Mosaico decorativo

Biblia egy év alatt.

A huszonhetedik napon új korszak kezdődik Izrael történelmében. A Kivonulás könyve 1-2 beszámol arról, hogyan szaporodtak az izraeliták Egyiptomban, a fáraó kegyetlen elnyomásáról, és Mózes gondviselésszerű születéséről, akit megmentettek a víztől és a palotában neveltek fel. A Leviták könyve 1. fejezete bemutatja az égőáldozatokra vonatkozó törvényeket, megmutatva, hogyan kell Izraelnek közelednie a szent Istenhez. A 44. zsoltár egy közösségi siralom, amely felidézi Isten múltbeli győzelmeit, miközben a jelenlegi szabadulásért kiált, tökéletesen tükrözve Izrael helyzetét Egyiptomban.

Fejezet 1

1. Ezek Izrael fiainak nevei, akik családjukkal együtt lekísérték Jákobot Egyiptomba:

2. Ruben, Simeon, Lévi és Júda,

3. Isszachár, Zebulun és Benjamin,

4. Dán és Naftali, Gád és Áser.

5. Jákob leszármazottai összesen hetvenen voltak. József már Egyiptomban tartózkodott.

6. Azután meghalt József és minden testvére, és ez az egész nemzedék.

7. De Izrael fiai termékenyek voltak, elszaporodtak, annyira megsokasodtak és megerõsödtek, hogy betöltötték az országot.

8. Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet.

9. Ezt mondta alattvalóinak: "Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerõsödött, s már veszélyt jelent számunkra.

10. Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az országot."

11. Ezért munkafelügyelõket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életét olyan munkával, amelyre kényszerítették õket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat, Pitomot és Ramszeszt.

12. De minél jobban elnyomták õket, annál jobban növekedett számuk és szétterjedtek, ezért félelem fogta el õket Izrael fiai elõtt.

13. Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait,

14. és életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné: agyagfeldolgozással, téglavetéssel, különféle kényszermunkával.

15. Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták:

16. "Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben."

17. A bábák azonban félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának és életben hagyták a fiúkat.

18. Ezért Egyiptom királya felelõsségre vonta õket: "Miért jártatok így el, és miért kíméltétek meg a fiúkat? "

19. Ezt felelték a fáraónak: "A héberek asszonyai nem hasonlítanak az egyiptomiakhoz, azok életerõsek, mielõtt a bába megérkezik, már megszülnek."

20. Isten ezért megáldotta a bábákat. A nép pedig nagyon elszaporodott és megerõsödött.

21. Isten a bábák jámborsága révén biztosított utódokat neki.

22. Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának: "Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessetek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben."

Fejezet 2

1. Egy Lévi törzsébõl való férfi elment, és feleséget vett saját nemzetségébõl.

2. Ez fogant és fiút szült. Látta, hogy milyen szép, ezért három hónapon át titkolta.

3. Amikor már lehetetlen volt tovább rejtegetnie, papiruszkosarat készített neki, s bekente aszfalttal meg szurokkal. Beletette a kis gyermeket és elhelyezte a nád közé, közel a folyó partjához.

4. A gyermek nõvére a közelben maradt, hogy lássa, mi történik vele.

5. Akkor a fáraó leánya lejött fürdeni a folyóhoz, kísérõi közben a parton sétáltak. Észrevette a kosarat a nád között, s odaküldte szolgálóját, hogy vegye ki.

6. Amikor kibontotta, látta, hogy egy nyöszörgõ gyermek van benne. Részvét ébredt benne iránta és így szólt: "Egy héber gyerek."

7. A gyermek nõvére a fáraó leányához fordult: "Akarod, hogy elmenjek, és a héber asszonyok között dajkát keressek, aki majd szoptatja a csecsemõt?"

8. "Menj" - válaszolta a fáraó leánya. A leány elfutott, hogy megkeresse a kisfiú anyját.

9. A fáraó leánya azt mondta neki: "Vidd magaddal a kicsit és neveld fel nekem, s megfizetek érte." Az asszony elvitte a gyermeket és szoptatta.

10. Amikor felserdült, visszaadta a fáraó leányának, aki úgy bánt vele, mint a saját fiával, és a Mózes nevet adta neki, "mivel - úgymond - a vízbõl húztam ki".

11. Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte.

12. Körülnézve nem látott senkit, ezért leütötte az egyiptomit és elrejtette a homokban.

13. Másnap is visszajött, s látta, hogy két héber verekedik. "Miért ütöd a barátodat?" - kérdezte a támadót.

14. Az így válaszolt: "Ki tett téged fõnökünkké és bíránkká, talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit?" Mózes megijedt és így szólt magában: "A dolog nyilvánvalóan kitudódott."

15. A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetrõl, és halálra kerestette Mózest. Õ azonban elmenekült elõle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál.

16. Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait.

17. Az odaérkezõ pásztorok azonban elkergették õket. Mózes védelmükre kelt és megitatta juhaikat.

18. Mikor hazatértek apjukhoz, Reuelhez, az megkérdezte: "Miért jöttetek ilyen korán?"

19. Így válaszoltak: "Egy egyiptomi ember kimentett bennünket a pásztorok kezébõl. Vizet is mert nekünk és megitatta a juhokat."

20. "Hol van - kérdezte a lányait -, miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok meg, hadd egyék velünk."

21. Így Mózes elszegõdött ehhez az emberhez, az pedig feleségül adta hozzá a leányát, Cipporát.

22. Ez fiút szült neki, s õ Gersomnak nevezte, mivel úgymond - "idegen földön jövevény voltam".

23. Hosszú idõ telt el, s közben meghalt Egyiptom királya. Izrael fiai pedig szolgaságban nyögtek, segítségért kiáltoztak, és fohászuk felhatolt Istenhez nyomorúságukból.

24. Isten meghallotta panaszukat, és Isten megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségrõl.

25. Jóakaratúan tekintett le Izrael fiaira és felismerte...

Teljes olvasási terv

Töltsd le az útmutatót, amelyben minden olvasmány naponta rendezve található, és kövesd nyomon az éves haladásodat.

1. Az Úr hívta Mózest, és a megnyilatkozás sátorából ezt mondta neki:

2. "Szólj Izrael fiaihoz és add tudtukra: Ha valaki közületek áldozatot mutat be az Úrnak, áldozatul hozhattok szarvasmarhát vagy juhot-kecskét.

3. Aki szarvasmarhát mutat be égõáldozatul, hibátlan hímet ajánljon fel. A megnyilatkozás sátorának bejárata elõtt áldozza fel, hogy kedves legyen az Úrnak.

4. Tegye kezét az áldozati állat fejére, akkor az kedves lesz, s elvégezhetik vele az engesztelés szertartását.

5. Azután áldozza fel a bikát az Úr elõtt. Áron fiai, a papok ajánlják fel a vérét, öntsék rá körös-körül az oltárra, amely a megnyilatkozás sátora elõtt áll.

6. Most az ember nyúzza meg az állatot, vágja darabokra,

7. Áron fiai, a papok meg hozzanak tüzet az oltárra, s tegyenek fát a tûzre.

8. Ezután tegyék a részeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égõ fára.

9. Az ember mossa meg vízben a belsõ részeket meg a lábakat, a pap pedig égesse el ezeket mind az oltáron. Ez az égõáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára.

10. Ha égõáldozatul a nyájból juhot vagy kecskét mutat be, hibátlan hímet áldozzon fel.

11. Az oltár északi oldalán áldozza fel az Úrnak. Áron fiai, a papok, öntsék rá a vérét körös-körül az oltárra.

12. Azután az ember vágja darabokra, a pap pedig tegye ezeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égõ fára.

13. Az ember mossa meg a belsõ részeket és a lábakat, a pap pedig égesse el õket az oltáron. Ez az égõáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára.

14. Ha égõáldozatul madarat mutat be, gerlét vagy galambot hozzon.

15. A pap áldozza fel az oltáron, fogja meg a nyakát és vágja le a fejét, ezt égesse el az oltáron, a vérét pedig csurgassa az oltár oldalára.

16. Szedje ki a begyét és a szárnytollait, s dobja az oltár mellé, ahová a hamut szokták önteni.

17. Szelje ketté az állatot, egy szárnyat ide is, oda is, anélkül, hogy lemetszené. A pap égesse el az állatot az oltáron, a tûzre rakott fán. Ez az égõáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára.

Teljes olvasási terv

Töltsd le az útmutatót, amelyben minden olvasmány naponta rendezve található, és kövesd nyomon az éves haladásodat.

1. (A karvezetõnek - Korach fiainak tanítókölteménye.)

2. Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekrõl, melyeket az õ napjaikban, a hajdani idõben

3. a kezed végbevitt. Elûztél népeket, õket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, õket meg naggyá tetted.

4. Nem saját kardjukkal hódították meg a földet, nem a saját karjuk szerezte a gyõzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted õket.

5. Istenem és királyom vagy, te szerzel gyõzelmet Jákobnak.

6. Általad ûztük el ellenségeinket. A te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.

7. Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg,

8. te szereztél gyõzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyûlöltek bennünket.

9. Minden idõben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsõítettük.

10. De most elvetettél, megaláztál minket, Istenünk, már nem vonulsz együtt seregünkkel.

11. Hagytad, hogy meghátráljunk ellenségünk elõtt, és így gyûlölõink zsákmányhoz jutottak boldog szívvel.

12. Kiszolgáltattál, mint áldozatra szánt juhokat, szétszórtál bennünket a pogányok közé.

13. Eladtad népedet alacsony bérért, és keveset nyertél ebbõl a cserébõl.

14. Szomszédaink elõtt gúny tárgyává tettél, nevetséges példává azok elõtt, akik körülöttünk laknak.

15. Szállóigévé tettél a pogányok számára, s a népek csóválják a fejüket rajtunk.

16. Gyalázatom elõttem lebeg szüntelen, szégyenpír borítja arcomat.

17. Hallanom kell, hogy szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim.

18. Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg.

19. Szívünk nem fordult el tõled, lépteink ösvényeidrõl nem tértek le,

20. amikor megvertél a sakálok földjén, amikor elborítottál a halál sötétségével.

21. Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket:

22. Isten nemde látta volna, õ, aki a szívek mélyére lát?

23. Nem, miattad tipornak szüntelen. Úgy néznek ránk, mint áldozatra szánt juhokra.

24. Kelj föl, miért alszol, Uram, kelj föl és ne taszíts el mindörökre!

25. Miért rejted el arcodat? Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról?

26. Hiszen lelkünket a porba taposták, testük a földhöz tapadt.

27. Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!

Teljes olvasási terv

Töltsd le az útmutatót, amelyben minden olvasmány naponta rendezve található, és kövesd nyomon az éves haladásodat.






"O verdadeiro servo de Deus é aquele que usa a caridade para com seu próximo, que está decidido a fazer a vontade de Deus a todo custo, que vive em profunda humildade e simplicidade". São Padre Pio de Pietrelcina