Fejezet 6
1. Mit mondjunk tehát? Maradjunk meg a bûnben, hogy a kegyelem gyarapodjék?
2. Szó sincs róla! Ha egyszer már meghaltunk a bûnnek, hogyan élhetnénk tovább benne?
3. Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az õ halálában keresztelkedtünk meg?
4. A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsõsége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk.
5. Mert ha halálának hasonlóságában egybenõttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is.
6. Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bûn teste elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bûnnek.
7. Aki így meghalt, megszabadult a bûntõl.
8. Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is.
9. Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta.
10. Aki meghalt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bûnnek, aki azonban él, az Istennek él.
11. Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban.
12. Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bûn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak.
13. Ne adjátok át tagjaitokat a bûnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek.
14. A bûn ugyanis többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben.
15. Mi következik ebbõl? Az, hogy vétkezzünk, mert nem a törvény uralma alatt, hanem a kegyelemben élünk? Semmi esetre sem.
16. Vagy nem tudjátok, hogy annak szolgái vagytok és annak kell engedelmeskednetek, akinek mint szolgák alárendelitek magatokat? Vagy a bûnnek, ami a halálba vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulást eredményez?
17. De hála Istennek, hogy bár a bûnnek szolgáltatok, most már szívbõl engedelmeskedtek annak a tanításnak, amelyet kaptatok.
18. A bûntõl megszabadulva az igazság szolgái lettetek.
19. Földies gyarlóságok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bûnre adtátok, adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatára, a megszentelõdésre.
20. Míg ugyanis a bûnnek szolgáltatok, az igazsággal szemben szabadok voltatok.
21. Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek? Hiszen annak vége a halál.
22. Most azonban felszabadultatok a bûn alól, és Isten szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelõdés, célotok az örök élet.
23. Mert a bûn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
Fejezet 7
1. Nem tudjátok, testvérek - a törvény ismerõihez szólok -, hogy a törvénynek csak addig van hatalma az emberen, amíg él?
2. A férjes asszonyt például törvény köti életben levõ férjéhez, a férj halálával azonban felszabadul a férj törvénye alól.
3. Ha férje életében más férfié lett, házasságtörõnek mondják. A férj halála után azonban felszabadul a törvény alól, és nem válik házasságtörõvé, ha más férfié lesz.
4. Éppígy, testvérek, Krisztus testében ti is meghaltatok a törvénynek, hogy ahhoz tartozzatok, aki feltámadt a halálból. Ezért most teremjünk gyümölcsöt Istennek.
5. Amíg ugyanis testi emberként éltünk, a törvény fölébresztette bûnös szenvedélyek mûködtek tagjaikban, hogy a halálnak teremjünk gyümölcsöt.
6. Most azonban felszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami fogva tartott, s ezért új lélekkel szolgálunk, nem az elavult betû szerint.
7. Mit mondjunk tehát? Talán a törvény bûn? Semmi esetre sem. De a bûnt a törvény alapján ismertem meg, hiszen a bûnös kívánság nem vált volna bennem tudottá, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd meg!
8. A tilalom tehát alkalmat nyújtott a bûnnek arra, hogy fölébresszen bennem mindenféle kívánságot. Törvény nélkül ugyanis a bûn halott volna.
9. Valamikor törvény nélkül éltem, de azután jött a parancs, a bûn föléledt, én pedig meghaltam.
10. Így a parancs, bár életre szólt, halálomra vált.
11. A bûn ugyanis a tilalommal kapta vonzóerejét, ezzel tévútra vezetett és megölt.
12. A törvény természetesen szent, a parancs is szent, igaz és jó.
13. Az vált tehát halálomra, ami jó? Egyáltalán nem. Inkább a bûn, amely - hogy bûnként nyilvánuljon ki - azzal okozta halálomat, ami jó, így a bûn a parancs által mutatta meg igazi bûn jellegét.
14. Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bûn rabja.
15. Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyûlölök.
16. De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényrõl, hogy jó,
17. és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bûn.
18. Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes.
19. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok.
20. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bûn.
21. Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen.
22. A belsõ ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm,
23. de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levõ bûn törvényének rabjává tesz.
24. Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtõl?
25. Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által! Értelmemmel tehát Istennek szolgálok, de testemmel a bûn törvényének.
