Biblia egy év alatt.

A hatvanötödik napon tanúi lehetünk Kóré lázadásának Mózes és Áron ellen a 4Mózes 16. fejezetében, amely drámai ítélethez vezet, megerősítve az isteni tekintélyt. Az 5Mózes 15-16 az adósságelengedéssel, a szolgák felszabadításával és a szent ünnepekkel foglalkozik, kiemelve az igazságosságot és a közösségi örömöt. A 97. zsoltár kijelenti: "Az Úr uralkodik!", ünnepelve dicsőségét, igazságosságát és uralmát az egész föld felett.

1. Korach, annak a Jicharnak a fia, aki Lévi fiának, Kehátnak volt a fia... Datan és Abiram, Eliabnak a fiai és On, Pelet fia [Eliab és Pelet Rubennek voltak a fiai]

2. fellázadtak Mózes ellen, s még kétszázötven ember Izrael fiai közül, a közösségek vezetõi, a nép elöljárói, neves emberek.

3. Összecsõdültek Mózes és Áron ellen és így beszéltek: "Elegünk van belõletek! Az egész közösség szent, mind együtt, mert körében az Úr. Miért emelkedtek hát az Úr közössége fölé?!"

4. Ezt hallva, Mózes arcra borult.

5. Aztán így szólt Korachhoz és társaihoz: "Holnap az Úr megmutatja, ki tartozik hozzá, ki szent neki, ki közelíthet felé. Csak akit kiválaszt, az közelíthet felé.

6. Tegyétek a következõt: vegyetek füstölõket magatokhoz, Korach és társai,

7. reggel az Úr színe elõtt tegyetek bele tüzet és szórjatok rá tömjént! S így lesz: akit az Úr kiválaszt, az szentnek számít! Elég belõletek, Lévi fiai!"

8. S (még) ezt mondta Mózes Korachnak: "Hallgassatok ide, Lévi fiai!

9. Nem elég nektek, hogy Izrael Istene kiválasztott benneteket Izrael fiainak közösségébõl, hogy megközelíthessétek, ellássátok az Úr hajléka körül a szolgálatot és a közösség elõtt álltok, hogy a nevében szolgáljatok?

10. Megengedte, hogy te, s veled együtt testvéreid, Lévi fiai is mind eléje járuljatok, s most még a papi tisztséget is követelitek?

11. Te és társaid ezért az Úr ellen esküdtetek össze! Hát micsoda Áron, hogy zúgolódtok ellene?"

12. Mózes hívatta Datánt és Abiramot, Eliab fiait. De azok ezt felelték: "Nem megyünk!

13. Nem elég neked, hogy kihoztál egy tejjel-mézzel folyó országból, csak hogy elveszíts a pusztában, most még uralomra is szert akarsz tenni fölöttünk?

14. Igazán nem valami tejjel-mézzel folyó országba hoztál minket, s földeket meg szõlõskerteket sem adtál nekünk. Be akarod kötni az emberek szemét? Nem megyünk fel!"

15. Mózes nagy haragra gerjedt és így szólt az Úrhoz: "Ne emeld tekintetedet áldozati ajándékaikra! Egyetlen szamarat sem vettem el tõlük, s nem bántottam meg egyiküket sem."

16. Ezt mondta Mózes Korachnak: "Reggel te és társaid megjelentek az Úr elõtt, te és õk, valamint Áron.

17. Mindegyitek hozza a füstölõjét az Úr elé - kétszázötven füstölõt -, te is, Áron is, mindegyitek hozza a füstölõjét és tegyetek rá tömjént."

18. Mindenki fogta a füstölõjét, tüzet tett bele, majd rászórta a tömjént, aztán sorban odaállt a megnyilatkozás sátorának a bejárata elé, Mózes és Áron is.

19. Korach meg összegyûjtötte az egész közösséget, velük szemben, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. S ekkor megnyilatkozott az Úr dicsõsége az egész közösség elõtt.

20. Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:

21. "Váljatok külön ettõl a közösségtõl, egy pillanat, s megsemmisítem õket!"

22. Erre arcra borultak és így szóltak: "Ó Isten, minden testnek éltetõ szelleme! Ha valaki vétkezik, megharagszol az egész közösségre?"

23. Az Úr így válaszolt:

24. "Mondd meg a közösségnek: húzódjatok hátra Korach sátra környékérõl!"

25. Mózes erre elindult, s odament Datanhoz meg Abiramhoz, Izrael vénei követték.

26. Így beszélt a közösséghez: "Menjetek el ennek az elvetemültnek a sátorától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övé, nehogy ti is elpusztuljatok bûnei miatt."

27. Erre elhúzódtak Korach sátorának közelébõl. Datan és Abiram kijöttek, s feleségükkel, fiaikkal és kisgyermekeikkel együtt sátoruk bejárata elé álltak.

28. Mózes így szólt: "Ebbõl megtudjátok, hogy az Úr engem küldött, hogy végbevigyem ezeket a tetteket, s hogy mindezt nem magamtól tettem:

29. ha azok az emberek ott úgy halnak meg, ahogy minden ember meghal, s az történik velük, ami minden emberrel történik, akkor nem engem küldött az Úr.

30. Ha ellenben az Úr valami rendkívülit mûvel, például, hogy megnyílik a föld, s elnyeli õket mindazzal egyetemben, ami az övék, s õk élve leszállnak az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy ezek az emberek káromolták az Urat!"

31. Alighogy befejezte szavait, máris megnyílt a föld alattuk;

32. a föld felnyitotta torkát és elnyelte õket családjukkal, s azokkal az emberekkel együtt, akik Korachhoz tartoztak, javaikkal egyetemben.

33. Így szálltak le mindazzal együtt, ami az övék volt, élve az alvilágba, s a föld bezárult fölöttük; így tûntek el a közösségbõl.

34. Egész Izrael elfutott kiabálásukra. Ezt mondták: "Nehogy bennünket is elnyeljen a föld!"

35. Ekkor tûz szállt alá az Úrtól, s elemésztette a kétszázötven embert, aki tömjént hozott.

Fejezet 15

1. Minden hetedik évben adj haladékot.

2. A haladék jegyében így kell eljárni: a hitelezõ engedje el a kölcsönt, amit embertársának adott, ne szorongassa sem embertársát, sem testvérét, ha az Úr (tiszteletére) kihirdetik a haladékot.

3. Az idegent szorongathatod, de amid testvérednél van, azt engedd el.

4. Nem lesz közted szegény, mert az Úr, a te Istened bõségesen megáld azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökrészül ad neked, hogy a tied legyen,

5. ha valóban hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s mind szem elõtt tartod és teljesíted azokat a parancsokat, amelyeket ma eléd tárok.

6. Az Úr, a te Istened megáld téged, amint megígérte, úgyhogy minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned, így számos népen uralkodhatsz, õk azonban nem uralkodhatnak rajtad.

7. Ha szegény akad közted, egy testvéred valamelyik városodban vagy földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, ne keményítsd meg szívedet, és ne csukd be a markod testvéred, a szegény elõtt,

8. inkább nyisd meg a kezed, s adj szívesen annyit, amennyire csak szüksége van szorult helyzetében.

9. Ügyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben. Itt a hetedik esztendõ, a haladék éve! S nehogy barátságtalanul nézz szegény testvéredre, s ne adj neki semmit. Különben az Úrhoz kiált ellened és súlyos bûn nehezedik rád.

10. Jó szívvel adj neki, és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal. Jótettedért megáld az Úr, a te Istened minden lépésedben s kezednek minden munkájában.

11. Mindig lesznek szegények a földön. Ezért most megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élõ szûkölködõ és szegény elõtt.

12. Ha eladja magát neked egy népedbõl való testvéred, egy héber férfi vagy nõ, hat évig szolgáljon neked, a hetedik esztendõben azonban engedd szabadon.

13. S amikor felszabadítod, ne engedd el üres kézzel.

14. Adj neki bõségesen nyájadból, szérûd és sajtód termésébõl. Adj neki aszerint, ahogy az Úr, a te Istened megáldott.

15. Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, s az Úr, a te Istened szabadulást adott neked. Ezért parancsolom ma ezt neked.

16. Ha mégis azt mondaná: "Nem akarok elmenni tõled", mert megszeretett téged és házadat, mivel jó sora volt nálad,

17. fogd az árat, s lyukat fúrva vele a fülébe, kösd az ajtóhoz - így egyszer s mindenkorra rabszolgád marad. Rabszolganõddel is így tégy.

18. Ne essék nehezedre, ha szabadon kell engedned. Mert hisz hatévi szolgálata a kétszerese egy munkás bérének. S ezenfelül az Úr, a te Istened is megáld mindenben, amit csak teszel.

19. Tehened és juhod minden hím elsõszülöttét szenteld az Úrnak, a te Istenednek. Tehened elsõszülöttével ne dolgozz, juhod elsõszülöttét pedig ne nyírd meg.

20. Az Úr, a te Istened színe elõtt fogyaszd el minden esztendõben családoddal azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt.

21. Ha azonban valami hibája volna, sánta vagy vak, vagy valami más baja van, nem szabad az Úrnak, a te Istenednek feláldoznod.

22. Fogyaszd el lakóhelyeden, mint a gazellát vagy a szarvast, mindegy, hogy tiszta vagy-e vagy tisztátalan.

23. Csak a vérét nem szabad elfogyasztanod, azt mint a vizet, öntsd ki a földre.

Fejezet 16

1. Legyen gondod az Abib hónapra, s üld meg a húsvétot az Úr, a te Istened tiszteletére. Mert Abib hónapban vezetett ki az Úr éjszaka, Egyiptom földjérõl.

2. Húsvétra áldozz marhát és juhot az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt majd neve hajlékául.

3. De ne egyél hozzá kovásszal készült kenyeret: hét napig a kovásztalan kenyeret, a szükség kenyerét edd, hisz nagy sietségben vonultál ki Egyiptom földjérõl, s így emlékezz meg Egyiptom földjérõl való kivonulásod napjáról egész életedben.

4. Hét napig ne lehessen kovászt látni az egész határban, s a húsból se maradjon estétõl reggelig, amelyet az elsõ nap estéjén feláldozol.

5. A húsvéti áldozatot nem mutathatod be azon városok valamelyikében, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked.

6. Arra a helyre kell (menned), amelyet az Úr, a te Istened neve lakóhelyéül kiválaszt. Ott kell bemutatnod a húsvéti áldozatot, este, naplementekor, Egyiptomból való kivonulásod órájában,

7. s megsütni és elfogyasztani is azon a helyen kell, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Másnap reggel aztán hazatérhetsz.

8. Hat napig kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik nap pedig tarts ünnepi összejövetelt az Úr, a te Istened tiszteletére. Akkor semmiféle munkát ne végezz.

9. Számolj hét hetet. A hetek számolását attól kezd, amikor a sarlóval az elsõ vágást teszik a gabonában.

10. Aztán üld meg a hetek ünnepét az Úr, a te Istened tiszteletére, önkéntes ajándékkal, amelyet aszerint ajánljon fel kezed, ahogy az Úr, a te Istened megáldott.

11. Örülj az Úr, a te Istened színe elõtt, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, valamint a városodban lakó levita, a köztetek élõ idegen, árva és özvegy, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt nevének hajlékául.

12. Emlékezz vissza, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, s ügyelj e parancsok pontos megtartására.

13. A sátoros ünnepet hét napig üld, akkor, amikor betakarítod szérûd és sajtód termését.

14. Örülj ünnepeden, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, a városodban lakó levita, idegen, árva és özvegy.

15. Hét napig ünnepelj az Úr, a te Istened tiszteletére azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Mert az Úr, a te Istened minden termésedben, s kezed minden munkájában megáld, légy hát valóban boldog.

16. Minden férfi háromszor évente jelenjen meg az Úr, a te Istened színe elõtt azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senkinek sem szabad üres kézzel megjelennie az Úr színe elõtt;

17. mindenki (vigyen), amit adni tud aszerint, ahogyan az Úr, a te Istened megáld.

18. Minden városban, amelyet az Úr, a te Istened ad majd minden törzsednek, jelölj ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságos ítéletet hozzanak a népnek.

19. A jogot nem szabad csûrnöd-csavarnod, s nem szabad sem a személyre tekintettel lenned, sem vesztegetésül ajándékot elfogadnod, mert az ajándék megfosztja a bölcsek szemét a látástól és kiforgatja az igazak szavait értelmükbõl.

20. Egyes-egyedül az igazságra törekedj, hogy életben maradj, s birtokold a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.

21. Az Úr, a te Istened oltárán kívül, amelyet majd építesz magadnak, ne ültess semmiféle szent fát,

22. s ne állíts fel kõoszlopot sem, hiszen gyûlöletes az Úr, a te Istened elõtt.

1. Király az Úr! Ujjongjon a föld, ünnepeljen a sok sziget!

2. Felhõ és homály van körülötte, trónjának támasza jog és igazság.

3. Elõtte tûz lobog, s megemészti ellenségeit körös-körül.

4. Villámai megvilágítják a földkerekséget, a föld látja és megremeg.

5. A hegyek szétfolynak, mint a viasz, a világ urának tekintete elõtt.

6. Az egek hirdetik igazságosságát, a népek szemlélik fölségét.

7. Szégyent vallanak, kik képek elõtt hajtanak térdet, akik bálványokkal dicsekszenek: az istenek mind térdre hullnak elõtte.

8. Sion hallja és vigad, Júda leányai ujjonganak, ünneplik, Uram, ítéleteidet.

9. Mert te vagy, Uram, a legfõbb a földön, messze fönségesebb minden istennél.

10. Az Úr szereti, akik gyûlölik a rosszat, õrzi azok lelkét, akik hûségesek hozzá, s megmenti õket a gonoszok kezétõl.

11. Világosság ragyog fel az igaznak, az ártatlan szívet öröm tölti el.

12. Örüljetek hát, igazak, az Úrban, és áldjátok szentséges nevét!