Biblia egy év alatt.

A századik napon a János 4-6. fejezete bemutatja, ahogy Jézus a szamaritánusokat tanítja, betegeket gyógyít, és kinyilatkoztatja isteni hatalmát. A Példabeszédek 5:7-14 megerősíti a bölcsességre való odafigyelés és a pusztulásba vezető ösvények elkerülésének fontosságát, buzdítva a becsületes és az Úr iránti hűséges életre.

Fejezet 4

1. Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy õ több tanítványt szerez és keresztel, mint János -

2. noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai -,

3. elhagyta Júdeát és visszatért Galileába,

4. így keresztül kellett mennie Szamarián.

5. Odaért Szamaria egyik városához, Szikarhoz, ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott.

6. Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idõ.

7. Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: "Adj innom!"

8. Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek.

9. A szamariai asszony így válaszolt: "Hogyan? Zsidó létedre tõlem, szamariai asszonytól kérsz inni?" [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal.]

10. Jézus ezt felelte neki: "Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tõle, s õ élõ vizet adott volna neked."

11. "Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élõ vizet?

12. Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebbõl ivott a fiaival és állataival együtt?"

13. Jézus azt mondta neki feleletül: "Aki ebbõl a vízbõl iszik, újra megszomjazik.

14. De aki abból a vízbõl iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellõ vízforrás lesz benne."

15. Erre az asszony kérte: "Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni."

16. Jézus így válaszolt: "Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!"

17. "Nincs férjem" - felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: "Jól mondtad, hogy nincs férjed,

18. mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál."

19. "Uram - válaszolta az asszony -, látom, próféta vagy.

20. Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni."

21. "Hidd el nekem, asszony - mondta Jézus -, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát.

22. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered.

23. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar.

24. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."

25. Az asszony azt felelte rá: "Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad."

26. Jézus erre kijelentette: "Én vagyok az, aki veled beszélek."

27. Közben visszatértek tanítványai, s meglepõdtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: "Mit akarsz tõle?" Vagy: "Miért beszélgetsz vele?"

28. Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek:

29. "Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Õ volna a Messiás?"

30. Az emberek kitódultak a városból, és odasereglettek hozzá.

31. Közben a tanítványok kérték: "Mester, egyél!"

32. De õ azt felelte: "Van eledelem, csak nem tudtok róla."

33. A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: "Csak nem hozott neki valaki enni?"

34. Jézus erre megmagyarázta: "Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.

35. Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra.

36. Az arató már most megkapja bérét, s termést gyûjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat.

37. Mert igaza van a szólásmondásnak: Más vet és más arat.

38. Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az õ munkájukba álltatok bele."

39. Abból a városból sokan hittek benne a szamariaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: "Mindent elsorolt, amit csak tettem."

40. Amikor a szamariaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt.

41. S az õ szavát hallva még többen hittek benne.

42. Meg is mondták az asszonynak: "Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban õ a világ Üdvözítõje."

43. A két nap elteltével folytatta útját Galilea felé.

44. Jézus maga állapította meg, hogy saját hazájában nincs a prófétának becsülete.

45. Mégis, amikor Galileába ért, a galileaiak szívesen fogadták, mert mind látták, amit az ünnep alkalmával Jeruzsálemben tett, hisz ott voltak az ünnepen.

46. Így újra a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban volt egy királyi tisztviselõ, akinek a fia beteg volt.

47. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste, és arra kérte, menjen el, gyógyítsa meg a fiát, aki már a halálán volt.

48. Jézus azonban így szólt: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek."

49. De a királyi tisztviselõ tovább kérlelte: "Gyere, Uram, mielõtt még meghalna a fiam!"

50. Jézus megnyugtatta: "Menj csak, él a fiad!" Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és elindult haza.

51. Útközben elé jöttek szolgái és jelentették, hogy él a fia.

52. Megkérdezte tõlük, hogy melyik órában lett jobban. "Tegnap, a hetedik óra körül hagyta el a láz" - felelték.

53. Akkor az apa ráeszmélt, hogy épp ebben az órában történt, hogy Jézus azt mondta neki: "Él a fiad." És hívõ lett egész háza népével egyetemben.

54. Ez volt Jézus második csodajele, amikor Júdeából Galilea felé tartott.

Fejezet 5

1. Nem sokkal ezután ünnepük volt a zsidóknak, s Jézus fölment Jeruzsálembe.

2. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdõ, amelynek héberül Beteszda volt a neve. Öt oszlopcsarnoka volt,

3. nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák [várva, hogy a víz megmozduljon.

4. Az Úr angyala ugyanis leszállt idõnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki felkavarása után elõször lépett a vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is.]

5. De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett.

6. Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tõle: "Meg akarsz gyógyulni?"

7. "Uram - válaszolta a beteg -, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be elõttem."

8. Erre Jézus azt mondta neki: "Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!"

9. Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt.

10. Ezért a zsidók rászóltak a meggyógyított emberre: "Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat."

11. Így felelt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta: Fogd ágyadat és menj!"

12. Erre megkérdezték tõle: "Ki volt az az ember, aki azt mondta neked: Fogd (ágyadat) és menj?!"

13. A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy ki volt, mert Jézus az odasereglett népsokaság miatt elment onnét.

14. Késõbb Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: "Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen."

15. Erre az ember elment és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.

16. A zsidók üldözték Jézust, amiért szombaton gyógyított.

17. Jézus azonban azt mondta nekik: "Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom."

18. Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlõvé tette magát az Istennel.

19. De Jézus tovább hirdette: "Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit õ tesz, azt teszi a Fiú is.

20. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta.

21. Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti õket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

22. Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet,

23. hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.

24. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.

25. Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak.

26. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában,

27. s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen õ az Emberfia.

28. Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és elõjönnek.

29. Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.

30. Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött.

31. Ha magam tennék tanúságot saját magam mellett, nem volna érvényes a tanúságom.

32. De más tesz mellettem tanúságot, s tudom, hogy az a tanúság, amelyet tesz mellettem, az igaz.

33. Jánoshoz fordultatok, s õ tanúságot tett az igazságról.

34. Mindazonáltal nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.

35. (János) égõ és világító lámpa volt, de csak ideig-óráig akartatok a fényében gyönyörködni.

36. De nekem olyan bizonyságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek a végbevitelét az Atya bízta rám. Ezek a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött.

37. Tehát maga az Atya tesz mellettem tanúságot, aki küldött. Ám ti sem szavát nem hallottátok, sem színét nem láttátok,

38. s szava nem marad meg bennetek, mert nem hisztek abban, aki küldött.

39. Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak,

40. mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

41. Dicsõítést nem fogadok el az emberektõl.

42. Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete.

43. Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok.

44. Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsõítitek, de azt a dicsõséget, amely az Istentõl való, nem keresitek?

45. Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya elõtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek.

46. Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt.

47. De hát ha az õ írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?"

Fejezet 6

1. Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván.

2. Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket.

3. Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival.

4. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.

5. Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptõl: "Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?"

6. Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni.

7. "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek" - felelte Fülöp.

8. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt:

9. "Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?"

10. Jézus meghagyta: "Telepítsétek le az embereket!" Azon a részen sok fû volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren.

11. Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak.

12. Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: "Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen."

13. Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek.

14. Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: "Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba."

15. Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erõszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.

16. Amikor beesteledett, tanítványai lementek a tóhoz,

17. bárkába szálltak, és elindultak a tó túlsó partjára, Kafarnaum felé. Már egészen besötétedett, s Jézus még mindig nem tért vissza hozzájuk.

18. Erõs szél támadt, s a tó háborgott.

19. Amikor már eveztek vagy huszonöt-harminc stádiumnyit, látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Megijedtek.

20. De õ bátorította õket: "Én vagyok, ne féljetek!"

21. Föl akarták venni a bárkába, ám a bárka nyomban partot ért, ott, ahová tartottak.

22. Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott, s hogy Jézus nem szállt tanítványaival bárkába, a tanítványok csak maguk indultak el.

23. Közben több bárka érkezett Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették.

24. Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust.

25. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tõle: "Mester, hogy kerültél ide?"

26. "Bizony, bizony mondom nektek - felelte Jézus -: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérbõl és jóllaktatok.

27. De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot."

28. Erre megkérdezték tõle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetszõ dolgot vigyünk végbe?"

29. "Az tetszik Istennek - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött."

30. De õk így folytatták: "Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni?

31. Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni."

32. Jézus erre azt mondta: "Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égbõl, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.

33. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennybõl és életet ad a világnak."

34. Erre így szóltak hozzá: "Urunk, adj nekünk mindig ebbõl a kenyérbõl!"

35. "Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.

36. De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek.

37. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el.

38. Mert nem azért szálltam alá a mennybõl, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.

39. Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.

40. Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon."

41. A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: "Én vagyok a mennybõl alászállott kenyér."

42. Így érveltek: "Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennybõl szálltam alá?"

43. Jézus azonban így szólt: "Ne zúgolódjatok egymás között.

44. Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon.

45. Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tõle, hozzám jön.

46. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentõl van, az látta az Atyát.

47. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.

48. Én vagyok az élet kenyere.

49. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak.

50. Ez a mennybõl alászállott kenyér, aki ebbõl eszik, nem hal meg.

51. Én vagyok a mennybõl alászállott élõ kenyér. Aki e kenyérbõl eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért."

52. Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?"

53. Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.

54. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.

55. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital.

56. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.

57. Engem az élõ Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.

58. Ez a mennybõl alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él."

59. Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított.

60. Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: "Kemény beszéd. Ki hallgatja?"

61. Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: "Botránkoztok rajta?

62. Hátha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelõtt volt!

63. A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet,

64. de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettõl fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.

65. Aztán így folytatta: "Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki."

66. Ettõl kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele.

67. Jézus azért a tizenkettõhöz fordult: "Ti is el akartok menni?"

68. Simon Péter felelt neki: "Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.

69. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."

70. Jézus így válaszolt: "Nem tizenkettõtöket választottam ki? De egyikõtök ördög."

71. Júdást értette rajta, az iskarióti Simon fiát. Mert õ lett az árulója, egy a tizenkettõ közül.

7. Éppen ezért, fiam, hallgass most rám, s ne tántorodj el számnak szavaitól!

8. Tartsd utadat mindig távol tõle, háza ajtajához közel sose kerülj!

9. Különben kiszolgáltatod méltóságodat, kegyetlen embernek adod éveidet.

10. Javaidból akkor mások laknak jól, más házába jut, amit összekuporgattál.

11. Végül aztán sóhajtoznod kell, amikor majd elveszted testedet, húsodat,

12. s be kell vallanod: "Gyûlöltem az intõ szót, és szívem utálta, hogyha megdorgáltak.

13. Nevelõim szavát hallatlanra vettem, nem fordítottam fülem tanítóim felé.

14. Kicsi híja volt és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség elõtt."