Biblia egy év alatt.

A 159. napon, Márk 11-12. fejezetei Jézus diadalmas bevonulását, a templom megtisztítását és a vallási vezetőkkel való összetűzéseket emelik ki. A 67. zsoltár arra hív minden nemzetet, hogy dicsérjék Istent, és ismerjék el igazságosságát és irgalmát, emlékeztetve minket az evangélium egyetemes küldetésére.

Fejezet 11

1. Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfage és Betánia táján, az Olajfák-hegyénél elõreküldte két tanítványát

2. ezzel az utasítással: "Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide!

3. Ha valaki szólna, hogy mit csináltok, mondjátok, hogy Urának van rá szüksége. Erre rögtön elengedi."

4. El is mentek és megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve.

5. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?"

6. Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték õket.

7. A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és õ ráült.

8. Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket a réten vágtak.

9. Az elõtte menõk, s akik kísérték, ezt zengték: "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!

10. Áldott atyánknak, Dávidnak közelgõ országa! Hozsanna a magasságban!"

11. Így vonult be Jeruzsálembe, a templomba. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán mivel már késõre járt az idõ, a tizenkettõvel kiment Betániába.

12. Másnap, amikor Betániát elhagyták, megéhezett.

13. Messzirõl látott egy zöldellõ fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje.

14. Azt mondta neki: "Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!" A tanítványok hallották.

15. Megérkeztek Jeruzsálembe. Bement a templomba, s kiûzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta.

16. Nem engedte meg senkinek, hogy valamit is keresztülvigyen a templom területén.

17. Tanított, és mondta nekik: "Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek."

18. Amikor a fõpapok és írástudók értesültek a dologról, tanakodni kezdtek, miképp okozzák vesztét.

19. Féltek tõle, hiszen az egész nép csodálkozott tanításán. Amikor beesteledett, elhagyták a várost.

20. Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt.

21. Péternek eszébe jutott (az átok): "Mester - mondta -, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt."

22. Jézus így felelt: "Ha hisztek Istenben,

23. bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik.

24. Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek.

25. Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bûneiteket."

26. .

27. Ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor a templomban járt, odamentek hozzá a fõpapok, írástudók és vének,

28. és megkérdezték: "Milyen hatalom birtokában teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?"

29. Jézus így válaszolt: "Kérdezek tõletek valamit, s feleljetek rá nekem, aztán majd én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem, amit teszek.

30. János keresztsége az égbõl való volt, vagy pedig emberektõl származott? Feleljetek nekem!"

31. Erre elkezdtek egymás közt tanakodni. Így okoskodtak: "Ha azt mondjuk: Az égbõl - azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?

32. Mondjuk talán azt, hogy az emberektõl." De féltek a tömegtõl, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt.

33. Ezért így válaszoltak Jézusnak: "Nem tudjuk." Jézus azért ezt felelte: "Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalom birtokában teszem ezeket."

Fejezet 12

1. Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szõlõt ültetett, s körülvette sövénnyel, sajtót ásott benne s tornyot is épített. Majd bérbe adta szõlõmûveseknek, és elment idegenbe.

2. Amikor eljött az ideje, elküldte a szõlõmûvesekhez szolgáját, hogy szedje be a neki járó részt a szõlõ termésébõl.

3. Ezek elfogták, összeverték, és üres kézzel elzavarták.

4. Egy másik szolgát küldött hát oda hozzájuk, ennek betörték a fejét és szidták-gyalázták.

5. Küldött egy harmadik szolgát is. Ezt megölték. S még több más szolgát küldött, ezek közül némelyeket megvertek, másokat megöltek.

6. Már csak egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Utoljára õt küldte el hozzájuk. Azt gondolta: Fiamat csak megbecsülik!

7. De a szõlõmunkások így biztatták egymást: Ez az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz öröksége!

8. Nekiestek hát, megölték és kidobták a szõlõbõl.

9. Mit tesz majd a szõlõ ura? Eljön, megöli a szõlõmûveseket, és másoknak adja ki a szõlõt.

10. Nem olvastátok az Írást: A kõ, melyet az építõk elvetettek, szegletkõvé lett.

11. Az Úr tette azzá, s csodálatos a szemünkben?"

12. Erre el akarták fogni, de féltek a tömegtõl. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták, elmentek onnan.

13. A farizeusok és a Heródes-pártiak közül odaküldtek hozzá néhány embert, hogy a szavaiba belekössenek.

14. Ezek odamentek hozzá és megkérdezték: "Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem veszed tekintetbe az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?"

15. De õ tisztában volt képmutatásukkal, és így szólt: "Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!"

16. Mikor odavitték, megkérdezte tõlük: "Kinek a képe ez, és kinek a felirata?" "A császáré" - felelték.

17. Jézus folytatta: "Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!" Azok igen elcsodálkoztak rajta.

18. Ezután a szadduceusok mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, s ezt a kérdést tették fel neki:

19. "Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.

20. Volt hét fiútestvér. Az elsõ megnõsült, aztán meghalt utód nélkül.

21. Feleségét elvette a második is, de az is meghalt anélkül, hogy gyermeke lett volna. Hasonlóképpen a harmadik is,

22. sõt mind a hét, de egy sem hagyott hátra gyermeket. Végül az asszony is meghalt.

23. A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt?"

24. Jézus így felelt: "Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?

25. Hiszen, amikor feltámadnak, nem nõsülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.

26. Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok!

27. Tehát nem a halottak Istene, hanem az élõké. Így nagy tévedésben vagytok."

28. Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tõle: "Melyik az elsõ a parancsok közül?"

29. Jézus így válaszolt: "Ez az elsõ: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.

30. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl és minden erõdbõl!

31. A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs."

32. Az írástudó helyeselte: "Valóban jól mondtad, Mester, hogy Õ az egyetlen (Isten), és hogy rajta kívül nincs más.

33. Meg hogy Õt teljes szívünkbõl, teljes elménkbõl és teljes erõnkbõl szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égõ- vagy bármi más áldozatnál."

34. Jézus az okos beszéd hallatára megdicsérte: "Nem jársz messze az Isten országától" - mondta neki. Több kérdést már nem mertek neki föltenni.

35. Hanem amikor a templomban tanított, Jézus tette fel a kérdést: "Hogy mondhatják az írástudók azt, hogy a Krisztus Dávid fia?

36. Maga Dávid a Szentlélek erejébõl ezt mondja: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra, s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul.

37. Ha maga Dávid Urának mondja, hogy lehet akkor a fia?" A nagy népsokaság szívesen hallgatta.

38. Tanítás közben ezt a figyelmeztetést adta: "Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik õket.

39. Szívesen elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a fõhelyeket.

40. Felélik az özvegyek házát, közben színleg nagyokat imádkoznak: annál szigorúbb ítélet vár rájuk."

41. Ezután leült szemben a kincstárral és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be.

42. De aztán jött egy szegény özvegy, s csak két fillért dobott be.

43. Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe.

44. Mert õk a feleslegükbõl adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétõl telt, egész megélhetését."

1. (A karvezetõnek, húros hangszerre - zsoltár, ének.)

2. Isten legyen irgalmas hozzánk, áldjon meg minket és ragyogtassa fel arcát fölöttünk,

3. hogy megismerjük útját a földön, és minden nép körében üdvösségét!

4. Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nemzet dicsõítsen téged!

5. Minden törzs örüljön és ujjongjon, hisz te igazságosan ítéled meg a földet. Méltányosan ítélkezel a népek fölött, kormányozol minden törzset a földön.

6. Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nép dicsõítsen téged!

7. A föld megadta gyümölcsét, Isten, a mi Istenünk megáldott minket.

8. Isten adja ránk áldását, félje õt a föld minden határa!