Biblia egy év alatt.

A 215. napon Isten emlékeztet minket a helyreállítás ígéretére és a hit fontosságára. Ézsaiás 51-52 vigasztaló és reményteli szavakat hoz a száműzött népnek. Ezékiel 12-13 a hamis prófétákra és az engedetlenség veszélyére figyelmeztet. A Példabeszédek 12:21-24 kiemeli az igazságosság erejét, a szorgalom jutalmát és az Istenbe vetett bizalmat, gyakorlati bölcsességet kínálva a mindennapi élethez.

Fejezet 51

1. Hallgassatok rám, akik az igazság után jártok, és az Urat keresitek! Emeljétek tekintetetek a kõsziklára, amelybõl kivágtak benneteket, és a kút nyílására, amelybõl kiástak titeket!

2. Nézzétek atyátokat, Ábrahámot, és Sárát, aki a világra hozott titeket; mert egészen egyedül volt, amikor meghívtam, de megáldottam és megsokasítottam.

3. Siont megvigasztalja az Úr, megvigasztalja minden romját. Pusztaságát olyanná teszi, mint az Éden, és sivatagját hasonlóvá az Úr kertjéhez. Öröm és vidámság lesz benne, hálaadás és dicséret szava zeng.

4. Figyeljetek ide, nemzetek, hallgassatok rám, ti népek! Mert tõlem származik a törvény, és az én igazságom lesz a nemzetek világossága.

5. Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.

6. Emeljétek föl tekintetetek az égre, és nézzetek a földre le. Bizony szétoszlik az ég, mint a füst, a föld, mint a ruha, úgy elavul, és lakói elenyésznek, akár a féreg. De szabadításom örökre megmarad, és igazságomnak nem lesz vége soha.

7. Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, ki szívében viseli tanításom. Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, és ne essetek kétségbe szidalmaik miatt.

8. Mert moly emészti meg õket, mint a ruhát, és mint a gyapjút, féreg pusztítja el õket. De az én igazságom mindörökre megmarad, szabadításom nemzedékrõl nemzedékre.

9. Kelj föl, kelj föl! Öltözz erõbe, karja az Úrnak! Kelj föl, mint a hajdankor napjaiban, mint a régmúlt nemzedékek idején. Vajon nem te hasítottad ketté Ráhábot, és nem te döfted keresztül a sárkányt?

10. Nem te szárítottad ki a tengert, és a hatalmas örvény vizét, hogy úttá változtasd a tenger mélyét, és megváltottjaid átkelhessenek rajta?

11. Most is visszatérnek az Úr megváltottjai, és dicséretet zengve érnek a Sionra. Örök vidámság lesz az arcukon; öröm és ujjongás kíséri õket, a fájdalom és a sóhaj megfutamodik.

12. Én, én magam vagyok a ti vigasztalótok! Miért is félnél hát halandó embertõl; ember fiától, aki úgy elhervad, miként a fû?

13. Elfeledkeztél az Úrról, alkotódról, aki kiterjesztette az eget, s megvetette a föld alapjait. Ezért remegsz folyvást, mindennap, sanyargatód haragjától, attól, hogy elveszít téged. De hol van már sanyargatód haragja?

14. A fogoly hamarosan kiszabadul; nem fog meghalni börtönében, és kenyere nem fogy el.

15. Én vagyok az Úr, a te Istened, én kavarom fel a tengert, hogy zúgjanak a habjai; a Seregek Ura a nevem.

16. Én adtam ajkadra tanításomat, és én rejtettelek el a kezem árnyékában, amikor kiterjesztettem az eget, és megvetettem a föld alapjait, és azt mondtam Sionnak: "Az én népem vagy."

17. Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem! Te, aki megittad az Úr kezébõl haragja poharát, a mámorító kelyhet fenékig ürítetted.

18. Nem volt senki sem, aki gyámolította volna a fiai közül, akiket a világra hozott. Nem volt senki, aki kézen fogta volna, azok közül, akiket fölnevelt.

19. Két csapás ért - ki sajnálkozik rajtad? Pusztulás és romlás, éhínség és kard - ki vigasztal meg téged?

20. Fiaid ott hevertek tehetetlenül az utcasarkokon, mint a hálóba esett zerge. Telve az Úr haragjával, Istened fenyegetésével.

21. Azért halljad, te megalázott, aki részeg vagy, de nem a bortól.

22. Ezt mondja Uralkodód, az Úr, a te Istened, aki megvédelmezi népét: Nézd, kiveszem kezedbõl a mámorító kelyhet, és haragom poharát nem kell többé innod.

23. Kínzóidnak kezébe adom, azoknak a kezébe, akik így szóltak hozzád: "Görnyedj meg, hadd tapossunk rajtad." És te olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen járnak-kelnek.

Fejezet 52

1. Kelj föl, kelj föl, öltözz erõbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan.

2. Rázd le a port magadról, kelj föl, rabságot szenvedett Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sionnak fogoly leánya!

3. Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak el, s most is váltságdíj nélkül váltalak vissza benneteket.

4. Ezt mondja az Úr: Egykor Egyiptomba költözött le népem, hogy ott lakjék, aztán Asszíria sanyargatta meg.

5. Hát most itt mit tegyek? - mondja az Úr. Hiszen népemet ingyen elhurcolták, és akik uralkodnak rajta, ujjonganak - mondja az Úr. Egész nap folyton-folyvást káromolják a nevemet.

6. Ismerje meg hát népem a nevemet; azon a napon majd megértik, hogy én magam mondom: "Íme, itt vagyok!"

7. Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: "Királlyá lett a te Istened."

8. Figyelj csak! Õrszemeid felemelik a hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtõl szemben látják, hogy visszatér az Úr a Sionra.

9. Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét, és megváltja Jeruzsálemet.

10. Az Úr felfedte szent karját minden nemzet szeme láttára. És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk.

11. El onnét, el onnét! Gyertek onnan, s ne érintsetek semmi tisztátalant. Vonuljatok ki közülük, s tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok.

12. De nem sietve kell kivonulnotok, és nem menekülõk módján. Az Úr fog elõttetek haladni, a hátvédetek meg Izrael Istene lesz.

13. Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsõségre emelkedik.

14. Amint sokan megborzadtak láttán, - hiszen oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata -, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta,

15. és királyok némulnak el színe elõtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenrõl addig soha nem hallottak.

Fejezet 12

1. Az Úr szózatot intézett hozzám:

2. Emberfia: lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak; van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez.

3. Azért hát, emberfia, szedd össze az útra a holmidat, és menj el, nappal, a szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyrõl, ahol lakol, egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék ez.

4. Szedd össze a holmidat, mint a számûzetésbe készülõk a csomagjukat, nappal, a szemük láttára. Aztán menj el este, a szemük láttára, mint akik számkivetésbe mennek.

5. A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat és azon keresztül menj ki.

6. A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert jellé tettelek Izrael háza számára.

7. A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a számûzetésbe készülõk, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s a holmimat a szemük láttára a vállamon vittem.

8. Reggel az Úr szózatot intézett hozzám:

9. Emberfia, Izrael háza, ez a lázongó nemzedék nem kérdezte meg: "Mit csinálsz?"

10. Így beszélj azért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jeruzsálemrõl szól ez a jövendölés és Izrael egész házáról, amely benne él.

11. Mondd: én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd õk is: számûzetésbe, fogságba mennek.

12. A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet.

13. Kivetem rá hálómat és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, a káldeusok földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott.

14. Azokat, akik elkísérik - segítõit és seregét -, mind szétszórom, a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk.

15. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom õket a népek közé és szétszélesztem õket idegen országokba.

16. De meghagyok közülük néhányat. Ezek megmenekülnek a kardtól, az éhínségtõl, a pestistõl, hogy elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr.

17. Az Úr szózatot intézett hozzám:

18. Emberfia, remegve edd kenyeredet, s vizedet is nyugtalanul és szorongva idd,

19. és mondd meg az ország népének: Ezt mondja az Úr, az Isten Jeruzsálem lakóinak, akik szétszóródtak Izraelben. Kenyerüket szorongva eszik, vizüket félve isszák, mert lakóinak erõszakossága miatt elpusztul az ország és akik lakják.

20. A népes városok romhalmazzá válnak, az ország sivataggá lesz, hogy megtudjátok: én vagyok az Úr.

21. Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

22. Emberfia, mit akartok azzal a mondással, amely Izrael földjén járja: A napok múlnak, s a látomások nem válnak valóra.

23. Mondd meg ezért nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Véget vetek ennek a mondásnak, és nem beszéltek így többé Izraelben. Mondd meg nekik: Közel vannak a napok, amikor minden látomás valóra válik.

24. Nem lesz többé hamis látomás, sem csalárd jövendölés Izrael házában.

25. Mert én, az Úr beszélek. Amit mondok, az valóra válik, késedelem nélkül. Igen, ti lázongó nemzedék, megélitek, hogy amit kimondok, azt valóra is váltom - mondja az Úr, az Isten.

26. Az Úr szózatot intézett hozzám:

27. Emberfia, Izrael háza így beszél: "A látomás, amit ez lát, csak távoli idõre vonatkozik, csak távoli jövõrõl jövendöl."

28. Mondd hát meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Szavaim nem késnek tovább. Amit mondok, az beteljesedik - mondja az Úr, az Isten.

Fejezet 13

1. Az Úr szózatot intézett hozzám:

2. Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, jövendölj és mondd meg azoknak, akik maguktól jövendölnek: Halljátok az Úr szavát!

3. Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj az esztelen prófétáknak, akik saját lelküket követik és semmit sem látnak!

4. Mint a rókák a romok között, olyanok a prófétáid, Izrael!

5. Nem álltatok be a résbe, nem építettetek falat Izrael háza számára, hogy erõsen tartsa magát a harcban az Úr napján.

6. Látomásuk csalás, jövendölésük hazugság, amikor ezt mondják: "Az Úr mondja", hiszen az Úr nem küldte õket, mégis azt remélik, hogy a szavuk beteljesedik.

7. Nemde igaz, hogy hamisak látomásaitok és hazugságokat jövendöltök, amikor azt mondjátok: "Az Úr mondja", noha nem szóltam?

8. Ezért így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Hazug beszédeitek és hamis látomásaitok miatt ellenetek fordulok - mondja az Úr, az Isten.

9. Azokon a prófétákon, akik hamis látomást láttak és hazugságokat jövendöltek, rajtuk lesz a kezem: nem jutnak be népem tanácsába, nem lesznek benne Izrael házának jegyzékében, nem mennek be Izrael földjére, hadd tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr, az Isten.

10. Mert félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke. Amíg az falat épített, ezek bemeszelték.

11. Mondd meg azoknak, akik bemeszelték: Hirtelen zápor támad, jégesõ esik, viharos szél fog dühöngeni.

12. S a fal leomlik. Ugye, akkor majd megkérdezik: Hol van a vakolat, amivel befödtétek?

13. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Heves szélvihart támasztok haragomban, pusztító záport küldök bosszúmban és jégesõt indulatomban, hogy teljesen megsemmisítse.

14. Ledöntöm a falat, amit bevakoltatok, egyenlõvé teszem a földdel, és alapjai napvilágra kerülnek. Összeomlik, és ti ott pusztultok el alatta - akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

15. Nekiszabadítom haragomat a falnak, s azoknak, akik bevakolták, és azt mondom nektek: a fal nincs többé, sem azok, akik bevakolták,

16. Izrael prófétái, akik Jeruzsálemrõl jövendölnek, és a béke látomását látják, noha nincs béke - mondja az Úr, az Isten.

17. Te meg, emberfia, fordulj néped leányai ellen, akik saját maguktól jövendölnek és jövendölj ellenük.

18. Mondd nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj azoknak, akik szalagot varrnak minden csuklóra, akik leplet készítenek mindenféle korúnak a fejére, hogy kelepcét állítsanak a lelkeknek. Kelepcébe csaljátok népem tagjainak lelkét, és meg akarjátok menteni életetek?

19. Megszentségteleníttek népem elõtt néhány marék árpáért és néhány darab kenyérért azzal, hogy megölitek azokat az embereket, akiknek nem kellene meghalniuk, és életben hagyjátok azokat, akiknek nem kellene élniük, és így rászeditek népemet, amely hisz a hazugságnak.

20. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel, mint a madaraknak, kelepcét állítottatok a lelkeknek. Leszakítom õket karotokról, és szabadjára engedem a lelkeket, akiket, mint a madarat, fogva akartatok tartani.

21. Széttépem fátylaitokat és kiszabadítom népemet kezetekbõl, hogy többé ne legyenek zsákmányként kezetekben. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

22. Mert a hazugságokkal meggyötörtétek az igaz szívét, amikor én nem gyötröm meg, és megerõsítettétek a gonoszt, nehogy letérjen gonosz útjáról és életben maradjon.

23. Ezért nem láttok többé hamis látomásokat, és nem jövendöltök hazugságokat. Kiszabadítom népemet kezetekbõl, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

21. Az igazat nem éri soha veszedelem, hanem a rosszak tele vannak bajjal.

22. Iszonyat az Úrnak a hazug ajak, akik a jót teszik, elnyerik tetszését.

23. Az okos ember visszatartja ítéletét, a dõrék szíve kikürtöli bolondságát.

24. A szorgalmasok keze uralomra jut, a lusta kéz meg kényszermunkát végez.