Biblia egy év alatt.

A 142. napon a 2Sámuel 24. fejezete bemutatja a Dávid által elrendelt népszámlálás következményeit, emlékeztetve minket az Istenbe vetett bizalom fontosságára. Az 1Krónika 29. fejezete feljegyzi a nép nagylelkűségét és a templom építésére tett felajánlásait, kiemelve az imádat szellemét. A 30. zsoltár a hála és a dicséret éneke Istenhez a gyógyulásért, a védelemért és a megpróbáltatások feletti győzelemért.

1. Újra fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, úgyhogy ismét felingerelte ellenük Dávidot, és azt mondta neki: "Menj, s vedd számba Izraelt és Júdát!"

2. A király ezért megparancsolta Joábnak és a sereg vezéreinek: "Járjátok sorra Izrael törzseit Dántól egészen Beersebáig, és vegyétek számba a népet, hogy megtudjam mennyi a nép!"

3. Joáb azonban azt mondta a királynak: "Az Úr, a te Istened, bármilyen népes is a nép, tegye százszor népesebbé, és uram, királyom ezt lássa még a saját szemével! De miért kíván uram és királyom ilyesmit?"

4. Ám a király parancsa sürgette Joábot, valamint a sereg vezéreit. Így hát Joáb, valamint a sereg vezérei távoztak a királytól, hogy számba vegyék Izrael népét.

5. Átkeltek a Jordánon és Aroernél kezdték, annál a városnál, amely a patak völgyében középen terül el, aztán a gaditákhoz mentek, majd Jazerbe.

6. Utána Gileádba és a hetiták földjére, Kádesba érkeztek. Innét Dánba mentek, majd Dántól Szidon felé vették az irányt.

7. Ezután Tirusz erõdjébe mentek, valamint a hivviták és kánaániak városaiba. Innen Júda déli részébe mentek, Beersebába.

8. Így bejárták az egész országot, és kilenc hónap és húsz nap elteltével visszaérkeztek Jeruzsálembe.

9. Joáb jelentette a királynak a számbavétel eredményét: Izrael fiai 800 000 kardforgató férfit tettek ki, Júda meg 500 000 férfit.

10. Miután számba vétette a népet, Dávidnak megdobbant a szíve. Így szólt hát az Úrhoz: "Nagy bûnt követtem el. De bocsásd meg, Uram, szolgádnak ezt a bûnt, mert ostobaságot csináltam."

11. Amikor Dávid reggel fölkelt, az Úr ezt a szózatot intézte Dávid látóemberéhez, Gád prófétához:

12. "Menj és add tudtára Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Hármat mondok, aztán amit választasz, azt teszem veled!"

13. Gád elment Dávidhoz és tudtára adta. Így szólt: "Jöjjön-e három évig tartó éhínség büntetésül az országra? Vagy azt akarod, hogy három hónapon át menekülj ellenséged elõl, õ meg üldözzön? Vagy legyen három napig pestis országodban? Gondolkozz rajta, s mondd meg, milyen választ vigyek annak, aki küldött!"

14. Erre Dávid azt felelte Gádnak: "Nagy szorultságban vagyok... Inkább kerüljünk az Úr kezébe, hiszen nagy az irgalma. De emberek kezétõl nem szeretnék elveszni."

15. Így hát Dávid a pestist választotta. Épp a búza aratásának volt az ideje. Akkor az Úr pestist küldött Izraelre, reggeltõl a megszabott idõre. A csapás lesújtott a népre, és hetvenezren meghaltak a népbõl Dántól egészen Beersebáig.

16. Amikor azonban az angyal Jeruzsálem felé is kinyújtotta kezét, hogy elpusztítsa, az Úr megbánta ezt a csapást, és megparancsolta az angyalnak, aki lesújtott a népre: "Most aztán elég! Húzd vissza a kezed!" Az Úr angyala éppen a jebuzita Arauna szérûjénél volt.

17. Amikor Dávid látta az angyalt, aki lesújtott a népre, így könyörgött az Úrhoz: "Én vétkeztem, én követtem el gonoszságot! Ezek, a nyáj, mit vétettek? Ezért hát forduljon kezed ellenem és házam ellen!"

18. Azon a napon Gád elment Dávidhoz, és azt mondta neki: "Menj föl, és a jebuzita Arauna szérûjénél építs oltárt az Úrnak."

19. Dávid Gád szavára fölment, amint az Úr parancsolta neki.

20. Amikor Arauna odanézett, azt látta, hogy a király közeleg szolgáival. Arauna éppen a búza cséplésével volt ugyanis elfoglalva. Erre Arauna elõlépett, s egészen a földig hajolt a király elõtt.

21. És így szólt Arauna: "Miért jön uram és királyom szolgájához?" "Azért, hogy megvegye tõled a szérûdet - válaszolta Dávid. Oltárt akarok építeni az Úrnak, amiért elmúlt a néprõl a csapás."

22. Arauna azt felelte a királynak: "Vegye csak uram és királyom, és mutassa be áldozatul, amit jónak lát. Nézd, ott vannak a marhák, égõáldozatul, és a csépák meg az ökrök szerszáma tûzrevalónak.

23. Uram és királyom szolgája mindent a királynak ajándékoz." Aztán így folytatta Arauna a király felé fordulva: "Legyen hozzád irgalmas az Úr, a te Istened!"

24. A király erre azt mondta Araunának: "Nem, hanem pénzen veszem meg tõled. Csak nem mutatom be az Úrnak, Istenemnek égõáldozatul, ami nekem semmibe se kerül?" Így hát megvette a szérût és a marhákat 50 ezüst sékelért.

25. Aztán Dávid oltárt emelt az Úrnak, és égõáldozatot, valamint közösségi áldozatot mutatott be rajta. Erre az Úr irgalommal fordult az ország felé, és elmúlt Izraelrõl a csapás.

1. Dávid ezután így beszélt az összes egybegyûltekhez: "A fiam, Salamon, az egyetlen, akit az Úr kiválasztott, még fiatal és gyenge. A vállalkozás azonban nagy, mert ez a palota nem embereknek készül, hanem az Úrnak.

2. Én minden erõmet latba vetve szereztem az Úr háza számára aranyat az arany-, ezüstöt az ezüst-, bronzot a bronz-, vasat a vas-, fát a fa- (részekhez), ónix köveket, betétköveket, színes és tarka köveket, mindenféle drágakövet és alabástromot nagy mennyiségben.

3. De most, ami arany és ezüst még a birtokomban van, azt az Istenem háza iránt való szeretetbõl hozzáteszem ahhoz, amit elõkészítettem a szent templom számára:

4. 3000 talentum ofiri aranyat, 7000 talentum tiszta ezüstöt az épület falainak beborítására,

5. arany- és ezüstedényekre és mindenféle mûvészi munkára. Ki kötelezi el még magát közületek, hogy bármilyen aranyat, ezüstöt vagy mesterek keze által készített ékszert felajánljon az Úrnak?"

6. Ekkor a családfõk, Izrael törzseinek fõnökei, az ezres és százas csoportok fejei és a királyi munkák vezetõi önként kötelezték magukat,

7. hogy az Úr házának építésére összeadnak 5000 talentum aranyat, 10000 dareikoszt, 10000 talentum ezüstöt, 18000 talentum bronzot, 100000 talentum vasat.

8. Akinek drágakövei voltak, az Úr házának kincstárába adta, a gersomita Jachiel kezébe.

9. Az önkéntes felajánlás örömmel töltötte el a népet, mivel õszinte szívvel adták az Úrnak. Dávid király is nagy örömet érzett.

10. Dávid akkor az egész gyülekezet színe elõtt dicsõítette Istent. Dávid így imádkozott: "Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, a mi Atyánk öröktõl örökre!

11. Uram, tied a nagyság, a hatalom, a fönség, a szilárdság és a dicsõség. Hiszen minden a tied a mennyben és a földön. Uram, tied a királyi hatalom, s te uralkodsz mindenek felett.

12. Gazdagság és dicsõség jár elõtted, mindennek te vagy az Ura, mivel a kezedben van az erõ és a hatalom. A te kezed mindent naggyá és erõssé tehet.

13. Most tehát Istenünk, dicsõítünk téged, s magasztaljuk fönséges neved.

14. Hiszen mi vagyok én, és mi az én népem, hogy megfelelõ adományt adhatnánk neked? Minden tõled jön, s azt is a te kezedbõl kaptuk, amit felajánlottunk neked.

15. Hiszen csak idegenek és jövevények vagyunk elõtted, mint amilyenek atyáink is voltak. Napjaink elfogynak a földön, mint az árnyék, és nincs miben reménykednünk.

16. Urunk, Istenünk, amit felhalmoztunk, hogy nevednek házat építsünk, mind a te kezedbõl származik, és a te tulajdonod.

17. Tudom, Istenem, hogy megvizsgálod a szívet, és hogy az egyeneslelkûség tetszik neked. Azért mindezt õszinte szívvel ajánlottam fel neked. Most pedig örömmel tekintek népedre, amely itt összegyûlt, hogy neked szentelje adományait,

18. Urunk és Istenünk, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, s a mi Atyánk. Õrizd meg örökre bennük ezt a lelkületet, és a szívüket irányítsd magad felé.

19. A fiamnak, Salamonnak meg adj osztatlan szívet, hogy megtartsa parancsodat, törvényeidet és utasításaidat, s hogy életté váltsa õket, s megépítse azt a palotát, amelyet elõkészítettem."

20. Azután Dávid így szólt az egész gyülekezethez: "Dicsõítsétek az Urat, a ti Isteneteket!" Erre az egész közösség magasztalta az Urat, atyáik Istenét. Arcra borultak és hódoltak az Úr elõtt és a király elõtt.

21. Izrael fiai véresáldozatokat hoztak az Úrnak, és másnap égõáldozatot mutattak be: ezer szarvasmarhát, ezer kost, ezer bárányt, megfelelõ italáldozatot és egyéb áldozatot Izraelért.

22. Ezen a napon nagy vígsággal ettek és ittak az Úr elõtt, és Salamont, Dávid fiát második királlyá tették. Az Úr nevében fölkenték uralkodónak, Cádokot meg fõpapnak.

23. Salamon - mint király - elfoglalta az Úr trónját, hogy atyja, Dávid helyett uralkodjék. Tetszésre talált, és egész Izrael engedelmeskedett neki.

24. Minden elöljáró, minden katona és Dávid király minden fia alávetette magát neki.

25. Az Úr naggyá tette Salamont egész Izrael elõtt, s olyan királyi pompát adott neki, amilyen elõtte Izrael egyetlen királyának sem volt.

26. Dávid, Izáj fia egész Izrael királya volt.

27. Izrael fölötti uralma negyven évig tartott. Hebronban hét évig uralkodott, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig volt király.

28. Megbékélt öregségben halt meg, elégedetten életével, gazdagságával és hírnevével. Utána a fia, Salamon uralkodott mint király.

29. Dávid király története egyébként kezdettõl végig meg van írva Sámuelnek, a látóembernek a könyvében:

30. egész uralkodása, hõstettei, mindaz az áldás és csapás, amely érte Izraelt és a föld minden országát.

1. (Zsoltár, templomszentelési ének - Dávidtól.)

2. Dicsõítlek, Uram, mivel megmentettél, nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak.

3. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, s te meggyógyítottál,

4. Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, megmentettél attól, hogy a sírba szálljak.

5. Ti, akik szeretitek, dicsõítsétek az Urat, magasztaljátok szent emlékét!

6. Mert haragja csak egy pillanatig tart, jósága azonban az egész életen át. Ha este sírás látogat is meg, reggel visszatér az öröm.

7. Így szóltam magamban bízva: Nem ingok meg soha,

8. mert jóságod, Uram, szilárd hegyre állított. De mikor elrejtetted arcodat, megrendültem.

9. Uram, akkor hozzád kiáltottam, Istenemhez könyörögtem irgalomért:

10. Mi haszon származna vérembõl, hogyha sírba szállnék? Dicsõíthet téged a por, hirdetheti nagy hûségedet?

11. Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam, légy az én segítõm, Uram.

12. Panaszomat öröménekre változtattad, leoldottad vezeklõruhám és örömmel öveztél körül.

13. Hogy lelkem énekeljen neked és ne hallgasson soha. Uram, Istenem, mindörökké dicsõítelek!