Fejezet 17
1. Ezután Izrael fiainak egész közössége az Úr útmutatása szerint Szin pusztájában táborról táborra haladt tovább, majd Refidimnél álltak meg. Itt nem volt ivóvíz a nép számára.
2. A nép nekitámadt Mózesnek és így szólt: "Adj nekünk ivóvizet." Mózes ezt válaszolta: "Miért támadtok engem? Miért kísértitek az Urat?"
3. A nép azonban szomjas volt, azért tovább zúgolódott Mózes ellen: "Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból - kérdezték -, talán azért, hogy gyermekeinkkel és állatainkkal együtt szomjan haljunk?"
4. Mózes ilyen szavakkal fohászkodott az Úrhoz: "Mit tegyek ezzel a néppel? Kevés híja és megkövez."
5. Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: "Haladj a nép elõtt, vedd magadhoz Izrael véneit, fogd kezedbe a botodat, amellyel a Nílusra rácsaptál és menj.
6. Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belõle, hogy igyék a nép." Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében.
7. A helyet Masszának és Meribának nevezte el, mivel Izrael fiai ott zúgolódtak és kísértették az Urat. Ezt kérdezték ugyanis: "Köztünk van-e az Úr vagy nincs?"
8. Közben az amalekiták elõrenyomultak, hogy Refidimnél megküzdjenek Izrael fiaival.
9. Mózes így szólt Józsuéhoz: "Válassz ki magadnak férfiakat, és holnap szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére."
10. Józsue úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, s kivonult, hogy megütközzék az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére.
11. Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez.
12. Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a karja napszálltáig kitárva maradt.
13. Józsue kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket.
14. Ezután az Úr így szólt Mózeshez: "Írd le ezt emlékül egy könyvbe, és közöld Józsuéval, hogy az amalekiták emlékét kitörlöm az ég alól."
15. Mózes oltárt épített és Jahve-Nisszinek nevezte,
16. mivel - úgymond - az Úr hadijelvénye a kézben!, az Úr háborút visel Amalek ellen nemzedékrõl nemzedékre.
Fejezet 18
1. Jetró, a midiániták papja, Mózes apósa értesült mindarról, amit az Úr Mózessel és Izrael népével tett, amikor az Úr Izrael fiait kivezette Egyiptomból.
2. Jetró, Mózes apósa, vette Cipporát, Mózes feleségét, akit az hazaküldött,
3. továbbá két fiát. Ezek közül az egyiket Gersomnak hívták, "mivel - úgymond - idegen földön jövevény voltam";
4. a másiknak a neve Eliezer volt, "mivel - úgymond - atyám Istene lett a segítségem. Õ mentett meg a fáraó kardjától."
5. Jetró, Mózes apósa, két fia és felesége, tehát Mózeshez jöttek a pusztába, amikor az Isten hegyénél táborozott.
6. Mózest értesítették: "Nézd, apósod jön hozzád feleségeddel és két fiával, akik szintén vele vannak."
7. Mózes apósa elé ment, meghajolt elõtte és megcsókolta. Egymás hogyléte felõl érdeklõdtek, majd beléptek a sátorba.
8. Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izrael fiai érdekében a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, mindazt a fáradságot, amelyet a pusztában átéltek, és azt is, hogyan mentette meg õket az Úr.
9. Jetró örült mindannak a jónak, amit az Úr Izraellel éreztetett, amikor az egyiptomiak hatalmából kiszabadította õket.
10. Jetró ezt mondta: "Áldott legyen az Úr, aki az egyiptomiak hatalmából és a fáraó hatalmából kiszabadított benneteket és a népet az egyiptomiak hatalmából kiváltotta.
11. Most már tudom, hogy Jahve nagyobb, mint az összes istenek...
12. Azután Jetró, Mózes apósa égõáldozatot és véres áldozatot mutatott be. Áron odament Izrael összes véneivel, hogy Mózes apósával Isten elõtt lakomát tartsanak.
13. Másnap reggel Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek. Az emberek reggeltõl estig ott álltak Mózes elõtt.
14. Amikor Mózes apósa látta, hogy mennyi dolga van a néppel, így szólt hozzá: "Miért bajlódsz annyit a néppel? Miért ülsz ott egyedül, a nép meg reggeltõl estig ácsorog elõtted?"
15. Mózes így válaszolt apósának: "Az emberek azért jönnek, hogy megtudják Isten döntéseit.
16. Ha peres ügyük van, hozzám fordulnak, hogy legyek bírájuk, és közöljem velük Isten ítéletét és döntését."
17. Mózes apósa erre megjegyezte: "Nincs rendjén, amit csinálsz:
18. Felõrlöd magad és a veled levõ népet. A feladat túl terhes számodra, egyedül nem birkózol meg vele.
19. Hallgass szavamra, jó tanácsot adok neked, és Isten veled lesz. Te képviseled a népet Isten elõtt, és ügyeiket vidd Isten elé.
20. Tanítsd meg õket a parancsokra és elõírásokra, mutasd nekik az utat, amelyen járniuk kell, s a tetteket, amelyeket követniük kell.
21. De válassz ki a népbõl derék, istenfélõ és megbízható férfiakat, akik nem haszonlesõk, s tedd meg õket az ezres, a százas, az ötvenes és a tízes csoportok elöljáróivá.
22. Õk ítélkezzenek állandóan a nép felett. Csak a fontosabb ügyeket vigyék eléd, a kisebb ügyeket maguk döntsék el. Így könnyítesz magadon. Viseljék õk veled együtt a terhet.
23. Ha így jársz el, és ha Isten is ezt parancsolja neked, akkor megmaradsz, s ezek az emberek is mind békében térhetnek haza."
24. Mózes megfogadta apósa tanácsát, s úgy tett, ahogy ajánlotta neki.
25. Mózes egész Izraelbõl kiválasztott alkalmas férfiakat, s a nép ezres, százas, ötvenes és tízes csoportjainak elöljáróivá tette,
26. hogy minden alkalommal igazságot szolgáltassanak a népnek. Csak a súlyosabb eseteket kellett Mózes elé vinniük, a kisebbeket maguk döntötték el.
27. Mózes aztán elbocsátotta apósát, s az visszatért lakóhelyére.
