Teljes olvasási terv
Töltsd le az útmutatót, amelyben minden olvasmány naponta rendezve található, és kövesd nyomon az éves haladásodat.
A 219. napon a reményről és a helyreállításról elmélkedünk. Ézsaiás 59-60 Isten szabadítását és népe számára hozott világosságát hirdeti. Ezékiel 19 siratja a pusztulást és a száműzetést, emlékeztetve minket a bűn súlyosságára. A Példabeszédek 13:9-12 azt tanítja, hogy a remény és a növekedés a tanulásból és a türelemből fakad, és tanulságokat kínál az Isten hűségébe vetett bizalomról.
1. Nem! Nem rövid az Úr keze: meg tudna szabadítani, s a füle sem süket a hallásra.
2. Nem, hanem a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bûneitek fedik el arcát elõletek, hogy ne hallgasson meg benneteket.
3. Mert kezetek vértõl szennyes, ujjaitok meg gonoszságtól. Ajkatok hazugságot beszél, és álnokságot sugdos a nyelvetek.
4. Nincs, aki az igazsághoz híven tenne panaszt, és becsületesen folytatná a perét. Inkább haszontalanságokban bíznak és hazudoznak; bajt fogannak és gonoszságot szülnek.
5. Viperatojásokat költenek ki, és pókhálót szõnek. Aki tojásaikból eszik, meghal; ha feltör egyet, vipera támad belõle.
6. Pókhálójukból nem lesz ruha, sem takarózni nem lehet szõttesükkel. Munkáik hiábavaló munkák, és erõszakosság mûve van kezükben.
7. A lábuk gonoszságot hajhász, gyorsak az ártatlan vér ontásában. Gondolataik bûnös gondolatok; bárhol járnak: pusztulás és romlás kíséri õket.
8. Semmit sem tudnak a békesség útjáról; ösvényeiken a jog ismeretlen. Útjaikat tekervényessé teszik, aki rajtuk jár, nem ismeri a békességet.
9. Ezért van tõlünk távol a jog, és nem jut el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, s íme sötét van; fényességre és mégis homályban járunk.
10. Mint a vakok, tapogatjuk a falat, és bukdácsolunk, mint akiknek nincsen szemük. Megbotlunk délben, mintha szürkület volna, homályban lakunk, mint a holtak.
11. Morgunk, mint a medve, mindnyájan, és nyögve búgunk, mint a galamb. Várjuk ugyanis a jogot, de nem közelít, a szabadulást, de távol marad tõlünk.
12. Mert sok a vétkünk a színed elõtt, és bûneink ellenünk tanúskodnak. Valóban, szemünk elõtt van sok gonoszságunk, és jól ismerjük bûneinket.
13. Hûtlenek vagyunk, megtagadtuk az Urat; elfordultunk a mi Istenünktõl. Árulásról és lázongásról beszéltünk, hazug szavak keltek a szívünkbõl.
14. Kiszorult nálunk a jog, s az igazságosságnak is meg kell hátrálnia. Összerogy az õszinteség az utcán, s az egyenesség nem leli a helyét.
15. Feledésbe ment az igazság, és aki kerüli a rosszat, azt kirabolják. Az Úr látta ezt és megneheztelt; azért, mert nincsen többé jog.
16. És látta, hogy nincs senki, csodálkozva látta, hogy nincs senki, aki közbelépne. Ezért saját karja sietett segítségére, és a maga igaz volta lett a támasza.
17. Páncél gyanánt felöltötte az igazságot, a fejére a szabadítás sisakját tette; fölvette öltözékül a bosszúállást, és mint palásttal, féltékenységgel födte be magát.
18. Megfizet mindenkinek érdeme szerint: haraggal ellenségeinek, s megtorlással ellenfeleinek.
19. Akkor meglátják majd a nyugatiak az Úr nevét, és a keletiek dicsõségét. Mert eljön, mint a sebes folyó, amelyet az Úr viharos szele hajt.
20. De Sion számára Megváltóként jön el, azok számára, akik Jákobból megtérnek gonoszságukból. Az Úr mondta ezt így!
21. Én pedig ilyen szövetséget kötök velük - mondja az Úr. A lelkem, amely rajtad nyugszik, és a szavaim, amelyeket ajkadra adtam, nem hagyják el ajkadat, sem gyermekeid ajkát, sem gyermekeid gyermekeinek ajkát, mostantól mindörökre - mondja az Úr.
1. Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsõsége felragyogott fölötted!
2. Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsõsége megnyilvánul rajtad.
3. Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez.
4. Hordozd körül tekintetedet és lásd: mind egybegyûlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák.
5. Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az örömtõl és kitágul. Mert feléd áramlik a tengerek gazdagsága, és ide özönlik a nemzetek kincse.
6. Tevék áradata borít majd el, Midián és Efa dromedárjai. Mind Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak és az Úr dicsõségét zengik.
7. Nálad sereglik egybe Kedár összes nyája, s Nebajót kosai is neked szolgálnak. Mint nekem tetszõ áldozatok, odajönnek oltáromhoz, hogy díszére legyenek dicsõséges templomomnak.
8. Kik azok, akik repülnek, mint a felhõ, vagy mint a galambok dúcaikhoz?
9. A hajók gyülekeznek szolgálatomra, az élükön Tarsis hajóival, hogy hazahozzák fiaidat a távolból, s ezüstjüket meg aranyukat is velük, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, Izrael Szentjéért, aki dicsõségre emel.
10. Idegenek építik fel falaidat, és a királyok szolgálni fognak. Mert megvertelek ugyan haragomban, de irgalmamban megkönyörültem rajtad.
11. Kapuid mindig tárva lesznek, sem nappal, sem éjjel nem zárják be õket, hogy behordhassák a népek gazdagságát, és királyaikat is idevezessék, hozzád.
12. Mert elvész az a nemzet s az az ország, amely nem akar szolgálni neked; az ilyen nemzetek mindenestül elpusztulnak.
13. Eljön a Libanon dicsõsége, a ciprus, a platán és a cédrus, hogy ékesítsék szentélyemet, és dicsõvé tegyék lábam zsámolyát.
14. Zsarnokaid fiai is eljönnek, meghajolva, lábadhoz borulnak, akik egykor megvetettek. Az Úr városának neveznek majd, Izrael Szentje Sionjának.
15. Bár elhagyatott voltál, mindenki csak gyûlölt és cserbenhagyott: mégis büszkeség tárgyává teszlek, örökre, öröm forrásává, nemzedékrõl nemzedékre.
16. A nemzetek tejét szívod majd, és a királyok gazdagsága táplál. Így megtudod, hogy én, az Úr vagyok a te szabadítód; hogy Jákob Erõse a te Megváltód.
17. A réz helyébe aranyat hozok, a vas helyébe meg ezüstöt. A fa helyébe rezet, és a kövek helyett vasat. Fejedelmeddé a békességet teszem, és kormányzóddá az igazságot.
18. Erõszakról nem fognak hallani többé országodban, sem pusztulásról és rombolásról a határaidban. Szabadításnak fogod hívni a falaidat, a kapuidat meg dicsõségnek.
19. Nem a nap szolgál majd neked nappali fénnyel, és nem a holdfény ragyog neked, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, Istened lesz a fényességed.
20. A napod nem nyugszik le soha, sem a holdad meg nem fogyatkozik, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, és véget érnek a gyász napjai.
21. Néped csupa igazból áll, s mindörökre övék lesz majd a föld. Olyan hajtás lesz, amelyet az Úr ültetett; kezem munkája, amelyet szépnek teremtettem.
22. Közületek a legkisebb is ezerré lesz, és a legkevésbé jelentõs hatalmas nemzetté. Én, az Úr mondtam ezt így, és a kellõ idõben gyorsan végbe is viszem.
Töltsd le az útmutatót, amelyben minden olvasmány naponta rendezve található, és kövesd nyomon az éves haladásodat.
1. Te meg mondj siratóéneket Izrael fõembereirõl! Ezt mondd:
2. Mi volt anyád? Nõstényoroszlán az oroszlánok között. Oroszlánkölykök között tanyázott és fölnevelte kicsinyeit.
3. Fölnevelte az egyik kölykét, és az fiatal oroszlánná fejlõdött, megtanult zsákmányt szerezni és felfalta az embereket.
4. A népek összefogtak ellene, s megfogták a barlangjában. Karikát tettek az orrába, és Egyiptom földjére vitték.
5. Amikor látta, hogy amit várt, meghiúsult és reménye szétfoszlott, fogott egy másikat a kölykei közül, s fiatal oroszlánná nevelte.
6. Ez jött-ment az oroszlánok között, fiatal oroszlánná fejlõdött, megtanult zsákmányt szerezni és felfalta az embereket.
7. Lerombolta palotáikat, elpusztította városaikat. Az ország és lakói megborzadtak iszonyú bömbölésétõl.
8. A körülötte élõ népek csapdát állítottak neki, kivetették rá hálójukat és megfogták barlangjában.
9. Karikával az orrában ketrecbe tették, és elvitték Babilon királyához, egy erõdbe zárták, hogy többé ne lehessen hallani bömbölését Izrael hegyein.
10. Anyád hasonló volt a víz partjára ültetett szõlõhöz, termékeny és dús lombozata volt a bõséges víztõl.
11. Erõs ágat hozott, amely kormánypálcává lett. Felnövekedett és a felhõkig ért, megcsodálták nagyságát és dús lombozatát.
12. Aztán kitépték és a földre vetették, a keleti szél kiszárította gyümölcseit, és tönkrement. Erõs hajtása elszáradt, és megemésztette a tûz.
13. Akkor a sivatagba ültették, száraz és kietlen földbe.
14. Tûz csapott ki hajtásából és megemésztette gyümölcsét. Nincs többé erõs hajtása, kormánypálcája. Siratóének ez, siratóénekké vált.
Töltsd le az útmutatót, amelyben minden olvasmány naponta rendezve található, és kövesd nyomon az éves haladásodat.
9. Az igazak fénye lobogva világít, a gonoszok lámpása meg kialszik.
10. Ahol a kevélység tanyáz, ott csak veszekedés van, az alázatosaknál bölcsesség lakik.
11. A hirtelen harácsolt vagyon semmivé lesz, aki szép lassan gyûjtöget, az gazdag lesz.
12. A megcsalt reménységtõl beteg lesz a szív, a beteljesülõ vágy az élet fája.
Töltsd le az útmutatót, amelyben minden olvasmány naponta rendezve található, és kövesd nyomon az éves haladásodat.
"Agradeça sempre ao Pai eterno por sua infinita misericórdia". São Padre Pio de Pietrelcina