Biblia egy év alatt.

A 292. napon az 1Makkabeusok könyve 11. fejezete bemutatja a zsidó vezetők kihívásait és győzelmeit. A Sirák könyve 28-29. fejezetei az erényről, a barátságról és a fegyelemről tanítanak, míg a Példabeszédek 23:9-12 arra emlékeztet minket, hogy hallgassunk a tanácsra és cselekedjünk bölcsen. Ez a nap a tisztánlátásnak és a jellemnek van szentelve.

1. Egyiptom királya hatalmas sereget összegyûjtött, oly töméntelent, mint a tenger partján a fövény, és ráadásul rengeteg hajót is. Csellel meg akarta szerezni Alexander birodalmát, hogy aztán a maga birodalmához csatolja.

2. Ezért békét ígérve érkezett Szíriába. A városok megnyitották elõtte kapuikat és eléje mentek. Mert Alexander király elrendelte, hogy fogadják, hiszen az apósa volt.

3. Mihelyt bevonult a városokba, Ptolemeusz helyõrséget rendelt seregébõl minden városba.

4. Amikor Asdodba ért, megmutatták neki Dagon kiégetett templomát, Asdodnak és a környékbeli helységeknek romjait, valamint a szerteheverõ holttesteket és azoknak az elszenesedett maradványait, akiket Jonatán elégetett a harcok során, mivel halomba rakták õket a király útja mentén.

5. Elbeszélték a királynak, amit Jonatán véghezvitt, hogy így rossz színben tüntessék fel. A király azonban hallgatott.

6. Jonatán - nagy pompával - látogatást tett Joppéban a királynál. Üdvözölték egymást, és egész éjjel ott maradtak.

7. Aztán Jonatán elkísérte a királyt egészen az Eleuterusz folyóig, majd visszatért Jeruzsálembe.

8. Ptolemeusz hatalmába kerítette a partvidék minden városát, egészen a tenger mellett fekvõ Szeleukiáig. Gonosz terveket szõtt Alexander ellen.

9. Követeket küldött Demetriusz királyhoz ezzel az üzenettel: "Nos, kössünk szövetséget egymással! Neked adom lányomat, aki most Alexander felesége, aztán uralkodhatsz atyád egész birodalmán.

10. Mert megbántam, hogy hozzáadtam a lányomat, mivel az életemre tör."

11. Így gyalázta, csak azért, mert vágyott a birodalmára.

12. Elvitte a lányát és hozzáadta Demetriuszhoz. Így törésre vitte a dolgot Alexanderrel, ellenségességük nyilvánvalóvá vált.

13. Ptolemeusz bevonult Antiochiába és föltette Ázsia diadémját. Így két diadémot viselt a fején, az egyiptomit és az ázsiait.

14. Alexander király akkortájt Kilikiában tartózkodott, mivel annak a vidéknek a lakói lázadoztak.

15. Amikor Alexander értesült a dologról, hadat indított ellene. Ptolemeusz is kivonult, nagy sereggel szembeszállt vele és legyõzte.

16. Alexander Arábiába menekült, hogy ott védelmet keressen. Így Ptolemeusz király lett a gyõztes.

17. Az arab Zabdiel fejét vette Alexandernek és elküldte Ptolemeusznak.

18. Három napra rá Ptolemeusz is meghalt. Az erõdökbe telepített helyõrséget a lakosság megölte.

19. Így a 167. esztendõben Demetriusz jutott uralomra.

20. Abban az idõben Jonatán egybegyûjtötte Júdea lakóit Jeruzsálem várának elfoglalására. Rengeteg ostromgépet állítottak fel.

21. Erre néhány hitehagyott férfi, aki gyûlölte saját népét, fölkereste a királyt és jelentette neki, hogy Jonatán ostrom alá vette a várat.

22. Ennek hallatára az haragra lobbant, Ptolemaiszba ment és írt Jonatánnak, hogy szüntesse be az ostromot, és azonnal menjen Ptolemaiszba, tárgyalást kezdeni.

23. Amikor Jonatán ezt meghallotta, parancsot adott a vár ostromának folytatására. Aztán kiválasztott néhányat Izrael vénei és a papok közül, és vállalta a kockázatot.

24. Vitt magával ezüstöt, aranyat, palástokat és mindenféle más ajándékot is. Elment a királyhoz Ptolemaiszba, és elnyerte a kegyét.

25. Igaz, a népbõl néhány hitehagyott vádaskodott ellene,

26. de a király úgy bánt vele, mint elõdei. Bizalmasai szeme láttára megtiszteltetésben részesítette.

27. Megerõsítette fõpapi méltóságában és minden eddigi tisztségében, aztán bizalmas emberei közé sorolta.

28. Jonatán adómentességet kért Júdea és Szamaria három kerülete számára.

29. Ennek ellenében ígért 300 talentumot. A király beleegyezett, és mind e föltételekrõl ezt a levelet adta Jonatánnak.

30. "Demetriusz király üdvözletét küldi testvérének, Jonatánnak és a zsidók népének.

31. Megküldjük ennek a levélnek a másolatát, amelyet rokonunknak, Laszthenésznek írtunk ügyetekben, hogy tudomást szerezzetek róla.

32. Demetriusz király üdvözletét küldi atyjának, Laszthenésznek.

33. Elhatároztuk, hogy a zsidó népnek, amely barátunknak és hû szövetségesünknek bizonyult, irántunk tanúsított hûségéért hálából kedvezményeket nyújtunk.

34. Átengedjük nekik Júdeának, valamint a három kerületnek, Aferemának, Liddának és Ramatainnak a területét. Szamariának ezek a részei legyenek Júdeáé mindazzal egyetemben, ami hozzájuk tartozik, azok javára, akik Jeruzsálemben áldozatot mutatnak be, a királynak járó beszolgáltatás fejében, ahelyett, amit a király a földek és a fák termésébõl eddig évrõl évre beszedett.

35. Ami tizedben és vámban megilleti, arról mától kezdve mind lemondunk, ugyanígy a sóadóról és a koronaadóról is - minderrõl lemondunk a javatokra.

36. S ezekbõl nem vonunk vissza semmit sem ma, sem máskor.

37. Készítsetek errõl egy másolatot, s adjátok át Jonatánnak. Aztán tegyétek ki a szent hegyen egy jól látható helyen."

38. Amikor Demetriusz király látta, hogy birodalmában nyugalom van, és többé senki nem szegül neki ellen az idegen zsoldosok kivételével, akiket a pogányok lakta szigeteken toborzott, hazabocsátotta csapatait. Ez elégedetlenséget váltott ki a csapatokból, amelyek már apja idejében is szolgáltak.

39. Alexandernek egy régi híve, Trifon észrevette, mennyire zúgolódnak a csapatok Demetriusz ellen. Ezért elment az arab Jamlekuhoz, aki Alexander fiát, Antiochuszt nevelte.

40. Unszolta, bízza kezére, hogy majd apja helyett átvehesse az uralmat. Egyszersmind tájékoztatta mindenrõl, amit Demetriusz elrendelt, s az elégedetlenségrõl is, ami úrrá lett a csapatain. Sokáig nála maradt.

41. Akkoriban Jonatán követeket küldött a királyhoz, hogy vonja vissza a jeruzsálemi várból, valamint a többi erõdbõl is a helyõrséget, mert nyugtalanítják Izraelt.

42. Demetriusz ezt a választ adta Jonatánnak: "Nemcsak ezt teszem meg neked és népednek, hanem ezenfelül még tisztségekkel is elhalmozlak téged is, népedet is, mihelyt megfelelõ alkalmat találok rá.

43. De most jól tennéd, ha embereket küldenél nekem, hogy segítségemre legyenek a harcban, mivel egész haderõm elpártolt tõlem."

44. Jonatán tehát küldött neki háromezer derék katonát Antiochiába. Amikor megérkeztek a királyhoz, az örült jövetelüknek.

45. Akkoriban a város lakói összegyûltek a város központjában, mintegy százhúszezer férfi, és meg akarták ölni a királyt.

46. A király a palotájába menekült. A város lakói megszállták az utcákat, és támadást indítottak.

47. Demetriusz a zsidókhoz folyamodott segítségért. Mind egy szálig köré sereglettek. Szétszéledtek az egész városban, és azon a napon mintegy százezer férfit megöltek.

48. Aztán felgyújtották a várost, gazdag zsákmányra tettek szert és megmentették a királyt.

49. Amikor a város polgárai látták, hogy a zsidók teljesen a város fölé kerekedtek, elvesztették bátorságukat és a királyhoz folyamodtak.

50. "Nyújtsd nekünk jobbodat, hogy a zsidók felhagyjanak az ellenünk és a város ellen vívott harccal."

51. Eldobálták a fegyvert és békét kötöttek. A zsidók pedig hírnévre tettek szert a király és a birodalom minden lakója elõtt. Nevet szereztek maguknak a birodalomban, aztán gazdag zsákmánnyal megrakottan visszatértek Jeruzsálembe.

52. Amikor újra elfoglalta birodalma trónját és ismét béke honolt a birodalomban,

53. Demetriusz minden ígéretét megszegte. Ellenségessé vált Jonatánnal szemben, nem hálálta meg szolgálatait, ellenkezõleg, nagyon is szorongatta.

54. Akkor történt, hogy Trifon visszatért a gyermek Antiochusszal, megtette királynak, diadémot tett a fejére.

55. Mind köré gyûltek azok a csapatok, amelyeket Demetriusz elbocsátott. Harcoltak ellene, úgyhogy kénytelen volt menekülni és le is gyõzték.

56. Trifon hatalmába kerítette az elefántokat és elfoglalta Antiochiát.

57. Akkor az ifjú Antiochusz a következõ levelet írta Jonatánnak: "Megerõsítelek a fõpapi tisztségben és átengedem neked a négy kerületet. Tartozz a király bizalmasai közé!"

58. Egyszersmind aranytálakat és asztali edényeket is küldött neki, aztán felhatalmazta rá, hogy aranyserlegbõl igyék, bíborba öltözzék és aranycsatot viseljen.

59. Testvérét, Simont megtette hadvezérnek Tirusz lépcsõjétõl egészen Egyiptom határáig.

60. Jonatán kivonult, és bejárta a folyón túli vidéket és a városokat. Az egész szíriai sereg csatlakozott hozzá, segítségre készen. Amikor Aszkalonba érkezett, a város lakói tisztelettel fogadták.

61. Onnét Gázába vonult. Mivel Gáza lakói bezárták elõtte a kapukat, ostrom alá fogta, a környezõ helységeket pedig felgyújtotta és kifosztotta.

62. Erre Gáza lakói könyörögtek Jonatánnak, s õ békét is kötött velük, de a tekintélyes emberek fiait elvitte és Jeruzsálembe küldte õket. Aztán végigvonult a vidéken, egészen Damaszkuszig.

63. Akkor Jonatán hírét vette, hogy Demetriusz hadvezérei hatalmas sereggel Galileában táboroznak, Kedes mellett, azzal a céllal, hogy megfosszák a hatalmától.

64. Ezért hadba vonult ellenük, testvérét, Simont pedig az országban hagyta.

65. Simon Bet-Curral szemben ütött tábort, sokáig ostromolta, és körül is zárta.

66. Erre békét kértek tõle. Kezet nyújtott nekik, de elûzte õket onnan, elfoglalta a várost és õrséget rendelt oda.

67. Jonatán Gennezar tavánál ütött tábort a seregével. Kora reggel elindultak Hacor síksága felé.

68. Egyszer csak pogány sereg közeledett velük szemben a síkságon. Elõzõleg elrejtettek Jonatán ellen egy csapatot a hegyek közt. S míg a sereg egyenesen a zsidóknak rontott,

69. a csapat kitört a rejtekhelyrõl, s belevetette magát a küzdelembe.

70. Jonatán emberei mind menekültek, csak a csapatok vezérei, Absalom fia, Mattatiás és Halfi fia, Júdás tartottak ki vele.

71. Erre Jonatán megszaggatta ruháját, hamut szórt a fejére és imádkozott.

72. Aztán fölvette velük a harcot. Legyõzte õket, úgyhogy menekültek.

73. Amikor azok az emberek, akik mellõle elmenekültek, ezt észrevették, visszatértek hozzá, és egészen Kedesig üldözték az ellenséget, ahol a tábora volt s ahol maguk is táboroztak.

74. Azon a napon mintegy háromezer férfi elesett a pogányok közül. Jonatán pedig visszatért Jeruzsálembe.

Fejezet 28

1. Aki bosszút áll, azon bosszút áll az Úr is, kemény számadást tart vele bûneiért.

2. Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozz, s neked is megbocsátják vétked.

3. Aki más emberre konokul haragszik, hogy keres Istennél gyógyulást magának?

4. Aki nem könyörül meg az embertársán, a saját bûneiért hogyan imádkozik?

5. Jóllehet csak ember, kitart a haragban - hát az õ bûneiért ki ad elégtételt?

6. Gondolj a végsõ dolgokra, hagyd a gyûlölködést, gondolj halálodra, s tartsd meg a parancsokat.

7. Gondolj a törvényre, ne gyûlöld embertársad, az Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést.

8. Kerüld a civódást, s kevesebb bûnöd lesz, a hirtelen haragú ember viszályt támaszt.

9. A bûnös a jóbarátot is elvadítja, a veszély magvát hinti a békén élõk közé.

10. A tûz úgy lobog, ahogy a fát rakják, a vita hevétõl fokozódik a viszály. Az embernek ereje szerint nõ a dühe, és vagyona szerint fokozódik haragja.

11. A parázs veszekedés felszítja a tüzet, a hirtelen harag vérontásra vezet.

12. Ha ráfújsz a szikrára, akkor lángra lobban, ha pedig ráköpsz, kialszik; bár a te szádból ered mind a kettõ.

13. Átkozd a besúgót s a kétféleképp szólót, sok békében élõt vittek már romlásba.

14. Sokat megrendített már a harmadik nyelv, az egyik néptõl a másikhoz kergetett. Romhalmazzá tett már erõs városokat, s nagy emberek házát is romba döntötte.

15. Eltaszított már derék asszonyokat a harmadik nyelv, s elragadta tõlük munkájuk gyümölcsét.

16. Aki figyel rá, nem talál nyugalmat, s nem élhet békében többé soha.

17. Csíkot hagy a bõrön az ostor csapása, de a nyelv csapása csontokat tör össze.

18. Sokan elhullottak már a kard élétõl, de nem annyian, mint amennyien meghaltak a nyelvtõl.

19. Boldog az az ember, aki rejtve van elõle, és a gonosz nyelvnek nem lesz martaléka. Aki nem kénytelen igáját vonszolni, s akit kötelei nem kötnek gúzsba.

20. Mert igája vasból készült iga, és vasból fonták a köteleit is.

21. A halál, amit hoz, rossz halál, nála még az alvilág is jobb.

22. A jámborok fölött nincsen hatalma, õk a lángjaiban nem perzselõdtek meg.

23. Akik elhagyják az Urat, azok hatalmába esnek, kigyullad bennük és nem alszik el többé. Úgy ront rájuk, mint a vad oroszlán, és párduc módjára széjjeltépi õket.

24. Lám, a birtokodat tövisbokorral keríted, ezüstöd, aranyod zár mögé helyezed.

25. Szavadnak is legyen mértéke és súlya, ajtaja és zára legyen a szádnak is.

26. Vigyázz, nehogy a nyelved miatt elbukjál, ellenséged elõtt, aki rád les, el ne ess.

Fejezet 29

1. Aki másnak kölcsön ad, irgalmat gyakorol, aki kezét nyújtja, megtartja a törvényt.

2. Adj kölcsön, ha rászorul, embertársadnak, és fizesd vissza idejében, hogyha magad kaptál.

3. Tartsd meg szavadat, légy megbízható, s amire szükséged lesz, mind megkapod.

4. Sokan talált pénznek tekintik a kölcsönt, és aki segített rajtuk, azt zavarba hozzák.

5. Amíg meg nem kapja, kezet csókol neki, és a pénz kedvéért alázattal beszél. A törlesztés idején szép szavakkal tartja, panaszkodik, sír-rí, s az idõt okolja.

6. Ha végre elszámolnak, alig adja meg a felét, s a kölcsönadó még ennek is örülhet. Ha nem tud fizetni, kútba esik a pénz, s eggyel még több lesz az ellensége. Szidja és átkozza, ezzel fizet neki, tisztelet s köszönet helyett gyalázattal.

7. Sokan nem adnak kölcsön, de nem gonoszságból, hanem mert irtóznak a hasztalan viszálytól.

8. Légy türelmes ahhoz, akit megtört az élet, és ne csak hitegesd az alamizsnával.

9. A törvény kedvéért karold fel a szegényt, ne menjen el tõled soha üres kézzel.

10. Testvérre, barátra költsd inkább pénzedet, semmint a kõ alatt megegye a rozsda.

11. Kincset a Fölséges törvénye szerint gyûjts, az minden aranynál többet használ neked.

12. Jótéteményeket gyûjts a kincsesházba, azok majd kimentenek a bajból téged,

13. s minden erõs pajzsnál és nehéz lándzsánál jobban megharcolnak érted az ellenségeddel.

14. A jó ember kezeskedik az embertársáért, s csak a szégyentelen hagyja aztán cserben.

15. Kezesed jóságát ne felejtsd el soha, hiszen saját magát adta oda érted.

16. A gonosz képes tönkretenni a kezesét, és cserbenhagyni azt, aki megmentette.

17. Sok jómódú embert tönkretett már a kezesség, s mint tenger hulláma, táncoltatta õket.

18. Gazdag férfiak váltak miatta hontalanná, s idegen népek közt hányódtak-vetõdtek.

19. Bûnös, aki haszonért vállal kezességet, ezzel a saját végzetébe rohan.

20. Erõidhez mérten karold fel társadat, de vigyázz magadra, nehogy csapdába ess.

21. A legfontosabb az életben a víz és a kenyér, a ruha és a lakás, ami védelmet ad.

22. Jobb az ínséges élet védõ tetõ alatt, mint idegen világban az ínycsiklandó falat.

23. Akár sok, akár kevés, elégedj meg vele, és ne vendégeskedjél idegenben.

24. Házról házra járni nyomorult egy élet, mert ahol idegen vagy, be kell fognod a szád.

25. Ha idegen vagy, le kell minden szégyent nyelned, s hallgatnod kell a keserû szavakat:

26. "Rajta, idegen, terítsd meg az asztalt, és ha van valamid, adj nekem enni."

27. "El veled, idegen, a tisztesség kívánja, a testvérem jött hozzám, szükség van a házra."

28. Tisztességes ember nehezen viseli, ha felhánytorgatják, miért is lakik ott, s mint valami adóst, szidják és átkozzák.

9. A balgatag fülébe ne beszélj, mert lebecsmérli okos szavaidat.

10. Ne mozdítsd el helyükrõl az õsi mezsgyéket, ne told be õket az árvák földjére!

11. Mert hatalmas a szószólójuk, ügyükben õ harcol ellened.

12. A szíved legyen nyitva az intelemnek, az okos beszédnek meg a füled.