Biblia egy év alatt.

A 134. napon az ítélkezés és a becsületesség témáit vizsgáljuk. A 2Sámuel 16. fejezete Dávid Simeivel való találkozását írja le, amely tele volt sértésekkel és provokációkkal, próbára téve türelmét. A Krónikák 1. könyvének 21. fejezetében a népszámlálás súlyos következményekkel jár, emlékeztetve minket arra, hogy legyünk óvatosak a döntéseinkkel. A 15. zsoltár a becsületesség és az igazságosság mintáját mutatja be, kiemelve az Isten akarata szerinti élet fontosságát.

1. Alighogy túljutott Dávid a hegytetõn, ott jött vele szemben Ciba, Mifiboset szolgája, két fölnyergelt szamárral. Kétszáz kenyeret, száz mazsolás kalácsot, száz fügés kalácsot és egy tömlõ bort hoztak.

2. A király megkérdezte Cibától: "Mit akarsz ezzel?" Ciba ezt válaszolta: "A szamarak a király családja számára, hogy felüljenek rájuk, a kenyér és a gyümölcs eledelül a legényeknek, a bor meg azoknak inni, akik ellankadnak a pusztában."

3. A király tovább kérdezõsködött: "De hát hol van urad fia?" Ciba így felelt a királynak: "Ott maradt Jeruzsálemben. Azt mondta ugyanis: Ma visszaadja nekem Izrael háza atyám királyságát."

4. Erre a király azt mondta Cibának: "Minden, ami a Mifiboseté, legyen a tied!" Ciba így felelt: "Leborulok elõtted. Légy továbbra is kegyes hozzám, uram és királyom!"

5. Amikor Dávid király Bachurim közelébe ért, szembejött vele egy ember, ugyanabból a nemzetségbõl, amelybõl Saul családja is származott. Siminek hívták és Gera fia volt. Egyfolytában átkozódott, ahogy jött,

6. sõt köveket dobált Dávid után és Dávid király tisztjei után, noha a harcosok és a testõrök jobbról és balról közrefogták a királyt.

7. Így hangzottak Simi átkai: "Ki innét, ki, te vérengzõ, elvetemült ember!

8. Most rád hárította az Úr Saul egész házának vérét, akitõl elvetted a királyságot, és fiadnak, Absalomnak kezére juttatta. Látod, most aztán bajba jutottál, amiért olyan vérengzõ vagy."

9. Ceruja fia, Abisáj megkérdezte a királytól: "Mit átkozza ez a döglött kutya uramat, királyomat? Engedd meg, hogy odamenjek és fejét vegyem!"

10. De a király így válaszolt: "Mit akartok tõlem, Ceruja fia? Hagyjátok, hadd átkozódjék. Ha az Úr meghagyta neki: Átkozd meg Dávidot, akkor ki kérheti számon: miért teszel ilyet?"

11. Aztán azt mondta Dávid Abisájnak és tisztjeinek: "Ha a saját fiam, aki ágyékomból származik, az életemre tör, mennyivel inkább Benjaminnak ez a fia itt. Hagyjátok, hadd átkozzon! Mert az Úr hagyta meg neki.

12. Talán majd megszán az Úr nyomorúságomban és jót ad a helyett az átok helyett, amely ma ér."

13. Ezzel Dávid ment embereivel együtt tovább az útján. Simi azonban szintén lement a lejtõn, s folyvást átkozta, kõvel dobálta és fölkavarta elõtte a port.

14. A király és az egész nép, amely vele tartott, kimerülten érkezett..., de ott végre lélegzethez jutott.

15. Közben Absalom Izrael férfiaival Jeruzsálembe érkezett. Achitofel is vele volt.

16. Amikor Dávid barátja, az archita Husai Absalomhoz ért, felkiáltott: "Éljen a király! Éljen a király!"

17. Absalom megkérdezte tõle: "Ez a barátod iránti szeretet? Miért nem mentél el a barátoddal?"

18. Husai így válaszolt Absalomnak: "Nem! Akit az Úr, ez a nép itt és Izrael fiai választottak, azzal kívánok tartani és élni.

19. S másodszor: Kinek szolgáljak, ha nem a fiának? Amint atyádat szolgáltam, neked is szolgálatodra leszek."

20. Absalom Achitofelhez, fordult: "Adj tanácsot, mit tegyünk?"

21. Achitofel azt mondta Absalomnak: "Menj be atyád ágyasaihoz, akiket itt hagyott, hogy õrizzék a palotát. Ha aztán egész Izrael meghallja, hogy gyûlöletessé tetted magad atyád elõtt, azok, akik hozzád csatlakoztak, mind bátorságot merítenek."

22. Így hát fölvertek Absalomnak a tetõn egy sátort, és Absalom egész Izrael szeme láttára bement atyja ágyasaihoz.

23. Achitofelnek a tanácsa ugyanis, amelyet azokban a napokban adott, annyit jelentett, mintha valaki az Istentõl kapott volna intést. Ilyen sokat számított Achitofel tanácsa mind Dávidnak, mind Absalomnak.

1. A sátán Izrael ellen fordult és rászedte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt.

2. Dávid így szólt Joábhoz és a nép fõembereihez: "Menjetek és vegyétek számba Izraelt Beersebától Dánig. Hozzátok el (az eredményt), hogy megtudjam a számát."

3. De Joáb ellene vetette: "Az Úr növelje népét a százszorosára, uram király. Nemde mindnyájan uramnak az alattvalói? Miért követeli az én uram ezt? Miért terhelje ez a vétek Izraelt?"

4. De a király szava kötelezte Joábot, Joáb tehát elment, bejárta egész Izraelt, és visszatért Jeruzsálembe.

5. Joáb átadta a népszámlálás eredményét Dávidnak. Egész Izraelben egymillió-százezer kardforgató ember volt. Júdának 470 000 kardforgató embere volt.

6. Lévit és Benjamint nem is számolta össze, mivel Joáb csak kelletlenül teljesítette a király parancsát.

7. Isten nemtetszéssel nézte az eseményt, és megbüntette Izraelt.

8. Akkor Dávid így imádkozott Istenhez: "Súlyosan vétkeztem ezzel a tettemmel. Mégis bocsásd meg szolgád vétkét, mivel ostoba módon jártam el."

9. Ekkor az Úr így szólt Gádhoz, Dávid látóemberéhez:

10. "Menj és közöld Dáviddal: Ezt üzeni az Úr: Három dolgot tárok eléd, válassz egyet, és azzal büntetlek meg."

11. Gád elment Dávidhoz, s így szólt: "Ezt üzeni az Úr: Válassz,

12. hogy három évig éhség dühöngjön-e, vagy három hónapig ellenség pusztítson és ellenségeid kardja járja át veséteket, vagy pedig az Úr kardja, három napig tartó pestis, az Úr angyala pusztítson Izrael egész földjén: Mondd, hogy milyen választ vigyek annak, aki küldött."

13. Dávid így felelt Gádnak: "Igen szorult helyzetben vagyok. Mégis inkább az Úr kezébe akarok esni, mivel az õ irgalma mérhetetlen. Emberek kezébe nem szeretnék esni."

14. Az Úr tehát pestist küldött Izraelre, és hetvenezer ember halt meg Izraelbõl.

15. Az Úr elküldte angyalát Jeruzsálembe is, hogy pusztítson, de amikor megkezdte a pusztítást, az Úr letekintett, megbánta a csapást és rászólt a pusztító angyalra: "Elég, vond vissza a kezed!" Az Úr angyala éppen a jebuzita Ornan szérûje mellett állt.

16. Dávid föltekintett, látta az Úr angyalát, amint a föld és az ég között áll kivont karddal a kezében, Jeruzsálem ellen fordulva. Ekkor Dávid és a vezeklõ ruhába öltözött vének arcra borultak,

17. Dávid pedig így beszélt Istenhez: "Nemde én parancsoltam meg, hogy számlálják meg a népet? Én vétkeztem, én, a pásztor tettem rosszat. De mit tettek õk, a juhok? Uram, Istenem, rám nehezedjen a kezed és atyám házára, de a népet ne sújtsd."

18. Az Úr angyala azt mondta Gádnak: "Jelentsd Dávidnak, menjen fel, és a jebuzita Ornan szérûjénél emeljen oltárt az Úrnak."

19. Gád utasítására, aki az Úr nevében beszélt, Dávid fölment.

20. Ornan megfordult, s amikor meglátta az angyalt, négy fiával együtt elrejtõzött. Ornan ugyanis éppen a búza cséplésével volt elfoglalva,

21. amikor Dávid elment hozzá. Ornan föltekintett, meglátta Dávidot, otthagyta a szérût, és arccal a földre borult Dávid elõtt.

22. Dávid így szólt Ornanhoz: "Engedd át nekem a szérûd telkét, hogy oltárt emeljek rajta az Úrnak. Teljes értékben kifizetem, hogy elforduljon a néprõl a csapás."

23. Ornan így válaszolt Dávidnak: "Vedd el! Uram és királyom tegye, amit jónak lát. A marhákat is odaajándékozom égõáldozatnak, a cséplõszánt meg hozzá fának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok."

24. Dávid így válaszolt Ornannak: "Nem úgy, hanem megveszem teljes árban. Nem akarok olyat adni az Úrnak, ami a tied, s olyan áldozatot bemutatni, ami nekem semmibe se kerül."

25. Ezután Dávid leszámolta Ornannak a telekért a hatszáz arany sékelt.

26. Ekkor Dávid oltárt emelt ott az Úrnak, s égõ- és közösségi áldozatot mutatott be. Az Úrhoz folyamodott, s õ válaszolt: tûz szállt le az égbõl az égõáldozat oltárára.

27. Ezután az Úr parancsot adott az angyalnak, s az visszadugta kardját a hüvelyébe.

28. Attól az idõtõl fogva, hogy Dávid látta, az Úr a jebuzita szérûjén felel neki, ott mutatott be áldozatot.

29. Az Úr hajléka, amelyet Mózes a pusztában készített, valamint az égõáldozat oltára abban az idõben Gibeon magaslatán állt.

30. Dávid nem tudott oda elmenni, hogy az Úr elé járuljon, annyira félt az Úr angyalának kardjától.

1. (Dávid zsoltára.) Ki idõzhet sátradban, Uram, ki lakhat szent hegyeden?

2. Aki bûn nélkül él, a jót teszi, szívében az igazságot forgatja,

3. és a nyelve nem szór rágalmakat. Aki barátjának nem okoz szenvedést, embertársát nem gyalázza,

4. a gonoszt nem veszi sokba, azt tiszteli, ki az Urat féli. Aki nem szegi esküjét, még ha veszt is rajta,

5. pénzét nem adja uzsorakamatra, s nem hagyja magát ártatlanok kárára megvesztegetni. Aki így cselekszik, soha meg nem rendül.