Biblia egy év alatt.

A 225. napon Jeremiás 2. fejezete elítéli Izrael hűtlenségét és bálványimádását, míg Ezékiel 28. fejezete Tírusz ítéletét írja le, az Isten előtti emberi büszkeséget szimbolizálva. A Példabeszédek 14:9-12 emlékeztet minket az igazság útjának választásának fontosságára, megerősítve a bölcsesség szükségességét a mindennapi életben.

1. Így szólt hozzám az Úr:

2. Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúkorod hûségére, és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni!

3. Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt, az õ aratásának elsõ termése. Azok, akik enni próbáltak belõle, mind megbûnhõdtek, bajok szakadtak rájuk - mondja az Úr.

4. Halljátok az Úr szavát, Jákob háza, és Izrael házának minden nemzetsége!

5. Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tõlem? Üres semmiségnek szegõdtek nyomába, így maguk is semmivé lettek.

6. Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjérõl; aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik?

7. Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bõséges javait élvezzétek. De ti, alighogy bevonultatok, megfertõztétek földemet, és tulajdonomat utálatossá tettétek.

8. A papok sem kérdezték: Hol van az Úr? És akik a törvényt magyarázzák, azok sem ismertek. A pásztorok ellenem lázongtak, a próféták meg Baal nevében prófétáltak, és azokhoz szegõdtek, amik tehetetlenek.

9. Ezért még perelek veletek - mondja az Úr -, és perbe szállok fiaitok fiaival is.

10. Hajózzatok át Kittim szigeteire, küldjetek követséget Kedárba; figyeljétek meg jól és nézzétek meg: Vajon történt-e ott ilyen dolog?

11. Fölcserélte-e valamelyik nemzet isteneit, jóllehet azok nem is istenek? S az én népem mégis fölcserélte Dicsõségét olyasmivel, ami csupa tehetetlenség.

12. Ámuljatok el rajta, ti egek, borzadjatok meg és rémüljetek el! - mondja az Úr.

13. Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak, engem, az élõ vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.

14. Vajon rabszolga-e Izrael, tán szolgaságra született? Miért lett hát prédává?

15. Oroszlánok ordítanak fölötte hangosan bömbölve. Pusztasággá tették országát, városai elhamvadtak, senki sem lakik bennük.

16. Még Nof és Tafnesz népe is simára borotválta fejed tetejét.

17. Vajon nem magadnak köszönhetted, amiért elhagytad az Urat, a te Istenedet?

18. Mert mi dolgod van Egyiptom útján? Talán, hogy a Nílus vizét igyad? És mire jó Asszíriába menned? Hogy a Folyam vizét igyad?

19. A magad gonoszsága fenyít meg, és a saját hûtlenséged lesz a büntetésed. Tudd meg hát és lásd. Milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, s hogy nincs meg benned a tõlem való félelem - mondja az Úr, a Seregek Istene.

20. Bizony, régen széttörted már igádat, és széttépted bilincseidet. Így szóltál: "Nem szolgállak tovább!" Ugyanakkor minden magaslaton és minden lombos fa alatt lefeküdtél, te céda nõ.

21. Mint nemes szõlõvesszõt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belõled vadszõlõ, vadszõlõnek fattyú hajtása?

22. Még ha nátronnal mosod is magadat, és jó sok lúgot használsz is hozzá: gonoszságod akkor is megmarad színem elõtt, bélyegül - mondja az Úr, a Seregek Istene.

23. Hogy is mondhatnád: "Nem vagyok tisztátalan, nem szegõdtem a Baalok nyomába"? Nézd csak meg lábad nyomát a völgyben, és ismerd el, mit tettél! Olyan vagy, mint a gyors lábú tevekanca, amely szertekalandozik útjain,

24. majd kitör a pusztába, s vágytól lihegve levegõ után kapkod. Ki csillapíthatná le gerjedelmét? Bárki keresi, nem fárad hiába, megtalálhatja, együtt a párjával.

25. Vigyázz a lábadra, nehogy lejárd még a sarudat is; és a torkodra, nehogy egészen kiszáradjon! Ám te így beszélsz: "Mit törõdöm vele! Akkor is az idegeneket szeretem, mégis a nyomukba szegõdöm."

26. Ahogy megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenül meg Izrael háza is. Õk maguk, királyaik és fejedelmeik, papjaik és prófétáik,

27. mind, akik így szólnak egy fadarabhoz: "Atyám vagy". és egy kõhöz: "Te szültél". Hátukat fordítják felém s nem arcukat, de ha nyomorúság tör rájuk, könyörögnek: "Kelj fel! Ments meg minket!"

28. Hol vannak hát isteneid, amelyeket csináltál magadnak? Keljenek fel, s mentsenek meg a nyomorúság idején! Mert annyi istened van, Júda, ahány városod; és annyi oltára van nálad Baalnak, ahány utcája Jeruzsálemnek.

29. Miféle panaszt emelhettek ellenem, ti, akik hûtlenül elhagytatok? - mondja az Úr.

30. Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Kardotok megemésztette prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán.

31. Micsoda nemzetség vagytok! Figyeljetek csak az Úr szavára: hát olyan voltam én Izraelnek, mint a puszta, vagy mint a sötétség földje? Miért mondja hát népem: "A magunk útján járunk, nem térünk többé hozzád vissza".

32. Vajon elfeledkezhet-e a lány ékszerérõl, és övérõl a menyasszony? Népem mégis megfeledkezett rólam, már számtalan napja.

33. Milyen jól ismered az utat, amely a szerelmeskedéshez vezet! Sõt ahhoz is hozzászoktattad lépteidet, hogy együtt járj a gonoszsággal!

34. Még kezedhez is ártatlanok vére tapad, de nem azért, mert betörésen kaptad rajta õket. Igen, még felelni fogsz mindezért!

35. Azt mondod ugyanis: "Ártatlan vagyok, hiszen a haragja is elkerült". Csakhogy számadást tartok veled, amiért azt mondod: "Nem vétkeztem".

36. Mekkora könnyelmûséggel cserélgeted útjaidat! De csalódni fogsz Egyiptomban is, mint ahogy csalódtál Asszíriában.

37. Onnan is menned kell majd, úgyhogy a fejedre kulcsolod kezedet. Mert az Úr azokat is elveti, akikre támaszkodol; bizony nem lesz velük szerencséd.

1. Az Úr szózatot intézett hozzám:

2. Emberfia, mondd meg Tírusz fejedelmének: Ezt mondja az Úr, az Isten: Szíved felfuvalkodott, s azt mondtad: "Isten vagyok, és az Isten trónján ülök a tenger közepén." Noha ember vagy, nem Isten, szívedet mégis Isten szívéhez tetted hasonlóvá.

3. Igen, bölcsebb vagy Dánielnél is, egyetlen bölcs sem léphet a nyomodba.

4. Bölcsességeddel és okosságoddal vagyont szereztél magadnak, aranyat és ezüstöt halmoztál fel kincseskamráidban.

5. Milyen ügyesen tudsz kereskedni! Megsokszoroztad vagyonodat, de szíved felfuvalkodott bensõdben gazdagságod miatt.

6. Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel szívedet Isten szívéhez tetted hasonlóvá,

7. lám ezért idegeneket szabadítok rád, nagyon erõs népeket. Kardot rántanak bölcsességed ellen, és bemocskolják fényességedet.

8. Letaszítanak a gödörbe, és erõszakos halállal halsz meg a tenger szívében.

9. Vajon mondod-e majd gyilkosaid elõtt is: "Isten vagyok", noha csak ember vagy, s nem Isten, azoknak a kezében, akik átszúrnak?

10. Úgy halsz meg, mint a körülmetéletlenek, idegenek keze által. Mert én mondom ezt - mondja az Úr, az Isten.

11. Az Úr szózatot intézett hozzám:

12. Emberfia, zengj gyászéneket Tírusz királyáról, és mondd meg neki: Ezt mondja az Úr, az Isten: A tökéletesség példaképe lettél, telve bölcsességgel és tökéletes szépséggel.

13. Az Édenben voltál, az Isten kertjében. Sokfajta drágakõ ékesítette ruhádat: karneol, topáz, jáspis, krizolit, ónix, berill, zafir, rubin és smaragd. Csörgõ dobjaid és fuvoláid aranyból készültek, ez mind elkészült már a teremtésed napján.

14. Oltalmazó kerub mellé állítottalak, az istenek szent hegyére helyeztelek, tüzes kövek közt járkáltál.

15. Tökéletes voltál teremtésed napjától addig, amíg gonoszságot nem találtam benned.

16. Kiterjedt kereskedést folytattál, s közben gonoszsággal telt meg bensõd és vétkeztél. Levetettelek az istenek hegyérõl, és az oltalmazó kerub a tüzes kövek közül romlásba taszított.

17. Szépséged miatt szíved felfuvalkodott. Ékességeddel tönkretetted bölcsességedet. A földre vetettelek, a királyok szeme elé tettelek látványosságul.

18. Tömérdek vétkeddel és becstelen kereskedéseddel meggyaláztad szentélyeidet. Tüzet támasztottam benned, hadd emésszen meg. Hamuvá teszlek a földön mindenki szeme láttára.

19. Azok, akik ismertek a népek közül, mind megborzadtak miattad. Iszonyattá váltál és véged van mindörökre.

20. Az Úr szózatot intézett hozzám:

21. Emberfia, fordulj Szidon felé, és jövendölj ellene!

22. Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, ellened fordulok, Szidon, s megdicsõülök benned. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha végrehajtom az ítéletet, és megmutatom rajta, hogy szent vagyok.

23. Pestist bocsátok rá, és vér fog folyni az utcáin. Az ellene mindenfelõl fölemelt kard csapására hullanak benne az áldozatok. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.

24. Izrael házának nem lesz többé szúró tüskéje, sem fájdalmas tövise a körülötte levõ népek között, amelyek megvetik. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, az Isten.

25. Ezt mondja az Úr, az Isten: Amikor majd összegyûjtöm Izrael házát a népek közül, ahová szétszóródott, akkor megmutatom rajtuk a népek szeme láttára, hogy szent vagyok. Azon a földön laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam.

26. Biztonságban élnek majd ott, házakat építenek, szõlõt telepítenek. Békességben élnek, míg végrehajtom az ítéletet a körülötte lakókon, akik megvetették. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr az õ Istenük vagyok.

9. A bolondokat kigúnyolja az Isten, de az igazakban kedvét találja.

10. Belsõ bánatunkat csak a magunk szíve érti, belsõ örömünkbe nem szólhat idegen.

11. A gonoszok házát kiirtják, de az igazak sátra fennmarad.

12. Néha helyesnek lát az ember egy utat, de végül mégis a halálba visz.