Biblia egy év alatt.

A 323. napon pünkösdkor tanúi lehettünk a Szentlélek kiáradásának (ApCsel 2), amely az Egyház születését jelzi. A Róma 2-3 kiemeli Isten pártatlanságát és a bűnbánat szükségességét. A Példabeszédek 26:27-28 figyelmeztet minket a rosszindulatú és álnok hozzáállás elkerülhetetlen következményeire.

1. Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak.

2. Egyszerre olyan zúgás támadt az égbõl, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.

3. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.

4. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különbözõ nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította õket.

5. Ez idõ tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népbõl.

6. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verõdött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.

7. Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: "Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek?

8. Hogyan hallja hát õket mindegyikünk a saját anyanyelvén?

9. Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának,

10. Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták,

11. krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit."

12. Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: "Mi lehet ez?"

13. Mások gúnyosan megjegyezték: "Teleitták magukat édes borral."

14. Péter a többi tizeneggyel elõlépett, és zengõ hangon beszédet intézett hozzájuk: "Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat!

15. Nem részegek ezek, amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk,

16. hanem ez az, amirõl Joel próféta szólt:

17. A végsõ napokban - mondja Isten - kiárasztok lelkembõl minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak.

18. Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak.

19. Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt.

20. A nap elsötétül, a hold vérbe borul, mielõtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja.

21. Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

22. Izraelita férfiak! Halljátok meg szavamat! A názáreti Jézust az Isten igazolta elõttetek a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket - amint tudjátok - általa vitt végbe köztetek.

23. Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek.

24. Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa,

25. hisz Dávid mondja róla: Szemem elõtt az Úr mindenkor, õ áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.

26. Örül hát szívem és nyelvem énekel, sõt testem is reményben nyugszik el.

27. Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.

28. Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed elõtt.

29. Testvérek, férfiak! Hadd mondjam el nektek Dávid pátriárkáról nyíltan, hogy meghalt és eltemették, sírja mind a mai napig itt van köztünk.

30. Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel is megerõsítve ígéretet tett: az õ ágyékának gyümölcsébõl ültet majd valakit trónjára,

31. elõrelátva beszélt Krisztus feltámadásáról, hogy sem nem marad az alvilágban, sem testét nem éri rothadás.

32. Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk.

33. Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok.

34. Mert Dávid nem ment fel az égbe, mégis õ mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra,

35. s ellenségeidet lábad elé teszem zsámolyul.

36. Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!"

37. E szavak szíven találták õket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: "Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?"

38. "Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bûnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

39. Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket - bár távol vannak - meghívott a mi Urunk, Istenünk."

40. Még más egyéb szavakkal is bizonyította ezt, és buzdította õket: "Meneküljetek ki ebbõl a romlott nemzedékbõl!"

41. Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.

42. Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.

43. Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben.

44. A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük.

45. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek.

46. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyûltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerû szívvel vették magukhoz az ételt.

47. Dicsõítették az Istent, és az egész nép szerette õket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.

Fejezet 2

1. Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt mûveled te is, ítélkezõ.

2. Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik effélét mûvelnek.

3. Azt hiszed talán, te ember, hogy kibújhatsz Isten ítélete alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, amikor magad is ugyanazt mûveled?

4. Avagy semmibe veszed, hogy Isten végtelenül jó, türelmes és elnézõ, s nem jut eszedbe, hogy irgalma bûnbánatra akar vezetni?

5. Konokságodban és szíved megrögzöttségében csak büntetést halmozol magadra, a haragnak és az Isten igazságos ítélete megnyilvánulásának napjára.

6. Õ kinek-kinek tettei szerint fizet:

7. örök élettel annak, aki a jótettekben kitartva dicsõségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik,

8. haraggal és megtorlással annak, aki haszonlesõ, s nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart.

9. Mindenkit, aki gonoszat mûvel, utolér a kín és a gyötrelem, elsõsorban a zsidót, azután a pogányt.

10. S dicsõség, tisztelet és békesség vár mindenkire, aki jót tesz, elsõsorban a zsidóra, azután a pogányra.

11. Isten ugyanis személyválogatás nélkül ítél.

12. Az, aki úgy vétkezett, hogy a törvény nem kötelezte, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvénynek alávetve vétkezett, a törvény alapján nyeri el ítéletét,

13. mert Isten szemében a törvénynek nem a hallgatója válik igazzá, hanem a megtartója igazul meg.

14. Amikor a pogány törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törvénye.

15. Ezzel igazolja, hogy a törvény szabta cselekedet a szívébe van írva. Errõl lelkiismerete tanúskodik és önítélete, amely hol vádolja, hol menti majd azon a napon,

16. amelyen evangéliumom szerint Isten Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött.

17. De ha te zsidónak mondod magad, és a törvényre támaszkodol, és az Istennel dicsekszel,

18. ismered is akaratát, és ki tudod választani a jobbat, mert a törvény megtanított rá,

19. ha a vakok vezetõjének, a sötétben élõk világosságának, a tudatlanok tanítójának,

20. a kiskorúak mesterének tartod magad, ha a törvényben megkaptad a megismerés és igazság foglalatát,

21. ha mást tanítasz, magadat miért nem tanítod? Azt hirdeted: ne lopj, s magad lopsz?

22. Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot törsz? Utálod a bálványokat, és templomrablást követsz el?

23. Kérkedsz a törvénnyel, és törvényszegéssel gyalázod az Istent?

24. Valóban: miattatok káromolják Isten nevét a pogányok, ahogy írva van.

25. A körülmetélés hasznodra válik, ha megtartod a törvényt, de ha áthágod a törvényt, körülmetéltbõl körülmetéletlenné válsz.

26. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, körülmetéletlenül is nemde körülmetéltnek számít?

27. Ilyenkor a származása szerint körülmetéletlen, aki megtartja a törvényt, ítélkezik fölötted, mert a törvény betûje és a körülmetélés ellenére törvényszegõ vagy.

28. Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetélés, ami a testen látható,

29. az a zsidó, aki bensõleg az, s aki nem betû szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Az ilyen nem embertõl, hanem Istentõl kapja a dicséretet.

Fejezet 3

1. Mi elõnye van tehát a zsidóknak? S mi haszna a körülmetélésnek?

2. Minden tekintetben sok. Elõször is, az Isten rájuk bízta tanítását.

3. De hogyan? Ha vannak, akik hûtlenek lettek, vajon nem teszi hitetlenségük Isten hûségét hatástalanná?

4. Egyáltalán nem, ellenkezõleg: Isten igaz, még ha minden ember hazug is. Amint az Írás mondja: Hogy igaznak bizonyulj szavadban, s gyõzz, mikor pörölnek veled.

5. De mit szóljunk ahhoz, hogy gonoszságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Mert emberileg szólva nem igazságtalan az Isten, amikor haragjával sújt?

6. Egyáltalán nem. Különben mi címen ítélkeznék Isten a világ fölött?

7. De ha Isten igazsága hazugságom folytán csak nõttön-nõ az õ dicsõségére, miért marasztal el bûnösként?

8. S miért ne tennék rosszat, hogy jó származzék belõle, mint némelyek rágalmaznak bennünket, hangoztatva, hogy effélét állítunk. Ezeknek jogos az elmarasztalásuk.

9. Hogy áll tehát a dolog? Különbek vagyunk náluk? Egyáltalán nem. Az imént bizonyítottuk ugyanis, hogy a zsidók és a pogányok mind alá vannak vetve a bûnnek,

10. ahogy meg van írva: Nincs igaz egy sem,

11. nincs, aki értene, nincs, aki Istent keresné.

12. Mind letértek az útról, elfajzottak, nincs, aki jót tenne, nincs egy sem.

13. Tátongó sír a torkuk, nyelvük csalárdságot beszél, kígyók mérge van ajkukon.

14. Szájuk telve átokkal és keserûséggel,

15. lábuk gyors a vérontásra.

16. Ösvényeiken baj és nyomor,

17. a béke útját nem ismerik,

18. Isten félelme nincs szemük elõtt.

19. Mi azonban tudjuk, hogy amit a törvény mond, azokra vonatkozik, akik a törvénynek alá vannak vetve. Tehát némuljon el minden száj, és az egész világ vallja magát Isten elõtt bûnösnek.

20. Mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek elõtte igazzá, hiszen a bûn megismerésének is a törvény az alapja.

21. Most azonban az Isten elõtti megigazulás a törvénytõl függetlenül lett nyilvánvalóvá, amint a törvény és a próféták is tanúsítják:

22. az az Isten elõtti megigazulás, amely a Jézus Krisztusban való hitbõl ered, és amely minden hívõnek szól. Ebben nincs különbség.

23. Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsõségét.

24. Megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejébõl, Jézus Krisztus megváltása árán.

25. Õt adta oda Isten véres engesztelõ áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát. Isten végtelen türelmében elnézte a korábban elkövetett vétkeket,

26. hogy igazságosságát most kimutassa. Mert amint õ igaz, úgy akar igazzá tenni mindenkit, aki Jézusban hisz.

27. Hol marad tehát dicsekvésed? Szétfoszlott. Mely törvény alapján? Vajon a tettek törvénye alapján? Nem, hanem a hit törvénye szerint.

28. Mi azt valljuk, hogy az ember a hit által válik igazzá, a törvény szerint tettektõl függetlenül.

29. Vajon csak a zsidóké az Isten, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.

30. Ugyanaz az Isten teszi megigazulttá a hitbõl a körülmetéltet éppúgy, mint hite által a körülmetéletlent.

31. Ilyenformán megszüntetjük a törvényt a hittel? Szó sincs róla! Ellenkezõleg: erõsítjük a törvényt.

27. Aki (másnak) vermet ás, maga esik bele, s aki fölhengeríti, legurul a kövön.

28. A hazug nyelv gyûlöli az igazságot, a csalfa száj romlásba dönt.