Biblia egy év alatt.

A 105. napon Jézus keresztre feszítésének, halálának, feltámadásának és megjelenéseinek vagyunk tanúi a János 19-21-ben, amelyek megerősítik győzelmét és az örök élet ígéretét. A Példabeszédek 6:25-35 óva int a rendezetlen vágyaktól, és hangsúlyozza a fegyelmet, az okosságot és a felelősségvállalást a mindennapi cselekedeteinkben.

Fejezet 19

1. Erre Pilátus elõhozatta Jézust és megostoroztatta.

2. A katonák töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínû köntöst adtak rá.

3. Aztán elé járultak, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Majd arcul ütötték.

4. Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bûnösnek."

5. Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: "Íme, az ember!"

6. Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bûnösnek."

7. De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!"

8. Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt.

9. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: "Honnan való vagy?" Jézus nem válaszolt neki.

10. Pilátus kérdõre vonta: "Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?"

11. Jézus csak ennyit mondott: "Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülrõl nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bûne."

12. Ettõl fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetõztek: "Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!"

13. E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak.

14. Húsvét elõkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: "Nézzétek, a királyotok!"

15. De újra elkezdtek ordítani: "Halál rá! Halál rá, keresztre vele!" Pilátus megkérdezte: "Keresztre feszíttessem a királyotokat?" De a fõpapok tiltakoztak: "Nincs királyunk, csak császárunk!"

16. Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre. Ezzel átvették Jézust.

17. Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.

18. Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felõl, Jézust meg középen.

19. Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erõsítette. Ez volt a felirat: "A názáreti Jézus, a zsidók királya!"

20. A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva.

21. A zsidó fõpapok azért kérték Pilátust: "Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok."

22. De Pilátus azt felelte: "Amit írtam, azt megírtam!"

23. Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szõve.

24. Ezért megegyeztek egymás közt: "Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen." Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.

25. Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nõvére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna.

26. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, a fiad!"

27. Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, az anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.

28. Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: "Szomjazom!"

29. Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tûzték és a szájához emelték.

30. Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: "Beteljesedett!" Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.

31. Az elõkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát és vetesse le õket a keresztrõl, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt.

32. El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek.

33. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem

34. az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belõle.

35. Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.

36. Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontját ne törjétek!"

37. Vagy egy másik helyen: "Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak."

38. Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt - bár a zsidóktól való félelmében csak titokban -, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet.

39. Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket.

40. Fogták Jézus testét és a fûszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni.

41. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit.

42. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.

Fejezet 20

1. A hét elsõ napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól.

2. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették."

3. Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett.

4. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.

5. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be.

6. Nem sokkal késõbb Péter is odaért, bement a sírba és õ is látta az otthagyott gyolcsot

7. meg a kendõt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen.

8. Most már a másik tanítvány is bement, aki elõször ért oda a sírhoz. Látta és hitt.

9. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból.

10. Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

11. Mária ott állt a sír elõtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba.

12. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtõl, a másik lábtól.

13. Megszólították: "Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték Uramat - felelte -, s nem tudom, hová tették."

14. E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus.

15. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal."

16. Jézus most nevén szólította: "Mária!" Erre megfordult, s csak ennyit mondott: "Rabboni", ami annyit jelent, mint "Mester".

17. Jézus ezt mondta neki: "Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez."

18. Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat, s ezt mondta nekem."

19. Amikor beesteledett, még a hét elsõ napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte õket: "Békesség nektek!"

20. E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.

21. Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket."

22. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket!

23. Akinek megbocsátjátok bûneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bûnben marad."

24. A tizenkettõ közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus.

25. A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem."

26. Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte õket: "Békesség nektek!"

27. Aztán Tamáshoz fordult: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívõ!"

28. Tamás fölkiáltott: "Én Uram, és Istenem!"

29. Jézus csak ennyit mondott: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek."

30. Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai elõtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben.

31. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az õ nevében.

Fejezet 21

1. Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik:

2. Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány.

3. Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Veled tartunk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit.

4. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az.

5. Jézus megszólította õket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték.

6. Erre azt mondta nekik: "Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól.

7. Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkõzve -, és beugrott a vízbe.

8. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.

9. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret.

10. Jézus szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok."

11. Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.

12. Jézus hívta õket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az.

13. Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is.

14. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.

15. Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertõl: "Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?" "Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek." Erre így szólt hozzá: "Legeltesd bárányaimat!"

16. Aztán másodszor is megkérdezte tõle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" "Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek." Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!"

17. Majd harmadszor is megkérdezte tõle: "Simon, János fia, szeretsz?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?" S így válaszolt: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek." Jézus ismét azt mondta: "Legeltesd juhaimat!"

18. "Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod."

19. E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsõíti majd meg Istent. Majd hozzátette: "Kövess engem!"

20. Péter hátrafordult, s látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, s aki a vacsorán a keblére hajolt és megkérdezte tõle: "Uram, ki árul el?" - az követi.

21. Amikor meglátta, Péter Jézushoz fordult: "Hát vele mi lesz, Uram?"

22. Jézus így válaszolt: "Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!"

23. Erre a testvérek között híre terjedt, hogy az a tanítvány nem hal meg. De Jézus nem azt mondta neki: "Nem halsz meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele."

24. Ez az a tanítvány, aki ezekrõl tanúságot tett és megírta ezeket. Tudjuk, hogy igaz a tanúsága.

25. Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni - azt hiszem -, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.

25. Ne vágyódj szívedben a szépségére, ne hagyd, hogy megfogjon a tekintete!

26. Mert a céda díja csak egy darab kenyér, de a házasságtörõ nõ drága életet hajszol.

27. Rejthet-e az ember tüzet a keblébe úgy, hogy a ruhája ettõl meg ne gyúlna?

28. Lehet-e járkálni izzó szén parazsán, úgy, hogy az embernek meg ne égjen a lába?

29. Így van, ha valaki más asszonyához jár, aki megérinti, nem marad büntetlen.

30. A tolvajt, aki lop, mert hajtja az éhség, és jól akar lakni, nem veti meg senki.

31. De ha rajtakapják, hétszeresen fizet, rámegy a háza és egész vagyona.

32. Csöpp esze sincs annak, aki házasságot tör, az tesz ilyet, aki elszánta életét.

33. Ütlegeket s szégyent visz onnan magával, és a gyalázata nem múlik el soha.

34. Mert féltékenység a férfiember dühe, és a bosszú napján nem ismer irgalmat.

35. Nincs az a váltságdíj, amely kiengesztelné, akármennyit kínálsz, nem egyezik bele.