Fejezet 16
1. Innen Sámson Gázába ment, ott meglátott egy szajhát és bement hozzá.
2. A gázai embereknek tudtul adták: "Itt van Sámson!" Õrséget állítottak tehát és figyelték a város kapujánál. Egész éjszaka nyugodtan maradtak és ezt mondták: "Napkeltéig várunk, aztán megöljük."
3. Sámson éjfélig aludt, éjfélkor fölkelt, fogta a város kapujának szárnyait, a két ajtófélfát a pántokkal együtt kirántotta, vállára vette és elvitte a Hebronra nézõ hegy tetejére és ott letette.
4. Ezután beleszeretett a Szórak völgyében egy nõbe, akinek Delila volt a neve.
5. A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá és azt mondták neki: "Szedd rá és tudd meg, miben rejlik különleges ereje, hogyan tudnánk fölékerekedni, megkötözni és ártalmatlanná tenni. Ezért ki-ki ad neked 1100 ezüst sékelt."
6. Delila így szólt Sámsonhoz: "Mondd meg nekem, miben rejlik nagy erõd, mivel kellene téged megkötözni, hogy tehetetlenné tegyenek?"
7. Sámson így felelt neki: "Ha megkötöznek hét friss húrkötéllel, amelyet még nem szárítottak ki, elvesztem erõmet, és olyan leszek, mint a többi ember".
8. A filiszteusok fejedelmei vittek Delilának hét friss húrkötelet, amit még nem szárítottak ki, és õ megkötözte velük.
9. Az embereket lesbe állította a szobájában, aztán odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" De õ eltépte a köteleket, ahogyan a kócfonál elszakad, amikor a tûz megperzseli. Így erejének titka rejtve maradt.
10. Ám Delila így szólt Sámsonhoz: "Rászedtél és hazudtál nekem. Most azonban mondd meg nekem, mivel lehetne megkötözni."
11. Így válaszolt neki: "Ha jól megkötöznek új kötelekkel, amelyeket még nem használtak semmire, elveszítem erõmet és olyan leszek, mint a többi ember."
12. Akkor Delila új köteleket vett, megkötözte velük és odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" Az emberek lesben álltak a szobájában. Ám õ úgy széttépte a köteleket, amelyek a karjait fogva tartották, mint a cérnaszálat.
13. Delila ekkor így szólt Sámsonhoz: "Eddig mindig rászedtél és hazudtál nekem. Most már mondd meg, mivel lehetne megkötözni." Így felelt neki: "Ha összefonod fejemen a hét hajfürtöt és odaerõsíted a takácsok szálfeszítõjével, elvesztem erõmet, és olyan leszek, mint a többi ember."
14. Delila elaltatta, azután összefonta Sámson fején a hét hajfürtöt, odaerõsítette a takácsok szálfeszítõjével és odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" Erre fölébredt álmából, s kirántotta a szálfeszítõt és a fonatot. Így erejének titka rejtve maradt.
15. Delila így szólt hozzá: "Hogy mondhatsz olyat, hogy szeretsz, amikor szíved nincs velem? Már háromszor rászedtél és nem mondtad meg nekem, hogy miben rejlik nagy erõd."
16. Mivel egész nap gyötörte szavaival és zaklatta, halálra fáradt.
17. Feltárta hát elõtte egész szívét és így szólt: "Borotva sose ért fejemhez, mert az Isten nazírja vagyok anyám méhétõl fogva. Ha megnyírnak, elhagy erõm, gyenge leszek, olyan, mint a többi ember."
18. Delila ekkor látta, hogy kitárta egész szívét. Hívatta hát a filiszteusok fejedelmeit és ezt mondta nekik: "Most gyertek, mert kitárta elõttem egész szívét." A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, s magukkal vitték a pénzt is.
19. Erre õ elaltatta Sámsont a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta fejérõl a hét hajfürtöt. Elkezdett gyengülni és ereje elhagyta.
20. Delila odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" Erre fölébredt álmából s azt mondta: "Kikeveredek a bajból, mint máskor és kiszabadítom magamat." Nem tudta azonban, hogy az Úr elfordult tõle.
21. A filiszteusok elfogták, kiszúrták a szemét és levitték Gázába. Kettõs lánccal megkötözték és a fogságban malmot hajtattak vele.
22. Közben fején újra nõni kezdett a haj azután, hogy lenyírták.
23. A filiszteusok fejedelmei összegyûltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágonnak, és örömünnepet tartsanak. Közben egyre mondogatták: "Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont!"
24. Amikor a nép látta istenét, ujjongásban tört ki a dicséretére és ezt mondta: "Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont, aki pusztította országunkat, és sokunkat megölt."
25. Amikor már jókedvre derültek, így szóltak: "Hívjátok elõ Sámsont, hadd mulattasson minket!" Elõvezették Sámsont a börtönbõl, és õ játszott elõttük. Utána odaállították az oszlopok közé.
26. Sámson akkor így szólt ahhoz a fiúhoz, aki a kezénél fogva vezette: "Vezess oda, hogy megfoghassam az oszlopokat, amelyeken az épület nyugszik, és megtámaszkodhassam."
27. A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal. A filiszteusok minden fejedelme ott volt, és a tetõn volt vagy háromezer ember, férfi és nõ, akik nézték Sámson játékát.
28. Sámson akkor az Úrhoz könyörgött és így szólt: "Uram, Isten, emlékezzél meg rólam, s most az egyszer adj nekem erõt, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért."
29. Sámson átkarolta a két középen álló oszlopot, amelyen az épület nyugodott, nekifeszült az egyiknek a jobb kezével, a másiknak a bal kezével,
30. s így szólt: "Haljak meg a filiszteusokkal együtt!" Minden erejével nekifeszült, és az épület rászakadt a fejedelmekre és az egész népre, amely ott volt. Sokkal többet ölt meg akkor, amikor meghalt, mint amennyit akkor ölt meg, amikor élt.
31. Testvérei és atyjának háza eljöttek és magukkal vitték. Elszállították és eltemették Szorea és Estaol között atyjának, Mánoahnak sírboltjában. Húsz évig bíráskodott Izrael fölött.
Fejezet 17
1. Volt Efraim hegyén egy ember, akit Michajehunak hívtak.
2. Így szólt anyjához: "Az az 1100 ezüst, amit elvettek tõled, s ami miatt te átkot mondtál, amihez - saját fülem hallatára - azt is hozzáfûzted: (2b) nézd, itt van a kezemben, én vettem el. (2c) Anyja így szólt: "Az Úr áldja meg az én fiamat!"
3. Michajehu pedig visszaadta anyjának az 1100 ezüst pénzt. (3b) Ünnepélyesen kijelentem: ezt a pénzt az Úrnak szentelem, a saját kezembõl, hogy [öntött] istenszobor készüljön belõle, az (3c) S most visszaadom neked."
4. Anyja tehát fogott 200 sékel ezüstöt és odaadta az ezüstmûvesnek. Az csinált belõle egy faragott és egy öntött szobrot, ami aztán Michajehu házába került.
5. Micha szentélyt készített neki, majd efodot és terafimot csinált, és az egyik fiát megtette papjává.
6. Ebben az idõben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, ami neki tetszett.
7. Volt egy fiatal ember, aki a júdeai Betlehembõl, Júda nemzetségébõl származott és levita volt, s mint idegen élt ott.
8. Ez az ember elhagyta a júdeai Betlehem városát, hogy ott telepedjék meg, ahol tud. Vándorlása közben Efraim hegyére ért, Micha házához.
9. Micha így szólt hozzá: "Honnan jössz?" Így válaszolt neki: "Levita vagyok a júdeai Betlehembõl. Azért keltem útra, hogy letelepedjem ott, ahol tudok."
10. Micha azt mondta neki: "Telepedjél le nálam, légy atyám és papom. Adok neked 10 sékel ezüstöt évente, egy ruhát és teljes ellátást", és rá is beszélte a levitát.
11. A levita úgy határozott, hogy ennél az embernél marad. A fiatalember olyan lett számára, mint valamelyik a fiai közül.
12. Micha beiktatta a levitát; a fiatalember a papjává lett és Micha házában maradt.
13. "Most már tudom - mondta Micha -, hogy az Úr jót tesz velem, mert levita papom van."
Fejezet 18
1. Abban az idõben nem volt király Izraelben. Abban az idõben tehát Dán törzse földet keresett, hogy ott letelepedhessen, mert addig a napig nem kapott örökrészt Izrael törzsei között.
2. Dán fiai elküldtek nemzetségükbõl öt bátor embert Szoreából és Estaolból, hogy nézzék meg és kémleljék ki a vidéket. Azt mondták nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre a vidéket. Ezek eljutottak Efraim hegyére, egészen Micha házáig, és ott töltötték az éjszakát.
3. Mivel Micha háza mellett voltak, megismerték a fiatal levita hangját. Odamentek és így szóltak hozzá: "Ki hozott ide téged? Mit csinálsz és mid van itt?"
4. Így válaszolt nekik: "Ezt és ezt tette velem Micha, szolgálatába fogadott és a papja lettem."
5. Kérdezd meg Istent - mondták neki -, hadd tudjuk meg, sikeres lesz-e utunk, amire vállalkoztunk."
6. A pap így válaszolt nekik: "Menjetek békével! Utatokat, amire vállalkoztatok, az Úr tekintete kíséri."
7. Az öt ember útra kelt és Laisba érkezett. Látták, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidoniak módjára, nyugodt és magabiztos, hogy semmijük sem hiányzik abból, amit a föld terem, távol vannak a szidoniaktól, és az arámokkal sincs semmi dolguk.
8. Visszatértek hát testvéreikhez Szoreába és Estaolba. Testvéreik megkérdezték tõlük: "Mi hírt hoztok?"
9. Így válaszoltak: "Elmentünk és bejártuk a vidéket Laisig. Láttuk, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidóniak módjára. Távol vannak Szidontól és nincs dolguk Arámmal. Gyertek, vonuljunk föl ellenük, mert mi láttuk, hogy a föld kiváló. Miért nem feleltek? Ne tétovázzatok, menjünk, és hódítsuk meg a vidéket!
10. Ha elmentek oda, védtelen népet találtok. Igaz, hogy a föld eléggé kiterjedt, de Isten olyan földet ad kezetekbe, amelyen semmi sem hiányzik abból, ami csak van a földön."
11. Elindult tehát Dán nemzetségébõl, Szoreából és Estaolból hatszáz fegyverrel fölszerelt ember.
12. Fölvonultak, és a júdai Kirjat-Jearimban ütöttek tábort. Ezért a mai napig is Dán táborának nevezik ezt a helyet - nyugatra van Kirjat-Jearimtól.
13. Innen tovább mentek Efraim hegyére és Micha házához értek.
14. Akkor az az öt ember, aki Lais vidékét kikémlelte, megszólalt, és ezt mondta testvéreinek: "Tudjátok-e, hogy ebben a házban efod, terafim, faragott és öntött szobor van? Gondoljátok meg, mit kell tennetek!"
15. Letértek tehát útjukról, és abba az irányba mentek. Megtalálták a fiatal levitát Micha házában és üdvözölték.
16. A Dán fiai közül való hatszáz fölfegyverzett férfi megállt a küszöbnél,
17. az öt ember pedig, aki a vidéket kikémlelte, belépett, s fogta a faragott szobrot, az efodot, a terafimot [és az öntött szobrot] - közben a pap ott maradt az ajtó küszöbénél a hatszáz fölfegyverzett emberrel.
18. Amikor ezek beléptek Micha házába, s fogták a faragott szobrot, az efodot, a terafimot meg az öntött szobrot, a pap így szólt: "Mit csináltok?"
19. "Hallgass - válaszolták neki -, tedd a kezedet a szádra, gyere velünk és légy atyánk és papunk! Jobb neked, ha egy ember házának papja vagy, mintha Izrael valamelyik törzsének és nemzetségének leszel a papja?"
20. Ez tetszett a papnak, fogta tehát az efodot, a terafimot, valamint a faragott szobrot és elindult a sereggel.
21. Ezzel útra keltek és továbbmentek. Elöl vitték gyermekeiket, nyájukat és értékes holmijukat.
22. Már messze jártak Micha házától, amikor azok az emberek, akik Micha háza szomszédságában laktak, fellármázták egymást és Dán fiai után eredtek.
23. Amikor ezek utánuk kiabáltak Dán fiainak, azok hátrafordultak és így szóltak Michához: "Mi bajod, hogy így kiabálsz?"
24. Így felelt nekik: "Elvittétek istenemet, akit csináltam magamnak és a papot. Elvonultok és nekem mi marad? Hogyan kérdezhetitek hát tõlem: mi bajom?"
25. Dán fiai így feleltek neki: "Ne halljuk többé a szavad! Vigyázz, hogy ezek a felindult emberek rád ne vessék magukat és el ne vessz házad népével együtt."
26. Dán fiai ezzel továbbmentek. Micha pedig, mivel látta, hogy erõsebbek nála, visszafordult és hazament.
27. Ezek pedig fogták a Micha készítette istent és a papot, aki szolgált nála, s Lais ellen vonultak, a nyugalomban és biztonságban élõ nép ellen. Kardélre hányták, a várost meg lángba borították.
28. Senki sem sietett segítségükre, mert távol voltak Szidontól és nem érintkeztek Arámmal. Abban a völgyben feküdt, amely Bet-Rehob felé nyúlik. Újjáépítették a várost, letelepedtek benne,
29. és elnevezték Dánnak, mégpedig atyjuk nevérõl, aki Izraeltõl született. Kezdetben azonban Lais volt a város neve.
30. Dán fiai felállították maguknak a faragott szobrot. Mózes fiának, Gersonnak a fia, Jonatán, majd utána az õ fiai voltak a papok Dán törzsében egészen addig a napig, amíg a népet fogságba nem vitték.
31. Felállították számukra a faragott szobrot, amelyet Micha csinált, és ez sokáig ott maradt, egészen addig, amíg az Isten háza Silóban volt.
