Fejezet 1
1. Szózat, amelyet az Úr Joelhez, Petuel fiához intézett.
2. Halljátok ezt, vének, figyeljetek mindnyájan, ti lakói az országnak! Történt-e hasonló napjaitokban, vagy atyáitok napjaiban?
3. Mondjátok el fiaitoknak, s fiaitok az õ fiainak, azok meg az újabb nemzedéknek.
4. Megette a sáska, amit a gázám (kopasztó) meghagyott, megette a jélek (szöcske), amit a sáska meghagyott, megette a haszil (fûfaló), amit a jélek meghagyott.
5. Józanodjatok ki, részegek, és sírjatok, borivók, mindnyájan siránkozzatok az új bor miatt, mert elragadták szátoktól.
6. Országom ellen felvonult egy nép, hatalmas és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, zápfoga, mint a nõstény oroszláné.
7. Szõlõskertemet pusztasággá tette, fügefáimat letarolta, lenyúzta és kidöntögette; ágai fehérek lettek.
8. Zokogj, mint a zsákruhába öltözött szûz ifjúkori jegyese fölött!
9. Eltûnt az étel- és italáldozat az Úr házából, gyászba öltöztek a papok, az Úr szolgái.
10. Pusztává lett a mezõ, gyászol a termõföld, mert elpusztult a búza, elillant a bor, kiapadt az olaj.
11. Szégyenkeznek a földmûvesek, siránkoznak a szõlõsgazdák a gabona és az árpa miatt, mert odalett a szántóföld termése.
12. Kiszáradt a szõlõskert, ellankadtak a fügefák; gránátalma, pálma, almafa: elszáradt a mezõn minden fa. Bizony eltûnt a vidámság is az emberek fiai közül!
13. Papok, öltsetek gyászt és sírjatok, oltár szolgái, jajgassatok! Gyertek, s virrasszatok, zsákruhában, Istenemnek szolgái! Mert eltûnt Istenetek házából az étel- és italáldozat.
14. Rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet; vének, gyûjtsétek egybe az ország minden lakóját az Úrnak, a ti Isteneteknek házába! Kiáltsátok az Úrhoz:
15. "Ó jaj! Micsoda nap! Mily közel van az Úr napja! És mint a pusztulás jön a Mindenhatótól!"
16. Ugye, szemünk láttára ragadták el Istenünk házából az ételt, a vigasságot és az örömet?
17. Elpusztultak a búzaszemek a göröngyök alatt, beomlottak a csûrök, összedõltek a magtárak, mert odalett a termés.
18. Miért nyugtalanok az állatok, miért bõg az ökörcsorda? Azért, mert nincsen legelõje. Lám, a birkanyáj is bûnhõdik!
19. Uram, hozzád kiáltok, mert megemésztette a tûz a puszta legelõit, fölperzselte a láng a mezõ minden fáját.
20. Hozzád kiáltanak a mezõ vadjai is, mert kiszáradtak a víz forrásai, és megemésztette a tûz a puszta legelõit.
Fejezet 2
1. Fújjátok meg a harsonát a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakója, mert elérkezik az Úr napja, már közel is van.
2. A sötétségnek és a komor fellegeknek napja az, felhõnek és homálynak napja! Mint a szürkület, a hegyekre borul egy nagy és hatalmas nép; sohasem volt hozzá fogható, ezután sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át.
3. Elõtte tûz emészt, mögötte meg láng perzsel; mint az Éden kertje, olyan elõtte az ország, utána meg kietlen sivatag: menekülni nem lehet elõle.
4. Harci paripákhoz hasonlók, mint a mének, úgy száguldanak.
5. Hangjuk, mint a harci szekereké, amelyek a hegyek magasára hágnak; pattog, akár a lobogó tûz, amely fölemészti a tarlót, mint egy hatalmas, harcra kész nép.
6. Elõtte remegnek a népek, minden arc elsápad.
7. Száguldanak, mint a hõsök, mint a harcosok, megmásszák a falakat. Biztosan haladnak útjukon, nem térnek le ösvényükrõl.
8. Egyikük sem akadályozza a másikat, mindegyikük a maga útján halad. Mindenen áthatolnak, és nem szakadnak el egymástól.
9. Betörnek a városba, felfutnak a falra; bemennek a házakba, az ablakon keresztül behatolnak, mint a tolvaj.
10. Színe elõtt megremeg a föld, megrendülnek az egek, a nap és a hold elsötétedik, a csillagok elvesztik fényüket.
11. Az Úr hallatja szavát serege színe elõtt. Mert serege töméntelen, s akik parancsát végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes. Ki állhat meg színe elõtt?
12. Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekbõl, böjtölve, sírva és gyászolva.
13. A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot.
14. Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát, s áldás fakad a nyomában, étel- és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára?
15. Fújjátok meg a harsonát a Sionon, rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet,
16. gyûjtsétek egybe a népet, hívjátok össze a gyülekezetet! Gyûjtsétek egybe a véneket, hívjátok össze a gyermekeket, meg a csecsemõket! Jöjjön elõ hálószobájából az ifjú férj, nászházából az új asszony!
17. Sírjanak a papok, az Úr szolgái az elõcsarnok és az oltár között, és mondják: "Könyörülj, Uram, népeden, ne hagyd, hogy gyalázat érje örökségedet, s ne csúfolhassák õket a népek! Ne mondhassák a népek körében: Hol van az Istenük?"
18. Ekkor az Úr féltékeny szeretetre gyulladt országa iránt, és megkegyelmezett népének.
19. Az Úr válaszolt népének és ezeket mondta: "Nézzétek, küldök nektek gabonát, újbort és olajat, úgy, hogy jóllakhattok velük. Nem hagyom többé, hogy a népek között gyalázat érjen benneteket.
20. Aki észak felõl jön, azt elkergetem. Száraz és kietlen földre ûzöm, elõhadát a keleti tenger felé, utóhadát a nyugati tenger felé. Rossz illata felszáll, romlása érzik." [Mert gõgös volt.]
21. Ne félj, termõföld, ujjongj és örülj, mert nagy dolgot vitt végbe az Úr!
22. Mezei állatok, ne féljetek, mert kizöldülnek a puszta legelõi! A fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szõlõ megadja termését.
23. Sion fiai, ujjongjatok, örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben! Mert igazságosságában megadja nektek az õszi esõt; esõt küld nektek: tavaszi és õszi esõt, mint hajdanában.
24. A szérûk megtelnek gabonával, a sajtók ontják a bort és az olajat.
25. Kárpótollak benneteket az esztendõkért, amikor pusztított a sáska és a jélek, a haszil és a gázám: hatalmas seregem, amelyet ellenetek küldtem.
26. Ehettek és jóllakhattok, és akkor majd magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgot tett veletek. [Népem soha többé nem vall szégyent.]
27. "És tudni fogjátok, hogy Izraelben lakom, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, és nem más, és népemet soha többé nem éri szégyen."
