael háza?"

12. Te meg, emberfia, mondd meg néped fiainak: az igazat igaz volta nem menti meg, ha egy napon félrelép, és az istentelent, ha egy napon megtér, nem tartja béklyóban istentelensége, ahogy az igaz sem marad életben, ha egy napon mégis vétkezik.

13. Ha azt mondom az igaznak: "Biztosan életben maradsz", de õ igaz voltában bizakodva gonoszságot visz végbe, nos, akkor nem emlékezem többé igaz voltára, hanem meg kell halnia gonoszsága miatt, amit elkövetett.

14. És ha azt mondom az istentelennek: "Biztos, hogy meghalsz", de õ mégis elhagyja bûnét, és a törvény és az igazság szerint jár el,

15. visszaadja a zálogot, visszaadja, amit erõszakkal elvett, s az életet adó parancsok útján jár, semmi igazságtalant nem tesz, biztos, hogy életben marad és nem hal meg.

16. Elkövetett bûnei közül egyet sem rovok fel neki. A törvényhez és az igazsághoz szabta tetteit, azért hát élni fog.

17. Néped fiai ezt mondogatják: "Nem igazak az Úrnak útjai", jóllehet az õ útjaik nem igazak.

18. Mert ha az igaz eltávolodik az igazságtól és gonosz tetteket visz végbe, akkor belepusztul.

19. Ám ha a gonosz elhagyja gonoszságát és a törvény meg az igazság szerint jár el, emiatt életben marad.

20. És még azt mondjátok: "Az Úr bánásmódja nem méltányos", noha mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza.

21. Elhurcoltatásunktól számítva a 12. esztendõben, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján menekült érkezett hozzám Jeruzsálembõl, és azt mondta: "Elfoglalták a várost."

22. A menekült megérkezése elõtti este fölöttem volt az Úr keze, és megnyitotta számat, mielõtt a menekült reggel megérkezett volna. Megnyílt a szám és nem voltam többé néma.

23. Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

24. Emberfia, akik e romok között Izrael országában laknak, így beszélnek: "Ábrahám csak egymaga volt, s birtokul kapta az országot. Mi meg sokan vagyunk, akik örökségül kaptuk az országot."

25. Azért hát így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Vérrel együtt esztek és bálványaitokra emelitek tekintetetek, vért ontotok, mégis birtokba akarjátok venni az országot?

26. Kardotokban bíztok, iszonyatos dolgokat mûveltek, mindegyiketek megbecsteleníti embertársa feleségét, s birtokba akarjátok venni az országot?

27. Mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Amint igaz, hogy élek: akik a romok között laknak, kard élén vesznek el, akik a nyílt mezõn vannak, azokat vadállatok falják fel, akik meg az erõdökben vagy a barlangokban tanyáznak, pestisben pusztulnak el.

28. Az országot sivataggá és pusztasággá teszem, véget vetek büszke pompájának, csupaszon meredeznek Izrael hegyei, senki sem megy fel rájuk.

29. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha sivataggá és pusztasággá teszem az országot, azok miatt az iszonyatos dolgok miatt, amiket mûveltek.

30. Nézd, emberfia, néped fiai rólad beszélnek a falakon és a házak kapujában, és az egyik így szól a másikhoz: "Gyertek, hallgassuk meg a szót, amit az Úr sugall!"

31. S el is mennek seregestül, népem köréd telepszik, hallgatják szavaidat, de nem igazodnak hozzájuk, mert hazugságra jár a szájuk és haszonlesõ a szívük.

32. Lásd, olyan vagy közöttük, mint aki a szerelemrõl énekel, szép hangja van, mesterien kezeli a hárfát: meghallgatják szavaidat, de nem igazodnak hozzájuk.

33. De ha beteljesedik - és lám, beteljesedik -, akkor majd rádöbbennek, hogy próféta volt köztük.

21. Aki embertársát megveti, vétkezik, de jól jár, aki könyörül a szegényen.

22. Nem tévednek el, akik gonoszságot forralnak? A szeretet és a hûség a jóra törekvõké!

23. Minden fáradságnak nyereség a vége, az üres fecsegés szûkölködést von maga után.

24. A bölcseknek az okosság a koronájuk, a bolondság a balgák koszorúja.