Biblia egy év alatt.

A 231. napon Jeremiás 8. fejezete a nép szomorúságát és elítélését fejezi ki az engedetlenséggel és a közelgő száműzetéssel szemben. Ezékiel 37-38 Izrael helyreállításának látomását tárja elénk, Isten népének megújulásának és megerősödésének ígéretével. A Példabeszédek 14:33-35 tanácsokat ad a bölcsességről, a becsületről és az igazságosságról, emlékeztetve minket arra, hogy az Úr félelme vezeti a hívők szívét és életét.

1. Ha majd eljön az az idõ - mondja az Úr -, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait.

2. És kiterítik õket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket annyira szerettek, amelyeknek szolgáltak, amelyeknek nyomukba szegõdtek, amelyeket kerestek és imádtak. Nem gyûjtik össze és nem temetik el õket újra; mint a ganéj, úgy hevernek majd a föld színén.

3. És a halál kívánatosabb lesz majd, mint az élet azoknak, akik megmaradnak ebbõl a gonosz nemzedékbõl mindenütt, ahová csak szétszórom õket - mondja a Seregek Ura.

4. Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra? És aki eltéved, többé nem tér vissza?

5. Akkor ez a nép miért tart ki eltévelyedésében, megátalkodva a hûtlenségben? Ragaszkodnak a hazugsághoz, s nem akarnak visszatérni.

6. Mekkora figyelemmel hallgattam: De õk nem mondják, amit mondaniuk kellene, egy se bánja közülük gonoszságát. Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem! Mindenki rohan a maga útján, mint a ló, amely a csatába vágtat.

7. A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét; a gerlice, a fecske és a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. De az én népem nem ismeri az Úr ítéletét!

8. Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje.

9. Ezért megszégyenülnek a bölcsek; rémület vesz rajtuk erõt és tõrbe esnek, mert elvetették az Úr szavát. Mi hasznuk van így a bölcsességükbõl?

10. Ezért asszonyaikat idegeneknek adom, földjeiket meg új birtokosoknak. Hiszen a legkisebbtõl a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek. A próféta éppen úgy, mint a pap, csalárdságot mûvel.

11. Népem leányának sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: "Békesség, békesség", noha nincsen békesség.

12. Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Õk nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak - mondja az Úr.

13. Szeretnék szüretelni náluk - mondja az Úr -, de nincs szõlõ a szõlõtõkén, sem füge a fügefán, még a levél is lehervadt róla. Ezért hoztam pusztítókat rájuk, hadd pusztítsák el õket.

14. "Miért ülünk itt tétlenül? Gyülekezõ! Menjünk a megerõsített városokba, és pusztuljunk el ott! Az Úr, a mi Istenünk átengedett minket a pusztulásnak, mérgezett vizet itatott velünk, mert vétkeztünk ellene.

15. A békességet vártuk, de nem jött semmi jó, a gyógyulás idejét, de lám, itt a rettenet.

16. Dán felõl hallatszik már lovainak horkanása; harci paripáinak nyerítésétõl megrendül az egész föld. Eljönnek és felfalják az országot, mindent, amije csak van, a várost és lakóit."

17. Igen, mérges kígyókat küldök rátok, amelyeket nem lehet megbûvölni, és megmarnak benneteket - mondja az Úr -,

18. gyógyíthatatlanul. Fájdalom vesz rajtam erõt, s szívem kesereg bensõmben,

19. mert népem leányának jajszavától hangzik az egész ország. "Hát már nincs az Úr a Sionon? Nincs ott többé Királya?" [Miért ingereltek haragra faragott képeikkel, az idegen országokból való hiábavalóságokkal?]

20. "Elmúlt az aratás, véget ért a nyár; de számunkra nem érkezett el a szabadulás."

21. Népem leányának nyomorúsága az én nyomorúságom is; szomorkodom, elfog a rémület.

22. Hát nincs már balzsam Gileádban, nincs ott többé orvos? Miért nem gyógyul be népem leányának sebe?

23. Ki adja meg, hogy a fejem vizek forrásává váljék, és a szemembõl könnyek patakja fakadjon, hogy éjjel-nappal sirathassam népem leányának megöltjeit?

Fejezet 37

1. Az Úr keze fölöttem volt; és lelke által az Úr kivezérelt és a síkságra vitt, amely tele volt csontokkal.

2. Körbevezettek köztük mindenfelé, és tömérdek volt belõlük a mezõn, és teljesen ki voltak száradva.

3. Így szólt hozzám: "Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?" Így feleltem: "Uram, Istenem, te tudod."

4. Ekkor így folytatta: "Jövendölj ezekrõl a csontokról! Így beszélj: Ti kiszáradt csontok, halljátok az Úr szavát!

5. Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltetõ leheletet adok belétek, és megelevenedtek.

6. Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket; bõrt húzok rátok és éltetõ leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr."

7. Jövendöltem, amint a parancs szólt. S lám, amint jövendöltem, zaj keletkezett, majd zörgés támadt, és a csontok egymáshoz közeledtek.

8. Aztán láttam: ín és hús került rájuk, és bõr vonta be õket, de éltetõ lehelet még nem volt bennük.

9. Ekkor így szólt hozzám: "Jövendölj az éltetõ leheletrõl, jövendölj, emberfia, és mondd az éltetõ leheletnek: Ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elõ a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek."

10. Ekkor jövendöltem, amint parancsolta nekem, és éltetõ lehelet szállt beléjük, életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg.

11. Akkor így szólt hozzám: Emberfia, Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: "Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van."

12. Jövendölj azért, és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére.

13. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem.

14. Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem - mondja az Úr.

15. Az Úr szózatot intézett hozzám:

16. Te, emberfia, fogj magadnak egy darab fát és írd rá: "Júda és Izrael fiai közül, akik vele tartanak." Aztán fogj egy fát és írd rá: "József, Efraim fája és Izrael egész háza, aki csak vele tart."

17. Aztán illeszd össze az egyiket a másikkal egy fává, legyenek eggyé kezedben.

18. Ha akkor néped fiai azt mondják neked: "Nem árulnád el, mit akarsz ezzel mondani",

19. ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, fogom József fáját, amely Efraim kezében van, meg Izrael törzseit, amelyek vele tartanak, és melléjük teszem Júda fáját, és egyetlen fát alkotok belõlük, hogy eggyé legyenek kezemben.

20. A fadarabok, amelyekre írsz, legyenek a szemük elõtt a kezedben,

21. aztán így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Lám, kiragadom Izrael fiait a népek közül, ahová elhurcolták õket. Összegyûjtöm õket mindenhonnan, és a saját földjükre viszem õket.

22. Egy néppé teszem õket országomban, és Izrael hegyein egy király fogja kormányozni õket, és nem alkotnak többé két népet, és nem oszlanak többé két országra.

23. Nem szennyezik be többé magukat bálványaikkal, iszonyatos tetteikkel és bûneikkel. Kiszabadítom õket a hûtlenségbõl, amelyet elkövettek, megtisztítom õket, és az én népem lesznek, én meg az õ Istenük leszek.

24. Szolgám, Dávid lesz majd a királyuk, és egyetlen pásztora lesz mindnyájuknak. Törvényeimhez igazodnak és szemük elõtt tartják parancsaimat és teljesítik õket.

25. Azon a földön laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, s amelyen atyáitok is laktak. Õk is ezen laknak majd, fiaik is, fiaik fiai is, mindörökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük mindörökre.

26. A béke szövetségét kötöm velük, s ez örök szövetség lesz. Megerõsítem és megsokasítom õket, és felállítom közöttük szentélyemet, örök idõkre.

27. Köztük lesz hajlékom, és én az õ Istenük leszek, õk meg az én népem lesznek.

28. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr, én szentelem meg Izraelt, mert szentélyem mindörökre köztük lesz.

Fejezet 38

1. Az Úr szózatot intézett hozzám:

2. Emberfia, fordulj Góg felé és Magóg földje felé, Ros, Mesek és Tubal fejedelmei felé és jövendölj ellenük!

3. Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Ellened fordulok Góg, Mesek és Tubal fejedelme!

4. Idecsalogatlak és kampót teszek állkapcsodba, kivonultatlak egész seregeddel, teljesen fölszerelt lovaiddal és lovasaiddal, pajzsot és vértet viselõ és kezében kardot tartó hatalmas seregeddel együtt.

5. Parasz, Kus és Put is velük van, mindegyik pajzsot és sisakot visel.

6. Aztán Gomer a csapataival, és Bet-Togarma messze északról, egész seregével - tömérdek nép van veled.

7. Állj készenlétben, fölfegyverkezve, minden embereddel egyetemben, aki csak köréd sereglett - nekem leszel majd szolgálatomra.

8. Sok nap múltán parancsot kapsz majd az esztendõk végén. Akkor olyan ország ellen indulsz, amely megszabadult a kardtól, és számos nép közül gyûlt egybe Izrael hegyein, amelyek sokáig pusztán álltak. Amióta kikerültek a népek közül, mindannyian biztonságban élnek.

9. Akkor majd felvonulsz, úgy jössz, mint a fergeteg, olyan leszel majd csapataiddal és a veled tartó rengeteg néppel, mint valami felleg, amely az országra borul.

10. Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon majd gondolatok ébrednek szívedben és gonosz tervet agyalsz ki.

11. Így fogsz beszélni: "Felvonulok egy olyan ország ellen, ahol nincsenek erõdök, megtámadom a békés embereket, akik mindnyájan biztonságban érzik magukat. Mindannyian falakkal nem védett városokban laknak, se záruk, se ajtajuk.

12. Zsákmányolok és fosztogatok, ráteszem kezemet a romokra, amelyeket ismét laknak, és a népre, amely a többi nép közül gyûlt egybe, birtokot és vagyont szerez és a föld köldökén lakik."

13. Seba, Dedán, Tarsis kereskedõi és minden fiatal oroszlánja azt mondja majd neked: "Azért jöttél, hogy fosztogass? Zsákmányolásra gyûjtötted össze seregedet? Elhordod az ezüstöt és az aranyat, elhurcolod a nyájakat és a vagyont, és bõséges zsákmányra teszel szert?"

14. Ezért jövendölj, emberfia, és mondd Gógnak: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nemde abban az idõben, amikor népem, Izrael biztonságban él, te majd fölkerekedsz?

15. Idejössz lakóhelyedrõl, messze északról és tömérdek nép tart veled: lóháton, hatalmas tömeg, nagy sokaság.

16. Felvonulsz népem, Izrael ellen, mint a felleg, s elborítod az országot. Ez az utolsó napokban következik be. Felvonultatlak országom ellen, hogy a népek megismerjenek, amikor majd megmutatom rajtad a szemük láttára, ó Góg, hogy szent vagyok.

17. Ezt mondja az Úr, az Isten: Rólad beszéltem a hajdankor napjaiban szolgáim, Izrael prófétái által, akik azokban a napokban megjövendölték, hogy felvonultatlak ellenük.

18. Azon a napon, amelyen Góg Izrael földje ellen vonul - mondja az Úr, az Isten -, haragom fellángol bennem. Indulatomban,

19. féltékenységemben és izzó haragomban így szólok: Valóban, azon a napon nagy rettegés támad Izrael földjén.

20. Remegnek elõttem a tenger halai, az ég madarai, az erdõ vadjai, minden csúszómászó, amely a földön mozog, és minden ember, aki csak él a földön. A hegyek megrepednek, a sziklák leomlanak, minden fal a földre omlik.

21. Fellázítom ellenük a föld minden borzalmát - mondja az Úr, az Isten. Mindegyiküknek a saját testvére ellen irányul a kardja.

22. Aztán pestissel és vérontással ítéletet tartok fölöttük, záporesõt és jégesõt, tüzet és ként zúdítok rá és csapataira, meg a tömérdek népre, amely vele van.

23. Így bizonyítom be, hogy nagy és szent vagyok, és kinyilvánítom magamat sok nép szeme láttára. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.

33. Az okos ember szívében bölcsesség lakik, a balgák bensejében azt nem is ismerik.

34. A népet emeli az igazságosság, hanem a bûn a népek gyalázata.

35. Az okos szolga kedves a királynak, ügyessége folytán nem éri megvetés.