Fejezet 8
1. Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben, úgy egy félórára.
2. Ekkor hét angyalt láttam, az Úr elõtt álltak, és hét harsonát kaptak.
3. Jött egy másik angyal, megállt az oltár elõtt, aranyfüstölõ volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa elõtt állt.
4. Az angyal kezébõl a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé.
5. Most az angyal fogta a füstölõt, megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt.
6. A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.
7. Az elsõ angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégesõ és tûz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák harmada pernyévé lett, és a zöldellõ fû mind elhamvadt.
8. A második angyal is megfújta a harsonát. Erre mint lángban égõ hatalmas hegy, valami a tengerbe zuhant. A tenger egyharmada vérré vált,
9. a tengerben élõ állatok egyharmada elpusztult, és a hajók egyharmada elsüllyedt.
10. A harmadik angyal is megfújta a harsonát. Erre az égbõl lehullott egy nagy csillag, s mint égõ fáklya, lobogott. A folyó egyharmadára hullott és a vízforrásokra.
11. A csillagnak Üröm volt a neve. A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember meghalt a víztõl, mert megkeseredett.
12. A negyedik angyal is megfújta a harsonát. Erre a Nap harmadát, a Hold harmadát és a csillagok harmadát érte a csapás: harmadrészük elsötétedett, a nappal és az éjszaka világossága a harmadával csökkent.
13. És láttam meg hallottam, hogy az ég magasában egy sas repült, hallottam, amint hangosan kiáltozott: "Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt, amit az angyalok most készülnek megfújni."
Fejezet 9
1. Az ötödik angyal is megfújta a harsonát. Erre egy csillagot láttam, amint az égbõl a földre zuhant. Nála volt a mélység kútjának kulcsa.
2. Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétõl.
3. A füstbõl sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, amilyen a föld skorpióinak van.
4. Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellõ növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten pecsétjét.
5. Parancsuk volt, hogy ne öljék meg õket, csak kínozzák öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió megmarja az embert.
6. Ezekben a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják, meghalni kívánnak, de a halál elfut elõlük.
7. A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított.
8. Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk mint az oroszlán foga.
9. Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése.
10. Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erõ volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek.
11. A mélység angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddón, görögül pedig Apollión a neve.
12. Az elsõ jaj elmúlt, de lám, két másik jaj közeledik!
13. A hatodik angyal is megfújta a harsonát. Erre szózatot hallottam az Isten elõtt álló aranyoltár négy sarka közül.
14. Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: "Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!"
15. A négy angyal megszabadult kötelékeitõl, és készen állt órára, napra, hónapra és évre, hogy megölje az emberek egyharmadát.
16. A lovas sereg száma húszezerszer tízezerre rúgott: hallottam a számát.
17. A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: tûzvörös, kék és kénsárga (páncél) borította õket, a lovak feje olyan volt, mint az oroszláné, s a szájukból tûz, füst és kénkõ csapott ki.
18. Ez a három csapás - a szájukból kicsapó tûz, füst és kénkõ - megölte az emberek egyharmadát.
19. A lovak ereje a szájukban és a farkukban rejlett: a farkuk ugyanis olyan volt, mint a kígyó, feje volt, amivel marni tudtak.
20. A többi ember, aki nem halt meg a csapások alatt, mégsem tért meg gonosz tetteibõl, hanem továbbra is imádta a démonokat és az aranyból, ezüstbõl, bronzból, kõbõl és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem járnak,
21. nem tértek meg sem a gyilkosságból, sem a varázslatból, sem paráznaságukból, sem a lopásokból.
Fejezet 10
1. Ekkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égbõl. Felhõ övezte, és szivárvány ívelt a feje fölött, arca ragyogott, mint a Nap, lába meg izzott, mint a tûzoszlop.
2. Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön.
3. Nagy szóval kiáltott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltására hét mennydörgés válaszolt.
4. Amikor hallottam a hét mennydörgést, írni akartam, de az égbõl szózat hallatszott: "Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd le!"
5. És láttam, hogy az angyal, aki a tengerben és a földön állt, jobbját az égre emelte,
6. megesküdött az örökkön-örökké élõre, aki teremtette az eget és ami benne van, a földet s ami benne van, a tengert és ami benne van: "Nincs többé haladék!
7. Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak."
8. Azután az égi hang újra szólt hozzám: "Menj, vedd el a nyitott könyvet az angyal kezébõl, aki a tengerben és a földön áll."
9. Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: "Nesze, nyeld le! Keserû lesz tõle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz."
10. Elvettem az angyal kezébõl a könyvecskét és lenyeltem. A szám édes lett tõle, mint a méz. De amikor lenyeltem, a gyomrom keserû lett.
11. Ekkor ezt mondták nekem: "Ismét jövendölnöd kell sok néprõl, nemzetrõl, nyelvrõl és királyról."
Fejezet 11
1. Ekkor bothoz hasonló mérõnádat adott ezeknek a szavaknak a kíséretében: "Menj, mérd fel az Isten templomát az oltárral és a benne imádkozókkal együtt.
2. De a templom külsõ udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig tiporják."
3. "Két tanúmnak meghagyom, hogy szõrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bûnbánatot."
4. Õk a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe elõtt áll.
5. Ha valaki ártani akar nekik, tûz csap ki szájukból, és elpusztítja ellenségeiket. Mert aki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia.
6. Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az esõ. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.
7. Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön a mélységbõl, harcra kel ellenük, legyõzi és megöli õket.
8. Holttestük ott hever majd a nagyváros utcáján, amelyet átvitt értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették.
9. Holttestüket sokan fogják nézni a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül három és fél napon át, nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék.
10. Ezen a föld lakói ujjonganak és vigadnak, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak, hiszen ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.
11. De három és fél nap elteltével az Istentõl az élet lehelete szállt beléjük, és talpra álltak. Akik látták õket, azokat nagy félelem fogta el.
12. Az égbõl hangos szózat hallatszott: "Gyertek fel ide!" S ellenségeik szeme láttára egy felhõn fölszálltak az égbe.
13. Abban az órában heves földrengés támadt, a város tizedrésze romba dõlt, a földrengés következtében hétezer ember meghalt, a többit pedig félelem fogta el, és dicsõséget zengtek az ég Istenének.
14. Elmúlt a második jaj, de hamarosan itt lesz a harmadik.
15. A hetedik angyal is megfújta a harsonát. Nagy szózatok hallatszottak az égben: "Urunk és Fölkentje megszerezte az uralmat a világ felett, és uralkodni fog örökkön-örökké!"
16. Ekkor a huszonnégy vén, aki az Úr színe elõtt a trónuson ült, arcra borult, és imádta az Istent:
17. "Hálát adunk neked, mindenható Urunk, Istenünk, aki vagy és aki voltál, mert átvetted a fõhatalmat és uralkodol.
18. A népek ugyan felbõszültek, de eljött haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek ideje. Jutalmazd meg szolgáidat, a prófétákat, a szenteket és akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat egyaránt! A föld megrontói meg pusztuljanak!"
19. Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégesõ támadt.
