Fejezet 15
1. Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: Magasztalom az Urat, mert dicsõség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette.
2. Az Úr az erõsségem és menedékem, õ lett a szabadítóm. Õ az én Istenem, õt dicsõítem. Õ az atyáim Istene, õt magasztalom.
3. Az Úr nagy harcos, Jahve a neve.
4. A fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, legjobb harcosai elmerültek a Sás-tengerben.
5. A hullámok elborították õket, úgy merültek a mélybe, mint a kõ.
6. Uram, a jobbod kitûnik erejével, Uram, a jobbod leveri az ellenséget.
7. Dicsõséged nagyságával megbénítottad ellenségeidet, haragod tüze megemésztette õket, mint a pelyvát.
8. Orrod leheletétõl a víz feltornyosult, a hullámok megálltak, mint a fal, a habok a tenger közepén megmerevedtek.
9. Az ellenség így szólt: üldözõbe veszem, utolérem õket, szétosztom a zsákmányt, s lelkem kielégül. Kivonom kardomat, s kezem elpusztítja õket.
10. De te kifújtad leheletedet, s a tenger elborította õket. Úgy merültek el, mint az ólom, a hatalmas hullámokban.
11. Uram, ki hasonlít hozzád az istenek közül? Kit övez a szentség úgy, mint téged? Félelmetes vagy tetteidben, csodákat mûvelsz.
12. Kinyújtottad jobbodat, a föld elnyelte õket.
13. A népet, amelyet kiszabadítottál, jóságosan vezetted, elvitted hatalmaddal szent lakóhelyedhez.
14. A népek hallották és remegtek, Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg.
15. Edom fejedelmei megijedtek, Moáb vezetõit elfogta a félelem, s Kánaán minden lakója reszketett.
16. Félelem és rettegés fogta el õket, karod erejétõl megmerevedtek, mint a kõ. Így vonult át néped, Uram, így vonult át a néped, melyet kiváltottál.
17. Elhoztad õket és elültetted, a hegyen, amely a te szent örökséged. Ezt a helyet, Uram, te tetted lakóhelyeddé, ezt a szentélyt, Uram, a te kezed készítette.
18. Az Úr uralkodik örökkön örökké.
19. Amikor a fáraó lovai, szekerei és lovasai beértek a tengerbe és az Úr visszazúdította rájuk a vizet, és amikor Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak,
20. akkor Mirjam prófétanõ, Áron nõvére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve.
21. Mirjam így énekelt elõttük: "Magasztaljátok az Urat, mert dicsõség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette."
22. Ezután Izrael Mózes parancsára elindult a Sás-tengertõl, Sur pusztája felé vették útjukat, s három napig meneteltek anélkül, hogy vizet találtak volna.
23. Marába érkezve sem tudtak vizet inni, mert keserû volt. Ezért hívják a helyet Marának.
24. A nép zúgolódott Mózes ellen és megkérdezték: "Mit fogunk inni?"
25. Õ az Úrhoz fordult, s az Úr mutatott neki egy fadarabot. Mózes a vízbe dobta, s az édessé vált tõle. Itt adott neki törvényt és jogot, és állította választás elé.
26. Így szólt: "Ha hallgatsz Uradnak, Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az õ szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak és követed minden utasítását, akkor nem sújtalak semmiféle betegséggel, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam. Én, az Úr vagyok a te orvosod."
27. Ezután Elimbe érkeztek. Ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Itt táboroztak le a víz mellett.
Fejezet 16
1. Elindultak Elimbõl, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el.
2. Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen.
3. Izrael fiai ezzel estek nekik: "Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen."
4. De az Úr így szólt Mózeshez: "Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égbõl. A nép menjen ki, és gyûjtsön magának egy napra valót belõle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el.
5. Ha a hatodik napon elkészítik, amit hazavittek, kétszer annyi lesz, mint amit naponként gyûjtöttek."
6. Mózes és Áron így szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: "Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptomból,
7. holnap reggel pedig meglátjátok az Úr dicsõségét. Õ ugyanis hallotta az Úr elleni zúgolódástokat. Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?"
8. Mózes azután így folytatta: "Ma este az Úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen."
9. Mózes így szólt Áronhoz: "Mondd az izraeliták egész közösségének: járuljatok az Úr elé, mert õ hallotta zúgolódástokat."
10. Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és õk a puszta felé fordultak, az Úr dicsõsége megjelent felhõ alakjában.
11. Az Úr így szólt Mózeshez: "Hallottam Izrael fiainak zúgolódását.
12. Közöld velük: ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Errõl fogjátok megismerni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek."
13. Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhõ volt a tábor körül.
14. Amikor a harmatozó felhõ felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön.
15. Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni.
16. Az Úr parancsa a következõ: mindenki szedjen belõle szükségletének megfelelõen, fejenként egy omert számítva, a családtagok száma szerint. Mindenki csak a sátrában lakó személyek számára hozzon belõle."
17. Izrael fiai így tettek és gyûjtöttek, az egyik többet, a másik kevesebbet.
18. De amikor omerrel megmérték, aki sokat gyûjtött, annak nem volt fölöslege, aki keveset, annak nem volt hiánya. Mindenki szükségletének megfelelõen gyûjtött.
19. Mózes még ezt mondta: "Senki ne tegyen el belõle másnap reggelre."
20. De nem hallgattak Mózesre, és egyesek mégis eltették másnapra. Ez azonban tele lett féreggel és bûzlött, ezért Mózes megharagudott rájuk.
21. Így aztán reggelenként gyûjtötték, mindenki szükséglete szerint. Hanem amikor a nap erõsen kisütött, elolvadt.
22. A hatodik napon kétszer annyi ételt gyûjtöttek, két omert egy személyre. A közösség elöljárói Mózeshez jöttek és jelentették.
23. Õ így válaszolt: "Az Úr parancsa ez: holnap a teljes nyugalom napja van, az Úr szombatja. Most tegyétek kemencébe, amit meg akartok sütni, és most fõzzétek, amit meg akartok fõzni. A fölösleget tegyétek el holnapra."
24. El is tették másnapra, ahogy Mózes parancsolta: ez nem bûzlött, és férgek sem voltak benne.
25. Mózes így szólt: "Ma ezt egyétek, mert ma az Úr nyugalomnapja van, ma nem találtok kint semmit.
26. Hat napon át gyûjtsetek, de a hetedik nap szombat; azon nincs semmi."
27. Amikor a népbõl egyesek a hetedik napon kimentek gyûjteni, nem találtak semmit.
28. Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: "Meddig késlekedtek még és nem követitek parancsaimat meg utasításaimat?
29. Lássátok meg, hogy az Úr adta nektek a szombatot, ezért juttat nektek a hatodik napon két napra való eledelt. A hetedik nap maradjon mindenki otthon és senki se hagyja el lakását."
30. A nép a hetedik napon tartózkodott is minden munkától.
31. Izrael háza mannának nevezte ezt. Fehér volt, mint a koriandermag, s olyan íze volt, mint a mézeskalácsnak.
32. Mózes kihirdette: "Az Úr ezt parancsolja: töltsetek meg belõle egy omert, és tegyétek el a jövendõ nemzedék számára, hogy lássa azt a kenyeret, amellyel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak Egyiptomból."
33. Mózes utasította Áront: "Végy egy edényt, tégy bele egy omer mannát, s állítsd az Úr elé, hogy megmaradjon a jövõ nemzedékek számára."
34. Áron tehát vett egy edényt és megtöltötte egy omer mannával, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, s a bizonyság elé helyezte, hogy megmaradjon.
35. Izrael fiai negyven évig ették a mannát, amíg csak lakott vidékre nem érkeztek. Addig ették a mannát, amíg Kánaán földjének határához értek.
36. Az omer egy efának a tized része.
