Fejezet 1
1. Pál, és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái a Filippiben élõ összes szentnek Krisztus Jézusban, az elöljárókkal és a diakónusokkal együtt.
2. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentõl és Urunktól, Jézus Krisztustól!
3. Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek,
4. és mindig, minden imádságomban örömmel emlékezem meg rólatok mindnyájatokról,
5. mert az elsõ naptól mindmáig részt vállaltatok (Krisztus) evangéliumának hirdetésében.
6. Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.
7. Méltányos is, hogy így gondolkodjam rólatok, mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, hiszen ti osztoztok kegyelmemben, akár bilincsekben vagyok, akár az evangéliumot védelmezem és bizonyítom.
8. Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében.
9. Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban,
10. hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára,
11. s bõvelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten dicsõségére és tiszteletére.
12. Beszámolok róla, testvérek, hogy helyzetem inkább javára vált az evangéliumnak.
13. Az egész praetoriumban és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem.
14. Azok közül, akik az Úrban testvéreim, sokan fölbuzdulnak bilincseimen, és egyre bátrabban terjesztik az Isten szavát.
15. Némelyek ugyan féltékenységbõl és vetélkedésbõl, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust.
16. Ezek szeretetbõl, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól,
17. amazok viszont vetélkedésbõl, és nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserûséget okoznak nekem.
18. De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekbõl, akár tiszta szándékkal, örülök és a jövõben is örülni fogok neki.
19. Tudom ugyanis, hogy ez - hála imádságtoknak és Jézus Krisztus Lelke segítségének - üdvösségemre válik.
20. Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sõt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most is megdicsõül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok.
21. Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.
22. Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsözõ munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak.
23. Mind a kettõ vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna.
24. De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van.
25. Ebben a meggyõzõdésben biztosra veszem, hogy megmaradok, sõt elõhaladásotokra és hitbõl fakadó örömötökre maradok meg, mindnyájatok javára.
26. Így még több okotok lesz arra, hogy dicsõségtek Krisztusban növekedjék a javamra, ha újra elmegyek hozzátok.
27. Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan. Így akár elmegyek és látlak titeket, akár távol maradok, azt hallhatom rólatok, hogy egy szívvel, egy lélekkel munkálkodtok az evangéliumi hitért, s az ellenfelektõl egyáltalán nem ijedtek meg.
28. Ez lesz számukra a kárhozatnak, számotokra meg az üdvösségnek Istentõl adott bizonyítéka.
29. Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte.
30. Hiszen ugyanazt a harcot kell megvívnotok, amit nálam láttatok, és amirõl most hallotok.
Fejezet 2
1. Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetbõl fakadó intelem, a lelki közösség, a bensõség és együttérzés,
2. akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekesztek.
3. Semmit se tegyetek vetélkedésbõl vagy hiú dicsõségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.
4. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.
5. Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.
6. Õ Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlõséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell,
7. hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.
8. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
9. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek,
10. hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban,
11. s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsõségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
12. Kedveseim, ti mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket, nemcsak amikor köztetek vagyok, hanem sokkal inkább most, hogy távol kell lennem.
13. Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelõen.
14. Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent,
15. hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben.
16. Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz, hogy Krisztus Jézus napján dicsõségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába, és nem fáradtam fölöslegesen.
17. Sõt, ha hitetek szent szolgálatáért áldozatként véremet ontják is, örülök, együtt örülök mindnyájatokkal.
18. Örüljetek hát ti is, örüljetek velem!
19. Remélem Urunk Jézusban, hogy nemsokára elküldhetem Timóteust, és megnyugodhatom, hallva hogylétetekrõl.
20. Nincs senkim ugyanis, aki annyira hozzám hasonló lelkületû volna, s oly õszintén szívén viselné ügyeteket.
21. A többiek mind a maguk javát keresik, nem Krisztus Jézusét.
22. Róla azonban tudjátok, mennyire megbízható, hiszen, mint a gyermek apja mellett, úgy szolgált mellettem az evangélium ügyében.
23. Remélem tehát, hogy elküldhetem, mihelyt megtudom, hogyan áll az ügyem.
24. Sõt bízom az Úrban, hogy nemsokára magam is indulhatok hozzátok.
25. Addig is szükségesnek tartom, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditusz testvéremet, munka- és küzdõtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen.
26. Nagyon vágyott már utánatok, és nyugtalankodott, hogy betegségérõl értesültetek.
27. Valóban halálos beteg volt, de Isten megkönyörült rajta. Nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánatra bánat ne érjen.
28. Igyekszem hamarosan útnak indítani, hogy viszontlátva újra örüljetek neki, s nekem se kelljen szomorkodnom.
29. Fogadjátok nagy örömmel az Úrban, és becsüljétek meg az ilyen embert.
30. Hiszen Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, az életét kockáztatta, hogy a nekem tett szolgálattal pótolja, amit ti nem tehettek.
